Felhők fölött mindig süt a nap:)

Igaz, hogy az elmúlt hét borúsan, hűvösen, esővel és viharos-szeles idővel kezdődött, de - Istennek hála- gyermekeink egész héten kinn lehettek a "farmon" (gyülekezetünk tábora) egy kis amerikai csoporttal és bőven volt napsütésben is, jókedvben is és minden egyéb "jó"-ban részük...:)))

igaz, hogy most "hétágra" süt a nap, nekem viszont eléggé "borongós" a hangulatom, pedig tudom, hogy az "én felhőim" fölött is süt a nap...ha én azt most nem is látom....

igaz, hogy hajlamos vagyok ott is látni "felhőket" ahol nincsenek, mégis próbálok most hittel szembeszállni ezzel a rossz hajlamosságommal, és "fejem a fénylő Nap-ba emelve", mondogatom magamnak..."minden javukra van azoknak, akik Istent szeretik..."

ahogy én megismertem...

Marika hívott erre a játékra, de én is úgy vagyok vele, hogy ez szerintem nem is csak egy játék, hanem bizonyságtevés:
Játékszabályok:
1. Írj hét dolgot Istenről, ahogy te megismerted Őt!
2. Add tovább 7 személynek, belinkelve.
3. Hagyj üzenetet a felszólítottnál, hogy vehesse tudomásul, hogy ő is a játék részévé vált.
4. A fenti kép, a játék szimbóluma:)

Azt mondanám, hogy minél inkább megismerem Őt, annál inkább rájövök, hogy mennyire kevésbé ismerem...
1. Szeretete előttem felfoghatatlan...nem azért szeret amilyen vagyok (vagy nem vagyok )...egyszerűen szeret...
2. Kegyelme és irgalma mérhetetlen...nem bűneim szerint cselekszik velem...
3. Bölcsessége kikutathatatlan.... én viszont az emberi bölcsességem határain nem tudok túllátni és ezért van bennem sok "miért", mert mindig csak "utólag" értem meg a dolgokat...
4. Gondviselő kegyelme csodálatos, és minél inkább Rá vagyok utalva, annál inkább ámulatba ejt...
5. Türelme végtelen...különben nem pazarolna ennyi időt és energiát az én formálásomra...
6. Hűsége változatlan...nem az én hűségemtől függ...
7. Fenséges Úr és Király...aki előtt átérzem kicsiny-semmi voltom...és elsuttogom: Tied a Hatalom, A Dicsőség, mindörökké, Ámen!

és akkor most : szabad a pálya, aki szeretné tovább folytatni az vegye-vigye, játsszon...tegyen bizonyságot Arról aki volt, van és lesz...szabadon, örömmel...jelölés nélkül is...:)

Ünnepnap ez is:)

Ma kétszeresen ünnepeltünk...és mindkét ünnepi alkalom még inkább a mennyre irányította figyelmemet:)
1. ma megkaptuk a Magyar Állampolgárságot, magyar személyi igazolványt:) ... vártunk erre...nagyon szép, meghitt ünnep volt...és önkéntelenül arra gondoltam, ha ez is ilyen felemelő érzéssel tud eltölteni, akkor mennyire feljebbvaló és kiváltságos az, hogy a menny honpolgárai lehetünk:)))...


2. Áronunknak ma délután volt az iskolai évzáró ünnepsége; nem tudom, hogy Mo-on mindenütt így van-e a kisiskolásoknál, de náluk első osztálytól úgy van, hogy az iskolaudvari ünnepélyes évzáró-búcsúztató után, minden osztály bemegy a saját termébe és ott névsor szerint mindenkit előszólítanak, és úgy adják át az évvégi bizonyítványt, hogy közben néhány szóban elmondják, hogy milyen tantárgyakból kell még jobban törekedni, milyen hiányosságai voltak egyik vagy másiknak, amiért nem lett kitűnő a bizonyítvány... ezt az ügyes tanítónénik szép "szavakba" csomagolják és megfűszerezik kedves dicséretekkel (mert minden gyerekben van valami amiért meg lehet dicsérni, amiért ő egyedi és különleges....:))) így egy gyerek sem érzi kellemetlenül magát... Persze, azért az mégiscsak jólesik, ha valakinek "kitűnő" lett a bizonyítványa és jutalomkönyvet is kap:)))
Erről meg az jutott eszembe, hogy a mennyben is valami hasonló lesz...névsorolvasás, bizonyítványosztás, kiértékelés...azért az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen "bizonyítványt"állítanak ki rólam...az emberek rólam alkotott véleménye eltörpül amellett, hogy mit gondol Isten, milyennek lát az Ő Fia áldozatán keresztül...csakis azon keresztül; mert enélkül csak a vers sorai jutnak eszembe:"nulla vagyok, magában semmi..."

Ami még tetszett a mai napon, az az Ige amivel az igazgató bácsi fejezte be a beszédét, ezzel kívánva jó nyaralást a diákoknak:
"Ti pedig testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe."(II.Thess.3:13 )

Megmozdult...

a víz...(nem a "parton", hanem a bemerítőmedencében...) ismét, tegnap Debrecenben...
11 fehérruhás, közülük 9 fiatal, különböző háttérből, különböző életsorssal...egy a közös bennük:találkoztak a Megváltóval, a Szabadítóval...
Meghatódva hallgattam a bizonyságtevésüket...és arra gondoltam, milyen öröm lehet a mennyben:)
Azon is elgondolkodtam, hogy annyi bemerítésen részt vettem már...mióta itt lakunk, 2x is van évente...de soha nem unalmas (bár hosszabbak az ilyen alkalmak), soha nem tudok közömbös maradni...mindig megilletődöm és átjár újra-meg-újra az a felemelő érzés, hogy Isten milyen csodálatosan munkálkodik, milyen szeretettel hajol le mindenkihez, milyen sajátságos úton közelít meg minden egyes embert...
"Munkája mind tökéletes, ment, szentel, üdvözít..."
SDG!!!!

Az élet játéka:)

Évekre visszatekintve, nekünk a május mindig nagyon zsúfolt volt; főleg miután a gyerekeink iskolások lettek...A szokásos anyák napja, pünkösd mellett szülinap és névnapok, házassági évfordulók a kisebb-nagyobb családban...iskolai kórus-hangversenyek, zongora-fuvola előadások, vizsgák, dolgozatok, témazárók...vendégek...
Az idei május sem volt ez alól kivétel, sőt még "sűrűbb" volt, mert nagy fiunk érettségizett (még mindig hátravan néhány szóbeli vizsga...) és mindezek tetejébe még költözködtünk is egyet...
Tudtam, hogy nehéz hónap vár rám, és még nagyobb szükségem van felülről jövő erőre és kegyelemre mindenhez, sőt gyerekeinknek is a rájuk váró feladatokhoz...
Isten válaszolt is, sokféleképpen igék, énekek, bizonyságtevések által...jó volt hallani a hangját a a nehezebb napokon is...de egyik nagy élményem az volt, hogy már korábban kölcsönadtam "Az élet játéka" c. könyvet egy koleganőmnek , mert úgy láttam, hogy nagyon "sötétnek" látja maga körül a világot...előbb nehezen fogott neki az olvasásnak (amúgy mindenkinek nagyon ajánlom, aki még nem olvasta...) de végül, nagyon tetszett neki, és köszönte, hogy "összehoztam ezzel a könyvvel", sőt gyorsan továbbadta a másik munkatársunknak aki, 3 nap alatt ki is olvasta, azt mondta alig tudta letenni a kezéből, s olyan lelkesen beszéltek róla, hogy most épp a főnöknőnknél van a könyv, de a többiek is várják, hogy elolvassák...addig is a másik koleganőnk most az "egymásra hangolva" c. könyvet böngészi...
De a lényeg az egészben az, hogy pont mikor én is a "fejem búbjáig" tele voltam feladatokkal, gondokkal, aggodalmakkal...akkor a munkatársnőim juttatták eszembe:amit a könyvből tanultak, hogy "ebben akkor, most mi a jó...minek örülhetünk...pl. hogy mindnyájan egészségesek vagyunk...és azóta is "játsszuk az örömjátékot..."én pedig örülök, hogy örülhetek velük...:)))

Más örömünk is volt a hétvégén: Áronunk hétvégén az országos Herman Ottó versenyen vett részt Budapesten (a fényképen épp indulásra készülnek, baloldalon Áron tanítónénije...aki felkészítette erre a versenyre...)és nem tért vissza üres kézzel, harmadik díjat nyert...SDG!!!

Sorolhatnám tovább, hogy még mi-mindennek örülök...mindenért az Úré legyen a dicsősség!!!
Áldást mindenkinek!