Lejegyzek néhány gondolatot még

 a hétvégi Konferenciáról, talán így nekem is még jobban megmarad...
Ugyancsak Pécsi Rita előadásából, a gyermeknevelésről:
* nem az a legfontosabb feladatunk, hogy szófogadó gyermekeket neveljünk, hanem hogy döntés-képességre tanítsuk meg őket...belső, szabad döntésre nevelni...
Pl. a gyerek nem akar leülni a villamoson...végül, anyja parancsára szót fogad, leül, de anyja szemébe nézve azt mondja: "az lehet, hogy most ülök, de belül még állok..."
nem elég az, hogy engedelmeskedik, el kell juttatni arra a döntésre, hogy ez így jó:)
*a döntés képesség: nem adottság (!),hanem készség, amit nevelni kell, lehet...hiába mondom azt, hogy "legyél határozottabb..." parancsra nem megy...
*az adottságok kb. 20%-ot érnek(ezekhez nem igen tudunk hozzányúlni), a többi 80%-ot- a készségeket viszont lehet nevelni: affektív készségek-együttérzés, meghatódás, kiváncsiság, érdeklődés, nyitottság, szociális készség-együttműködés, vezetői készség...
*csak az értelmi készség (ami kb. 20% ) működik úgy, hogy megtanulom...és egymásra épül...a többi készség nem így működik, nem "amit megmondtál neki...", nem az "agyra" hatni, kizárólag csak érzelmi ráhatással: mintán, élményen, tapasztalaton keresztül...ez az érzelmi intelligencia...
pl. érzelmi tanulás: átélsz egy érzést egy mesén keresztül (önzetlenség, önuralom-látod magad előtt, átéled ennek a jutalmát is-ami egy "öröm-élmény"...) ez az élmény rögzül az "érzelmi idegpályán..minél több ilyen élmény rögzül annál inkább érzed, hogy "adni jó..."
tehát az érzelmi intelligencia a sokszor átélt élményekből táplálkozik..."örömös élményekkel fejleszthető..."
megj. én csak a mesén keresztül átélt élményt írtam le pl.ként, hosszú lenne minden példát leírni: az osztálykiránduláson átélt önzetlen-adás élményét, vagy a beteggondozásban átélt örömteli.élményt...
*krizis-helyzetben a rögzült érzelmi minták szerint döntünk, nem mérlegelünk...az agyi megértésen túl, az átélt tapasztalatok, élmények, megélt "minták" alapján döntünk...
*hogyan tanulunk meg dönteni? kell hagyni a gyereket, hogy korához képest egyedül is döntsön (viselve döntése következményeit..) de ez még nem minden...
*a döntés fő pillérei: bizalom, az őbenne kinevelt önbizalom..."képes vagy rá..."....sok-sok beszélgetés: ráfigyelve, meghallgatva...
*a döntéshez szükséges :-  az ÉN-ERŐ (nevelni kell: ha van egy kis célja, ki tudja várni, amíg eléri, megkapja amire vár...)
                                 -önbizalom
                                 - helyes önértékelés
                                 -akarat
                                 -önkontroll
*volt-e olyan személy, aki hiteles, erkölcsi-minta lehetett előtte...
*az értékelés nagyon fontos része a döntésnek; tulajdonképpen egy tükör...ha egy gyereknek kevés az önbizalma:"rossz a tükör..."-ez legtöbb esetben a teljesítményektől függ...
-"téged szeretlek, nem a bizonyítványod..."

-kapjon rendszeres tükröt arról, hogy ebben vagy abban milyen ügyes..."rajtakapni, ha valami jót tett..."
-az az ember, aki önértékelésében alacsony-nem döntőképes...
*kritika: mielőtt egy kritikus megjegyzést tennél a serdülőre, legalább 5 dicséretet kapjon...

hát ez, tényleg csak ízelítő: de megjelent P. Rita könyve, ami megrendelhető, és amiben részletesen le vannak ezek írva, példákkal a mindennapokból, amiket én most időhiány miatt sem írtam le és a gyakorlati példák nélkül, ez elég szárazon hangzik, és lehet nem annyira érthető, mint ahogy mihozzánk eljutott az üzenet...

 
itt is meg lehet nézni, 
vagy akár meg is lehet rendelni itt, még más könyvei is vannak...

Színes hétköznapok:)

nem csak a virágok pompájától színes...

de a májusi ünneplések (szülinapok, névnap, házassági évfordulók...), az egymást követő iskolai vagy gyülekezeti programok is színessé teszik hétköznapjainkat...
csak ezen a héten: zongora-vizsga, év-végi kórus-hangverseny, zongora-előadás, osztálykirándulás-ja, ne felejtsem ki közben a fogorvost sem (igaz ez egy kis sötétebb szín a palettán, de ez is kell...:))) Aztán hétvégén, míg én elmehettem a Kiskőrösön tartott Női Konferenciára

 (nagyooon jóóó volt:)))
addig a nagyok, sőt még apukánk is részt vettek a Gyermeknap szervezésében, levezetésében, a kisebbik pedig aktív élvezője volt a rendezvénynek..szóval senki nem unatkozott...:)))
A mai nap újabb áldásokat tartogatott számunkra...
az már nem is számít, hogy közben gyötör a torokfájás, köhögés stb...ettől csak még színesebb...
és holnap megint ünneplünk: szüleinkkel, unokatestvérekkel...Isten éltesse őket:)))

Csipetkék a hétvégéről...Pécsi Rita-keresztyén pszichológus előadásából:
"Nem az a legboldogabb, akinek mindenből a legjobbja van, hanem aki mindenből a legjobbat hozza ki..."
"Nem az az élet célja, hogy kivédjük a vihart, hanem megtanuljunk táncolni a viharban"...
"A hatékonyság legfontosabb záloga: a tévedhetőség lehetősége..."
"Ami elment: elengedni...ami jön: arra koncentrálni..."
"Minden életszakasz-egy következő életszakaszra való felkészítés...keserűséggel teszed, vagy erőt-adva?!..."
ez csak néhány abból amit lejegyeztem...aztán a délutáni előadás még jobb, még töményebb volt; ilyen megvilágításban még nem hallottam a gyereknevelésről...kár, hogy azt nem kőzvetítették...de jegyzeteltem...talán holnap abból is...

Szép hetet:)))

Nincs megengedve

Kormos cicánknak, hogy bejöjjön a házba, ennek ellenére már néhányszor rajtakaptam, hogy míg én a konyhában teszek-veszek, őkelme belopózik, és érdekes módon mindig ebben az ágyikóban köt ki...

...olyan békésen szunyókál ott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga...csak arra vagyok kíváncsi, honnantudja, hogy ez az Áron ágya?!!!...

a héten

volt még egy érdekes vendég-madár a kertünkben; nem láttam még ilyet, és mivel nem számítottam rá, nem volt nálam a fényképezőgép...de nagyon szerettem volna tudni a nevét, ezért rákerestem a neten...íme, a búbosbanka:

 
forrás innen

Csodálom Isten alkotásait:)))

Nem sikerült

lencsevégre kapnom a kis cseresznye-tolvajokat, csak ezt az egyet (a kép bal sarkában röpül a kis feketerigó...:)
Eddig mindig csak gyönyörködtem a kis rigókban, a trillázásukban,az egyszerű kis fekete öltözetükben....de most mikor hallom a vidám csivitelésüket miközben a cseresznyét dézsmálják, hát nem örülök nekik...Pedig őket sem lehet hibáztatni...Gabi szerint, most ők is biztosan azt mondják: "...asztalt terítesz nékem, ellenségeim szeme láttára..." hmmm....nem is tudom mit kellene tenni...?!!!...


 


Mi is elmondhatjuk, nap-mint-nap, hogy "asztalt terít nekünk..."és nem csak testünk táplálására...
Hétvégén Nagyváradon szolgáltunk az énekkarral,(délelőtt az Emanuel Gyülekezetben

, délután pedig a magyar gyülekezetben ) de közben mi is csemegéztünk az elénk terített áldásokból...
Jó az Úr!!!

ui: elnézést kell kérjek! Tévedtem! Nem a feketerigók voltak a bűnösök, bár szerintem az is volt köztük; én legalábbis úgy láttam, hogy szép sárga a csőrük...de utólag mikor jobban megfigyeltem őket rájöttem, hogy a fő-cseresznye-tolvajok a seregélyek...akkor vállt gyanússá, mikor seregestül lepték el a fát:))))
Na, de azóta megoldódott a probléma: nagyfiam összehozott egy ügyes madárijesztőt, s úgy látszik hatékony...:)))

Csak néhány "pillanat"...

 a 20 évből...

 1 hónaposan

 fél évesen

 sebes térdekkel, de biztos kézzel...

 a tudásszomj kicsi korától hajtotta...

 szívesen azonosult a "jó pásztor" szereppel...

 mindig védelmezőn áll(t) húga mellett...

 testvérei bátyja, pártfogója, bátorítója...

  zongora nélkül nehéz lenne őt elképzelni...

 mindig vidáman (mégis komolyan:)

Az Úr éltessen, áldjon és vezessen drága nagyfiam:)))

:)

Fordítsd az arcodat a nap felé,

és minden árnyék mögéd kerül.
     Jan Goldstein   

Csodára várva...

"Ámulok a tomboló életerőn, amely kertem megújulását táplálja, letört ágacskából, bokrom lemetszett leveléből új növényt fakasztva...
Tisztelem az emberi akaratot, amely kilátástalan helyzetekből képes tovább lendíteni a csüggedőt...
Gyönyörködöm a szeretetben, amely áldozatkész, gyöngéd törődéssel óvja a másikat...
Csodálom a hitet, amely reményt csillant a kétségbeesés legsötétebb pillanataiban is...
Sokan csodára várunk, hogy megérezzük a Teremtő jelenlétét életünkben, s közben észre sem vesszük, hogy maga a létezés a legnagyobb csoda...."
( Nők Lapjá-ból idézve )

Közben

hétvégére megérkezett a táska Beától, amit megint csak köszönök, és örömmel hordozom...:)

aztán ugyancsak hétvégén kaptam egy másik ajándékot Mártától, amit szintén nagyon köszönök (már majdnem el is feledkeztem róla:)

merthogy hétvégén Perecsenben jártunk menyegzőn: unokatestvérem ment férjhez...a nagy gyerekeink koszorúslányként és fiúcimboraként kísérték a menyasszonyt...

természetesen a kicsi sem akart lemaradni a fényképekről...

 jó volt együtt örülni, együtt imádkozni értük...

vasárnap már itthon osztoztunk más fehérruhások örömében: nyolcan vallották meg hitüket és merítkeztek be...megható pillanatokban volt részünk...az Úr áldja és tegye hűségesekké őket:)))

mozgalmas, áldott hétvége... :)

napsugaras áldott hetet...:)))

21.évforduló:)

Köszönjük a köszöntést:)



Évek napokra-pillanatokra bomlanak...fények megtörnek a felhők ormain, hogy aztán szivárványszínű sugarakban ömöljenek alá...öröm és bánat könnyein át mosódik tisztábbá, szebbé minden történés, minden érzelem...és nem marad más csak a HÁLA...és a titok egyre inkább való megértése...
A TITOK pedig: "a hármas fonal"...

"Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik felemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli fel senki.

Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek, de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg?

Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellen.

 A hármas fonál nem szakad el egyhamar." 
(Prédikátor 4:9-12)

Nyertem

egy gyönyörű táskát: a lilát:))) Első nyereményem a blogvilágban:)))
Nagyon-nagyon köszönöm Beának, érdemes benézni hozzá; nagyon széééép dolgokat készít:)
Minden elismerésem az ilyen ügyes kezeknek:)))
Köszönet Mammkának is, mert általa jutottam el Beához:)
Érdemes játszani...