Vannak álmaid?!...

Áronunk régi, kisgyermekkori álma vállt valóra ezen a héten:az Állatkertben segíthet az állatok gondozásában, etetésében, ismerkedhet közelebbről életmódjukkal, szokásaikkal...egész héten...(ez egy napközis tábor,több gyerek van-egy osztálytársa is-csoportokba osztva vesznek részt különböző tevékenységekben...)
Míg Udvarhelyen laktunk, 3-4 évesen, folyton azon törte a kis fejét, hogy egy állatkertet kellene ott létrehozni (még a helyet is kinézte, hogy hol lehetne ezt megvalósítani...) mert Ő az állatokat szeretné ott gondozni...Az apósom lova,tehene, juhai...azok nem annyira érdekelték, a tigrisek, krokodilok, mérges rája (szóval, minél vadabbak...:) na azok, igen...
Arra is emlékszem, hogy utolsó óvodás műsorukban, minden gyermek egy-egy mesterséget kellett bemutasson , és semmi másnak nem volt hajlandó beöltözni (hiába minden szülői praktika bevetése...nem lehetett másról meggyőzni...) csak állatgondozónak...
Azóta már kicsit tovább jutott...most már állatorvosként képzeli el a jövőjét...:) (Vajon mi lesz e gyermekből?!!!...)


Most eljött az álom beteljesedésének ideje (legalábbis részben....)...ha látott valaki szünidőben, reggel 7-kor ébresztett gyereket vidáman felpattanni az ágyból, hát én a héten láttam:)))
ÉS nem emlékszem, mikor láttam valaminek ennyire örülni, mint ennek a lehetőségnek...:)))


Nekem is voltak(vannak) álmaim, amik beteljesedtek és nagyon örültem neki...volt, ami nem úgy lett, ahogy én elképzeltem...és szomorkodtam....
De olyan is volt, hogy megvalósult valami, és mégsem örültem annyira neki-mint előtte gondoltam...és ooolyan is, hogy teljesen másképp alakult, mint ahogy én terveztem, és mégis nagyon boldoggá tett...:) Mert az élet nem mindig úgy jó, ahogy mi képzeljük..abban is benne rejlik a jó (vagy tán még jobb...:) amiben mi nem látjuk...csak esetleg utólag...
Mert csak EGY valaki tudja igazán mi a JÓ nekünk...és biztos, hogy minden ami velünk történik, az Ő legjobb terve szerint történik...Ha ezt elhiszem, minden megszépül...az is ami első látásra elszomorítana, mert nem egyezik azzal, amit megálmodtam....
Azt is vallom, hogy bár Isten nem is váltja valóra minden "álmunkat"...nem teljesíti minden kívánságunkat (bár én már olyat is átéltem, hogy kívánságomat is teljesítette)...de MINDEN SZÜKSÉGÜNKET betölti....:))) És ez csodálatos:))) SDG!!!
A kérdés az, hogy én mennyire vagyok hálás mindazért amit kapok tőle nap-mint-nap;
a Prédikátorok könyvének 6.r:6 verse így szól:

"Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban!"

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.” (Wass Albert)

Virág-csodák...

a tegnapi Virágkarneválon volt mit megcsodálni ...
nekem a Liszt Ferenc-kocsi tetszett, és úgy tűnik nem csak nekem, a zsűrinek is; hisz ez lett a győztes:)))

 

de ezen a linken sokkal élethűbben meg lehet nézni: a zene-ami mintha tényleg a zongorából "jönne"...a zongorán forgó "táncos-hölgy"...mind-mind fokozzák az összhatást...

A virágkompozíciók versenyében második lett a Sodexo Magyarország Kft. Nyilas Misi pakkot kapott című virágkocsija,

míg a harmadik helyen Cegléd város Kossuth Lajos toborzója című,

lletve a Cívis Seed Vetőmagtermelő és Értékesítő Kft. Borsószem királykisasszony című kompozíciója végzett.

 
A zsűri különdíját Bihar-, Hargita- és Hajdú-Bihar megye Csaba királyfit ábrázoló közös virágkocsija 

és a TEVA Gyógyszergyár Zrt. Ahol valami csoda történik című virágkocsija kapta.

 azért, nekem a Kölcsey is tetszett...:))))

Sárkányfejek potyogtak...:)))

és közben azon gondolkodtam..."milyen jóóó is, amíg ezt játszani lehet...milyen könnyen megy...és milyen hamar...hol itt a küzdelem?!!!..."
Bezzeg a valóságban...mire sikerül keserves harc árán, hogy " két-három fejét levágjam..."a GONOSZ sárkánynak, és végre lepihenek...reggelre kelve, már megint azt kell látnom, hogy újranőtt a feje...már megint ugyanazokkal a "tűzgolyókkal" lövöget...kezdhetem előlről a küzdelmet...minden nap, újra meg újra...

De milyen jó érzés, ha néha győzhetek...VELE!!!

ma ezt kaptam

nagyon tetszik:)))

Ünnepre készülve...

az Aug.20-i Virágkarneválra készülve, Debrecenben, ezen a héten minden napnak adtak egy virágnevet:
H: estike
K: orgona
Sz: viola
Cs: pipacs
P: királyliliom
Sz: százszorszép
Természetesen minden napra van valami rendezvény is, de én inkább a virágoknál ragadtam le....Próbáltam utánakeresni a neten a virágok jelentésére, találtam is szép dolgokat; érdekes - a virágoknak csak szép jelentésük van- de lehet többféle "virágnyelvet" is találni, nem biztos, hogy mindegyikben ugyanazt jelenti...
Azért néhányat felteszek:

Estike (ennek nem találtam "jelentést")
Nevét este nyíló, nem túl feltűnő, de annál illatosabb virágairól kapta. Jellemzően melegigényes. Tartani leginkább illata miatt ajánlott

Orgona

Ez a virág az elsöprő erő és a szeretet jelképe. Ha valaki fehér orgonát ajándékoz, mintha csak azt mondaná: szeressük egymást! A lila változathoz pedig a következő üzenet köthető: a szívem immár a tiéd. Legyen akár vegyesen, vagy magában, csokorban, esetleg szál virágként egy feltűnő vázában, az orgona mindig csodálatos. Hosszú ideig elél vágva, edénybe állítva is, így sok időnk van kiélvezni szépségét és gazdag jelentéstartalmát. Jelent még ártatlanságot, első szerelemet

Ballagóknak azt mutatja, hogy megtalálják életútjukat, helyes életcéljuk felé haladnak tovább. Jelzi egyúttal az első igaz szerelem megtalálására való készségüket is. Anyák napján pedig azt a mágiát mutatja, mely az anyaságot, az anya és a gyermek viszonyát áthatja. Szimbolikus ereje jelentős.

Viola
Különféle színekben termő illatos kerti virág, -tájnyelveken- ibolya, árvácska, szerelmes kedveskedő megszólítása, megnevezése

Viola: Ragaszkodási kötelékek, gyorsaság; Mindig szép leszel számomra. A tartós szépség virága. A sárga viola az elmúló szépséget jelképezi. Elvakult férfiaknak ajánljuk. Női névként is ismert. A név jelentése erő, akarat. Nem túl udvarias sárga violát ajándékozni.

Pipacs

 Pipacsot általában vidám mezei csokorban kapunk. Nem feltétlen a szerelem jele, de szerelmünknek is adhatjuk, ha boldogságunkat, felszabadultságunkat akarjuk kifejezésre juttatni.

A liliom olyan virág, amelynek történelme van. Már a Krisztus előtt 2000-re datálható műalkotásokon is megtalálható. Japánból származik, és jelentések egész sorát tulajdonítják e keleti szépségnek. Például a tisztaság és az ártatlanság szimbóluma, de a termékenységé, a mulandóságé, a lelki szereteté, az egységé és a reményé is. Talán a fehér liliomé a legerősebb szimbólumrendszer.

Százszorszép:

 A franciák húsvétkának hívják, a német „libavirág” arra utal, hogy gyakran nyílik a libalegelőkön. Angol neve („a nappal szeme”) arra utal, hogy sugárvirágai estére becsukódnak

Százszorszép: Egyszerű boldogság, tisztaság, ártatlanság; örökké hűséges leszek, elragadtatás; tiszta mély szerelem. Természetessége miatt az ártatlanság, a viszonzott szerelem növénye. Mária könnyeit jelképezi, melyeket az egyiptomi meneküléskor hullatott, ugyanis a monda szerint minden könnycsepp nyomán egy százszorszép bújt elő a földből. Jelentése az elnevezéséből adódik, szinte magától értetődő. Apró, ám nagyon dekoratív kis növény. Természetessége miatt az ártatlanság a viszonzott szerelem növénye. Ki ne emlékezne a szeret-nem szeret játékra?

Az estike jelentését nem találtam meg, de a többinek a jelentésében meg lehet figyelni, hogy mindegyik szól a szeretetről-szerelemről...
Azt hiszem nem véletlen-bár az ünnep szervezői nem biztos, hogy ilyen megfontolásból adtak egy-egy virágnevet minden napnak- de számomra ennek most van egy üzenete (régi, de mégsem elavult, újra megújuló üzenete...) 
"minden napom a szeretet jegyében teljen el..."
na, igen; vasárnapnak nincs virág-neve...én választottam neki egyet:encián
Hogy miért épp encián?!...
elmondom elejétől...
tavaly nyáron egy kedves "mindenki nagymamájánál" láttam meg a kiskertben az encián-bokrot telis-tele kis szerény virágaival...egyből beleszerettem, és persze megkérdeztem, hogy lehetne ebből "szaporítani"...idén nyár elején kaptam róla két kis "ágacskát", hogy gyökereztessem meg...most a héten nyílt ki rajta az első kis virág:)))

a történethez az is hozzátartozik, hogy kislánykoromban ebből a kis könyvből 
olvastam először az enciánról...és mindezideig nem tudtam, hogy milyen is a valóságban...mikor kinyílt a virág, azonnal eszembe jutott, hogy valami szépet olvastam erről a virágról...előkerestem a kis könyvecskét, és újra elolvastam:
az   "encián-szívről   " ír...:

"szép időben kibontja szirmait, hadd fürdesse őket a napsugár. Mihelyt azonban nem érzi a meleget, fázik és- egyszerűen becsukódik, mivel nem tud helyéről elmenekülni. Így a szíve, a bibéje még a legerősebb felhőszakadásban is száraz marad..."minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet"...zárd be azonnal, ha bűn záporába vagy ködébe kerülsz...és valahányszor imádkozol és a Bibliát olvasod, megnyitod szívedet, hogy Isten fénye áradjon beléd..."

Szóval:"encián-szívvel"...nem csak vasárnap:) 
szeretetben...nem csak hétköznap:)
én így készülgetek az "ünnepre"...a Nagy Ünnepre...:)))

ui: közben rátaláltam: vasárnapra is választottak virágot-a nefelejcs-et (ne felejts!)
én most már maradok a kis enciánomnál...de mellette, mint az egésznek a megkoronázására jöhet a nefelejcs is: NE FELEJTSek el semmit...:)))

...

 Most ezt a régi éneket énekelgetem:  

Kar:  Tied az életem, szerinted hadd legyen

         minden Uram,

         Nem látom holnapom, mégis Rád bízhatom

         minden utam.

Olyan sokszor megfárad lelkem, 

olyan sok kísértés ér engem,

de a szívemben él, amit Isten ígért

soha nem hagylak el, ó ne félj!

Tova szállnak a múló évek,

velük együtt a szenvedések,

Isten őriz engem, tartja az életem

elég nékem ez a kegyelem...

aki szeret

bicajozni ( és rég nem biciklizett) , az talán megérti miért is szottyant kedvem ebéd után kicsit karikázni; na nem egyedül:a párommal és kisebbik fiunkkal....

ilyen látványban gyönyörködhettem....hát nem csodálatos?!...

aztán még "békalesen" is részt vehettünk: a felnagyított képen jól látható az ág tövén a béka amint felfelé néz az ág hegyén levő szitakötőre...

pontosan a lencsevégre-kapás utáni pillanatban, már ugrott is a béka elkapni áldozatát, de a szitakötő fürgébb volt...zzzz, elrepült:))) a béka pedig nagyot csobbant a vízbe:)))
örültem a szitakötőnek, hogy nem lett a béka vacsorája:)))
A sirályokat, vadkacsákat is megcsodáltuk kissé távolabbról...aztán indultunk is visszafelé...és ekkor történt a baj; azazhogy már majdnem itthon voltunk, mikor (hát nem tagadom...kicsit nagyobb sebességre kapcsoltam...kellett nekem...) akkkorát estem, hogy alllllig tudtam feltápászkodni...a bal karom alám térült-fordult, így nagyobb baj nem lett, mint amilyen lehetett volna...csak a vállam bánja, meg én, mert a bal karomat alig tudom használni...
tanulság: ha sétabiciklizésre indulok, ne kezdjek el versenyezni a nálam jobban "gurulókkal"!!!

van az udvarunkon

a kerítés mellett, egy villanyoszlop (nem ez, ami a fotón van; ezt csak azért tettem fel, mert tetszik nekem ez a lámpa...); szóval a miénk ennél sokkal egyszerűbb; a lényege viszont az, hogy a tetejébe egy mozgásérzékelő reflektor van szerelve...Jó szolgálatot tesz esténként, amikor valamiért kilépünk az udvarra, vagy épp jövünk haza valahonnan, mert az egész udvart bevilágítja, de csak addig amíg szükséges-amíg kinn vagyunk...Már többször előfordult, hogy több-kevesebb ideig (legutóbb a hosszan tartó kánikula idején...) mintha   "megszűnt volna létezni   "...azaz, nem gyúlt fel; olyankor azt hittük: "vége! kiégett...   "-szólni kellene az áramszolgáltatóknak...Aztán egy-egy kiadós eső után újra felgyúlt:) Arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínű egy idő után beporosodik, és nem tudja érzékelni a mozgást...ezért kell az eső, hogy lemossa róla a port...
Ma este, míg afelett örvendeztem, hogy most újra világít...üzent nekem ez a villanyoszlop... egy imádság fogalmazódott meg bennem:
"öntözd meg újra lelkemet, Uram....
és   "... mosd le akaratomról, hitemről a napi port..." Ámen!

"Az írással töltött reggelek..."

eredményeként, megérkezett ma a megígért képeslap Mártától:)...Igazad van drága Márta, van valami áldott varázsa az ilyen kézzel írott, postaládába érkező üzenetnek...:) Jó, hogy nem láttad a könnyeimet...:) Szeretnék én "hasonlítni" hozzád...:))) 
Ezt a mondatodat pedig nagyon-nagyon mélyen elrejtem magamban és csak akkor emlékeztetem magam rá, mikor egyedül-csendben gondolkodhatom...:"Mindaz pedig, ami fáj és bánt, gazdagítson meg."...szép gondolat...jellemző rád:)))
Amit a képeslapon németül ír, nem egésszen értem (hiába próbált annakidején a némettanárnőnk annnyi német szót belénkgyúrni...:)szóval...az én értelmezésem szerint: "Köszönöm neked, Uram. Te vagy az egyetlen aki ...???...Te hallgatsz sokáig, amíg én meghallom."(?!?) Jó lenne ha lefordítnád nekem...(a gugel sem bizonyult elég segítségnek)


Annyira jól esett a kedvességed, hogy ki kellett találnom valamit amivel viszonozhatnám...Arra gondoltam, hogy a kis fokföldi ibolyádnak "szerzek egy társat..."...Amint látod, az én kicsikémről máris letéptem két kis levélkét, hogy meggyökereztessem...Általában hamar meggyökerezik, és akkor majd cserépbe ültetem, ápolni és gondozni fogom amíg majd...nagyon remélem, egyszer átutazóban beugrottok hozzánk és akkor átadom...:))) Ugye megígéred, hogy legközelebb ha erre jártok-nemsokára-bejöttök hozzánk?...nagyon-nagyon szeretnék találkozni veled-veletek:)))
Addig is puszillak és nagyon köszönöm:)))

Hiába

a hűvösebb, esős idő...az elmúlt hetet mégis tartalmasan és örömmel töltöttük el a Gyülekezeti Táborban, Felsőtárkányban...





egyformán jóóó volt, a kiscsoportos foglalkozásokon, a legkisebbekkel együtt mondani, hogy:
"Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád"

 valamint este, a nagycsoportban hallgatni a hitmélyítő tanításokat...Estéről-estére megtapasztaltam, hogy ami kérdések-aggodalmak megfogalmazódtak bennem, azokra kaptam választ...Igen, egyedül Isten olvasott a gondolataimban és tudta mikor, mire van szükségem...Az alábbi kép pedig (véletlenül sikerült elkapni ezt a pillanatot; nem tudtam, hogy a kis Marci épp ugrásra készül:) még inkább aláhúzta bennem, hogy milyen is az igazi "gyermeki bizalom"...

Istennek legyen hála mindenért:)