ilyen lett...

Amit a fészbukon láttam, az szebb volt...búza volt vetve a földbe, és az a frissen kisarjadt búza nagyon jól nézett ki...
Vetettem én is búzát, csakhogy az alkotásomat kinn hagytam az udvaron (miért is?!...nem tudom...); aztán a cica-lányunk, azt gondolván, hogy neki való új játékszer, hát szépen széttúrta...aztán a madarak(?!)  felcsipegették a búzaszemeket (biztosan örültek neki...)
Így, most már gondoltam másképp oldom meg...a búza már nem kelne ki húsvétig...a rendelkezésemre álló módon és eszközökkel...ilyen lett...jelképnek megfelel...(nyuszikák és csibék helyett...!!!)
A tojásokkal teli kosárka pedig, ötlet Evódiától:) köszi:))) kicsit lerövidítettem (10 napra), ma kezdtük:))) Áron már nagyon várt(j)a, hogy mik vannak benne...

Húsvét elõtti gondolatok
 Elmémben sokszor a Nagypéntek eseményeit forgatom,
s felkiált bennem a gondolat:
"Hogy tehették ezt Veled, Uram!?"
Megkorbácsoltak, megköpdöstek,
keresztre feszítettek,
Téged, a bûntelent.
De rögtön magamba nézek, s látom
én sem vagyok különb náluk.
Bûnbánó lélekkel jövök Hozzád, Úr Jézus,
mert szavaimmal, tetteimmel
hányszor én is megfeszítelek.
Sokszor gyors vagyok a szólásra,
mikor hallgatnom kellene,
s hallgatok, ha beszélhetnék Rólad.
Az érzéseim és vágyaim csapdája les reám,
máskor fogságba ejt egy gondolat.
De ha Terólad elmélkedem, Uram,
a szívem újra felvidul,
mert tudom, hogy Nagypéntek után
Húsvét vasárnap következik.
Betölti szívemet a hála,
hogy feltámadtál, Uram,
s általad van bûnbocsánat.
Kérlek, mosd le minden vétkemet,
és segíts, hogy legyek
örökké hálás, hûséges,
szolgáló gyermeked.
Zsótér Mária

A legnagyobb csoda... a legnagyobb öröm...

Sokszor mondtam már, hogy számomra a legnagyobb csoda a gyermek-születés: fogantatásának pillanatától kezdve a megszületésig...aztán a fejlődése, növekedése, felnőtté válása...
Most hadd tegyem hozzá azt is, hogy legalább ilyen nagy csoda az újjászületés; mikor Isten egy "ó-emberből egy újat létrehoz..."
Már jó ideje örvendezem efelett...mert olyan ember életében láttam meg Isten újjáteremtő munkáját, akire nem is gondoltam (milyen gyarló is vagyok...jó, hogy Isten mindenkire gondol...)

17 évesen ment el otthonról, a nagy városba, tanulni....de ahogy maga mögött hagyta a szülői házat, úgy hagyott maga mögött minden szülői tanácsot, minden addig hallott igét, gyülekezetet, barátot, rokont...a világ csábítása sokkal erősebb volt...akkori 7 életévemmel, keveset tudtam róla; annyit biztosan, hogy az ő édesanyja - testvére nagymamámnak (nagymamáék 8-an voltak testvérek...)
Aztán eltelt 37 év úgy, hogy talán 2x találkoztunk, nagyszüleim temetésén, futólag épp egymásra pillantottunk és mentünk tovább...őt nem igazán érdekelték a hívő rokonok, mi sem akartunk tolakodóknak bizonyulni (ugyanis most már több mint 4 éve egy városban éltünk velük...de nem találkoztunk...)
Ők emberileg nézve nagyon jól éltek...sokra vitték...mondhatnám, más körökben mozogtak...
És akkor egyszercsak történt valami...és amikor úgy tűnt, hogy nincs aki segítsen...eszébe jutott, hogy gyermekkorában azt hallotta, lehet Istenhez imádkozni...segítségül lehet hívni...Imádkozott: Isten meghallgatta...aztán újra kellett a segítség, Isten újra meghallgatta...és akkor elkezdett jobban odafigyelni Istenre...eljött az imaházba: minden szó ami ott elhangzott a szívéhez szólt...Isteni üzenet volt...többet nem volt megállás...azóta nincs olyan vasárnap, hogy ne legyen ott...elkezdte olvasni a Bibliát, és megértette, hogy Isten mit üzen egy igén is keresztül...azóta a Mai igét is olvassa minden nap...
Alighogy megtörtént a nagy változás az életében, meghívott hozzájuk...el akarta mondani, hogy mi történt vele, hogyan ragadta meg a KEGYELEM....és azt mondta: "két héttel ezelőtt nem tudtál volna velem ilyen dolgokról beszélni..."senki nem tudott volna, de Istennél nincs lehetetlen...Azt is mondta: "három nappal ezelőtt még teljesen másképp gondolkodtam erről a dologról, de most már minden átértékelődött bennem...legfontosabb számomra, hogy az Úré vagyok, és van örök életem..." ilyet csak az Isten kegyelme és szeretete tud elvégezni egy emberben...ez CSODA...
Aztán pár napra korházba kellett feküdnie egy kisebb műtétre (az előjegyzés a műtétre még újjászületése előtt történt...) és a műtét utáni második napon azért csörgött ránk, hogy kellene 22 drb. Biblia az osztályon levő ápolók, orvosok, betegek részére...Előtte egy hónappal, még neki sem volt Bibliája, nem érdekelte...most mindenkivel szeretné megosztani azt amit ő kapott...ez az új élet jele...
Ma este a gyülekezet előtt vallott újjászületéséről, őszintén bevallva és fájlalva sötét múltját, az eltékozolt éveket...felesége - bár még nem jutott el a megtérésig - de férje mellett áll, mint mindig is az évek alatt, ott volt ő is az imaházban...Az volt a kérése, énekeljük el a végén: "öröm van a mennyben, egy bűnös felett, ki megtérve hazaérkezett..." hogyne énekelnénk el...már amennyire lehetett énekelni az örömkönnyek miatt...
Azt mondtam neki: nem az a csoda, hogy téged Isten meghallgatott amikor Hozzá imádkoztál...és meg tudta adni azt, ami lehetetlennek tűnt...az igazi csoda az amit benned elvégzett...ez az, amikor valakit megragad és vonzani kezd a Kegyelem...
Hála...hála...hála...az idei húsvét attól lesz különlegesebb mint az eddigi, hogy bemerítés is lesz...és ő is ott lesz fehér ruhában...Csodálatos a mi Istenünk!!!


s mintha, ez nem lenne elég ok az örömre, a Rá-csodálkozásra...Isten azt is megadta, hogy láthatom, hogyan kezdett el munkálkodni a munkahelyemen..(.majdnem azt írtam megint: akire nem is gondoltam...)de ez már egy másik történet...várom, hogy Isten mit hoz ki ebből...és imádkozom...és a magam kis harcait igyekszem megharcolni ...a többi mind Kegyelem és Csoda...SDG!!!

Csodák csodája

szinte egyik napról a másikra minden megváltozott...napfény, meleg napsugár-cirógatás, s a kis nárcisz-tulipán-krókusz fejecskék csak úgy kandikálnak kifelé a rögök közül...Jól esik ilyenkor kertészkedni...ezúttal kis árvácskákat ültettem, hogy "szebb legyen a föld..."
S közben csodálom újra a nagy Teremtőt fűben, fában, virágban, dalban...


Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Mégis

Mégis
/ T.E./ 

Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek.



Egyedül Rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél viharban, vészben,

s hányszor eltévedek.



Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

Miért csüggedjek el?

Hisz olyan keveset hiszek még,

s már az is fölemel.



Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek s szemem bűnbánón

megint ráemelem.



Kis hitet hogy megerősítsen,

míg többről többre nő,

s egész a célig elsegítsen:

hatalmas Isten Ő.

minden NŐ-társamnak szeretettel:)))

varázslat?!

nem tudom miféle varázserő lakozik egy pár szál hóvirágban?!...olyan picike...olyan egyszerű...de olyan bájos..és úgy meg tudja melengetni a szívet...olyan igazi tavasz-illatot tud árasztani maga körül...új reménységre biztat...kedvem támad új lendülettel nekifeszülni az életnek...eltörpülnek a gondok, új távlatokat látok magam körül...s mindez pár szál virágtól?!!!...
talán inkább attól a hatalomtól ami rá tudja venni ezt a kis törékeny virágot, hogy dacolva a dermesztő hideggel, bátran bújjon elő rejtekhelyéből, hogy teljesítse küldetését...
ez több mint varázslat...
ez csodálatos...
megható...