ez a kérdés gyakran foglalkoztatott a karácsony előtti időszakban; ugyanis kisfiam többször is rám szólt, hogy most nem mehetek be a szobájukba....tudtam, hogy valami meglepetés készül; azt már megszoktam, hogy mindig kedveskednek ők is valami kis ajándékkal...azt is sejtettem, hogy nekem készül ott valami, mert különben beavatott volna a nagy titokba...de fogalmam sem volt, hogy mi...ráadásul túl sok ideig készült ahhoz, hogy valami kis csekélységre gondolhattam volna...vártam hát, a felnőttek jól palástolt kíváncsiságával, hogy mivel fog meglepni...
Hát ez volt az ajándék:
és ki találja ki mi volt benne?!...én már nem is találgattam, hanem gyorsan-gyorsan bontottam ki...az első dobozt mikor kinyitottam, teljesen üres volt...kicsit meglepődtem:(...de mondta a kisfiam, hogy nyissam ki a másikat is, akkor majd megértem...(jobb lett volna azzal kezdeni...de ha már így sikerült?!... így érdekesebb volt:))))
szóval, kinyitottam a másikat...és íme...
lehet, hogy a képen nem látható olyan jól; 365 napra való igevers, 365 kis apró cetlin...:)
őszintén meghatódtam...:)))
volt mit bibelődni vele...ehhez tényleg sok idő kellett...a kis cetlik ráadásul színes ceruzával ki lettek színezve, hogy szebbek legyenek...azt már nem is kérdeztem, hogy mi alapján lettek az igeversek kiválogatva...de biztos vagyok benne, hogy minden egyes igevers üzenet lesz majd azon a napon, amikor épp sorra kerül...az üres doboz pedig arra való, hogy amit már elolvastam, azt abba tegyem át...
Kedves ajándék...:) aranyos ötlet...:) sok szeretet és Isten áldása van benne...:) így érzem...:)))
Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet)
"Csodálatos!" Teveled járni,
Álljon utamba gátnak bármi….
Erődnek hittel kaput tárni,
és új csodákra várni jó.
Mert neked új csodáid vannak.
Néha észrevétlen suhannak…
s nincsen látó szeme, csak annak,
aki meglátja a csodát.
Látó szem! Ámuló tekintet!
Segíts, Uram, meglátni mindet,
mint a harmattal telehintett
réten csillogó cseppeket!...
Csodádat körülöttem, bennem
segíts boldogan észrevennem,
hogy az ének ujjongva zengjen,
és dicsérje irgalmadat!
2011. december 28., szerda
2011. december 24., szombat
2011. december 21., szerda
Készülődés:))
CSAK A BÖLCSEK
Csak a bölcsek ismerik Őt meg,
azok mennek Hozzá ma is;
s azok maradnak meg hívőknek
oly sokszor kigúnyolva is,
kik többet tudnak a tudósnál,
s leborulnak Előtte mélyen,
éppúgy, mint szegényes jászlánál
kelet bölcsei tették régen.
azok mennek Hozzá ma is;
s azok maradnak meg hívőknek
oly sokszor kigúnyolva is,
kik többet tudnak a tudósnál,
s leborulnak Előtte mélyen,
éppúgy, mint szegényes jászlánál
kelet bölcsei tették régen.
Ma is, és mindig, csak a bölcsek:
a gyermekként hinni merők -
Hozzá ma is csak ezek jönnek,
a gyermeki hittel szeretők.
Mások csak ünnepelgetnek, de
talán azt se tudják, miért?…
És nem mennek el Betlehembe;
Egy lépést sem tesznek Jézusért!
Nádudvari Nagy Jánosa gyermekként hinni merők -
Hozzá ma is csak ezek jönnek,
a gyermeki hittel szeretők.
Mások csak ünnepelgetnek, de
talán azt se tudják, miért?…
És nem mennek el Betlehembe;
Egy lépést sem tesznek Jézusért!
"Egy jó ember életének legjobb részét azok a kicsi, névtelen, feledésbe merülő tettek jelentik, melyek kedvességből és szeretetből fakadnak. " ( William Wordsworth )
"akarsz-e fényt? keresd csak ott belül,
és megleled te is a csillagot...
nézz rá s kövesd: az élet csillaga..."
2011. december 20., kedd
Elszomorodtam...
mikor hallottam ezt a beszélgetést: "...én nem szeretem ezeket az ünnepeket...", "...mire való annyi ünnepnap?!..."..."...alig várom, hogy már túl legyünk rajta..."
Milyen lehet annak az embernek a lelkivilága aki így érez...?!...
De ha belegondolok, minek is örülhetne az az ember akinek az ünnep csak arról szól, hogy "ajándékot vásárolni...sütni, főzni..."...
Sajnálom őket...mert nem tudják mi is a karácsony lényege; nem ismerik az igazi öröm forrását...karácsony ünnepeltjét...
Szeretném, ha megérezhetnék...ha látnák rajtam...hogy lehet örülni az ünnepeknek...igazán...:)))
Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme.
Milyen lehet annak az embernek a lelkivilága aki így érez...?!...
De ha belegondolok, minek is örülhetne az az ember akinek az ünnep csak arról szól, hogy "ajándékot vásárolni...sütni, főzni..."...
Sajnálom őket...mert nem tudják mi is a karácsony lényege; nem ismerik az igazi öröm forrását...karácsony ünnepeltjét...
Szeretném, ha megérezhetnék...ha látnák rajtam...hogy lehet örülni az ünnepeknek...igazán...:)))
Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme.
És hadd lenne még szebb és kellemesebb az ünnepünk, néhány ajándékkal:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
2011. december 14., szerda
Dióhéjban...
Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, nagyon besűrűsödtek az események...még szerencse, hogy Áronunk a "helyén" van, különben már számon tartani sem tudnám, hogy mikor- épp hol énekelnek a kórussal, vagy zongorázik...mi meg felváltva apával visszük hűségesen az épp aktuális "fellépő ruhát"...
Szeretem hallgatni őket...de sajnos képtelenség mindenhova eljutni...mivel úgy vagyok megteremtve, hogy egyszerre csak egy helyen lehetek:)))...amúgy meg, nincsenek is meghíva a szülők minden helyre...ma pl. az Egyetemen énekelnek...
Jó ez...biztosan szééép is...csak egy dolog foglalkoztat: vajon hányan vannak akik nem csak nyitott füllel, de nyitott szívvel is hallgatják..?! Bár jutna el a Karácsony üzenete minél több szívbe...
Vegyes érzésekkel gondolok most azokra a szolgálatokra , amik rám is várnak...Gyülekezeten kívül és belül...bárcsak Szívből-Szívbe jutna el az Üzenet...:)))
Készülődöm és imádkozom....
2011. december 5., hétfő
Csak világítva szabad járni...
"
"Romokká romlott kis tanyákon
"Romokká romlott kis tanyákon
nekem majd vígasztalni kell
és hogyha gond közt élek is
minden gondokon túl kell látni,
lámpásul küldött el az Úr,
csak világítva szabad járni! "
( Fejes Ádám )
2011. december 4., vasárnap
Olyan jó nekem...
"nincs Isten..." fakadt ki az anyuka, midőn féltve ölelte magához, súlyosan beteg gyermekét...
nem is gondolkodtam rajta, de azonnal kibuggyant belőlem:"de igen, van Isten...."
- "akkor miért engedi, hogy egy ártatlan gyermek ennyit szenvedjen...." kérdezte méltatlankodva...
"sokszor nem értjük..."-kezdtem magyarázni...s kicsit még beszélgettünk ennek kapcsán...de belül azért engem úgy marcangolt valami: "könnyű nekem beszélni, mikor nekem három egészséges gyermekem van...belegondolni is nehéz az ő helyzetébe..."
- első gyermekét születésekor elveszítette, most pedig második gyermekét nézi tehetetlenül, hogy szenved...pedig öt éves koráig egészséges volt; másfél éve viszont sem járni, sem beszélni, sem enni nem képes...teljes gondozásra szorul...
szívfacsaró belegondolni is, hogy ezt "hit nélkül" kell végigélni...
úgy éreztem, hogy anyuka is kicsit elgondolkodott a beszélgetésünk után...
de én is gondolkodom azóta is...
olyan jó nekem:
mert tudok hinni...
mert szüleim által, egészen kicsi koromtól ismerhetem Istent...
mert kegyelme rám talált, és gyermeke lehetek...
mert ha vannak (voltak) is nehézségek is az életemben, mindig tudhattam azt, hogy Isten kezében vagyok, és "nem ejt el engem ez a kéz..."
ha mégis kétségeim voltak, lehajolt, hogy felemeljen, erősítsen, bátorítson, vigasztaljon...
nagyon sok jóval elhalmozott...amit nem érdemlek...
nagyon sok HÁLÁval tartozom ezért NEKI...
nem is gondolkodtam rajta, de azonnal kibuggyant belőlem:"de igen, van Isten...."
- "akkor miért engedi, hogy egy ártatlan gyermek ennyit szenvedjen...." kérdezte méltatlankodva...
"sokszor nem értjük..."-kezdtem magyarázni...s kicsit még beszélgettünk ennek kapcsán...de belül azért engem úgy marcangolt valami: "könnyű nekem beszélni, mikor nekem három egészséges gyermekem van...belegondolni is nehéz az ő helyzetébe..."
- első gyermekét születésekor elveszítette, most pedig második gyermekét nézi tehetetlenül, hogy szenved...pedig öt éves koráig egészséges volt; másfél éve viszont sem járni, sem beszélni, sem enni nem képes...teljes gondozásra szorul...
szívfacsaró belegondolni is, hogy ezt "hit nélkül" kell végigélni...
úgy éreztem, hogy anyuka is kicsit elgondolkodott a beszélgetésünk után...
de én is gondolkodom azóta is...
olyan jó nekem:
mert tudok hinni...
mert szüleim által, egészen kicsi koromtól ismerhetem Istent...
mert kegyelme rám talált, és gyermeke lehetek...
mert ha vannak (voltak) is nehézségek is az életemben, mindig tudhattam azt, hogy Isten kezében vagyok, és "nem ejt el engem ez a kéz..."
ha mégis kétségeim voltak, lehajolt, hogy felemeljen, erősítsen, bátorítson, vigasztaljon...
nagyon sok jóval elhalmozott...amit nem érdemlek...
nagyon sok HÁLÁval tartozom ezért NEKI...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


