Emlékezések...találkozások...

színhelye volt Szilágyperecsen az elmúlt hétvégén...
Igaz, én nem ott születtem, hanem Vajdahunyadon, de a gyökereim ott vannak, és gyermekkorom nyarait nagy részben ott töltöttem...még máig sem tudtam kibogozni minden szálat, ami a népes rokonságot illeti...minden alkalommal mikor odamegyünk, kiderül, hogy még ez is rokon, meg még az is, valamilyen tőről-végről...
Jó volt most együtt ünnepelni, együtt emlékezni az "ősidőkre"...találkozni rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel...érdekes érzés, mikor egy rég nem látott arc vonásaiban próbálom felfedezni a gyermekkori pajtást, ismerőst, akit másfelé sodort az élet...még unokatestvér is van akivel 15 év után most találkoztam újra...
Jó látni és tapasztalni Isten kegyelmét az életünk, sorsunk felett...van miért hálát adni, van miért Áldani az Ő NEVÉT!!! SDG!!!!

Köszönöm a verset, Marika:)

épp azokon a hegyeken "jártunk" amikről a versben is szó van...
Érdemes megmászni a csúcsokat:)....

Az Úr hegyen a gondviselés

Lukátsi Vilma

Ne félj a hegytől,közel van ott az Isten.

Testvérem nagyon szeresd a hegyet.

A vigasztalan,meredek csúcsokat

s az ősmagányt,a félelmetest.

Mert a sziklacsúcs kincseket rejteget

Isten elrejtette a kincseket

Hogy ne leljék meg tétova kezek.

csak azok akik hitre képesek.

Ahol csődöt mond minden tudomány

A hit világa ott kezdődik el

Ahol emberkéz nem vert még utat

Isten hegyére ott kell menni fel...

Keress,útjelzőt mohás fatörzsön

Hiszen előtted járt ott valaki

Akit Isten nagyon szeretett

És ki őt ott akarta hallani

A hegyen!A csipkebokros Hóreben

-vagy a törvények Sínai hegyén

Vagy az áldozat szent Móriáján

Vagy az Isten-itélet Kármelén

vagy-akár úgy ment előtted oda

hogy fénylett már a megdicsőülés

és felkomorlott bár a Golgotha:

"Az Úr hegyén volt a gondviselés"

Ne félj a hegytől közel van ott az Isten

Állj meg mint Illés a barlang előtt

s várj türelmesen,hogy lélekszemeddel

megláthasd az arra elmenőt...

Ne félj, előbb a szélvész megy arra,

a sziklát is meghasogatja.

És a hegyeket is megszaggatja...

Te várj,ameddig az Úr nem megy arra

A szélvész után megindul a föld

ne rémítsen meg a földindulás.

Aztán égni fog minden körülötted

a tűz se legyen néked árulás

-Figyelj!-

Az Isten hangja úgy hangzik feléd

Halkan,szelíden mint lélekbeszéd

és mond neked ott csodás dolgokat

Testvér!

Érdemes megmászni a csúcsokat!

Ne félj a hegytől! Közel van ott az Isten...

Sokszor eszembe jutottak ezek a szavak, a múlt heti "hegymászó táborban"...biztosan azért is, mert tényleg éreztük azt, hogy "közel van hozzánk az Isten:)"
Jó volt fenn lenni a hegyen, jók voltak a találkozások, együttlétek, éneklések, játékok, hegymászások...jó volt hallani az Üzeneteket, és így feltöltődve jönni haza...
Hála legyen az Istennek az ilyen különleges alkalmakért!!!

Nem sikerült megtalálnom azt a verset, ami bejegyzésem "címé"vel kezdődik...Marika, te talán segíthetsz; ha megvan neked, örülnék neki, ha elküldenéd(emailben)
De egy másik versből is jöttek elém idézetek...azt megtaláltam és ide is bemásolom...

Lefelé menet

Máté 17

"Elváltozék..." Köntöse mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes, -
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sápad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad,
Jézus a völgyben is Jézus marad,
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát,
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban,
Nem látjuk többé az Isten fiát.

Testvérem, társam, embernek fia,
Igaz: a hegyen nem maradhatunk,
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én,
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.