Senki nem tudta

úgy mondani ezeket a verseket, mint Katona Jancsi Vajdahunyadon...Fülembe cseng most is a hangja, az ő hangsúlyával elevenednek meg előttem versek sorai (amiket most nem tudnám mind feltenni)...most már a Mennyei Atya előtt mondja őket...és remélem úgy van, ahogy e vers utolsó soraival kívánta annakidején...

Mécs László: Aranyos kicsikém! (Részlet)

Hiszek a véletlenben, mely megett
Isten nevet,
mint én az ablaküvegek megett,
ha maggal tartom télen a cinkéket,
vagy ha az utcán lopakodva lépek,
hol játszanak proletár gyermekek - népek
és sunyi módon ezüst pénzmagot
veszítek el s magamban kacagok.
Hát így véletlenül
a pesti pályaudvar tetejéről,
rejtett helyéről
este kilenckor egy szürke veréb leesett.
Nem nagy eset,
de fontos, mert a költő észrevette,
az Út, az Igazság és az Élet
című újság riportere
(mit Isten szerkeszt)
és így az égben nagy tere-fere
 lészen, az angyalok sokat beszélnek,
vitatkoznak s nevetnek majd felette.
.......................... S a vak rikkancs megborzongott elébb,
aztán megtapogatta
és csókolgatta, simogatta
s százszor, ezerszer mondogatta:
,,Aranyos kicsikém, aranyos kicsikém,
pihegő szivikém,
mesélő forrásból, kristályos vizikén
tartalak mézezett gyémántbúzán, lencsén,
ébredj fel kicsikém, örömöm, szerencsém."
És betette a pénz közé zsebébe
s kalaplevéve
valami imát rebegett.
........................
Szeretném, tudniillik én,
ha egyszer a haláltusával
lehullunk mint a kis veréb,
az Úr lelkünk ütőerét
simítsa s mondja: ,,Aranyos kicsikém!"


ui:szeretteinek pedig, az Úr vigasztalását kívánom...

őszintén

volt egy ilyen kósza ( de nagyon, gyermekien őszinte :) gondolatom, hogy de jóóó lenne, ha egész évben ilyen virágba borulva tündökölnének a fák....milyen szép is lenne... persze, mindjárt utánna bevillant az is, hogy akkor nem lenne gyümölcs...pedig azt is nagyon szeretem:)))
summa-summárum: jól van ez így, ahogy van...csak emberi gyarlóságomnál fogva könnyen hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Ő mindent bölcsen - előre - jól eltervezett...és máig érvényes mindarra amit Ő készít, hogy "látá Isten, hogy jó..."
így hát hálatelt szívvel gyönyörködöm addig is,amíg lehet, mindenben, ami most gyönyörködtet:)))
még néhány kedves kép:

Ő egyengeti útamat...

miközben utunkat ilyen fehér-virág-fal övezte, csak ez az ének zengett bennem...Valamikor minden hunyadi mennyegzőn elénekeltük a fiatalok:) nekem is elénekelték:))) Jó volt most erre emlékezni:))) 

"Fehér virág nyíljék az utadon,

Harmattól csillogó fehér virág.

Tövistelen legyen a pálya,

Merre lépsz, amerre jársz,

Derüljön rád a fénylő napsugár."

Kicsit úgy éreztem, ez most Isten ajándéka számomra, mellyel emlékeztetni akar, hogy milyen szépen egyengette Ő eddigi "életutamat" ... SDG!!! Mindenért!!! 
Még akkor is, ha néha kinn hűvös van és hideg szél fúj, lényeg az, hogy "belül nyíljanak a virágok...":))))

(mikor ez a kép készült, tényleg nagyon hideg szél fújt...de gyönyörű helyen voltunk:)))