nem tudom, más hogy van vele...

de én, mikor látom az ősz színeit, a fény és árnyék játékát az őszi napsugárban...csak dalolnék és dalolnék...dícséretet Annak, Aki Hatalmával mindezt megalkotta ilyen csodálatosan...

Igaz, hogy Szabó Lőrinc kedveséhez intézte e sorokat...de én most Mennyei Kedvesemre gondolok elsősorban...és nem utolsósorban (talán, mert már mi is "őszülünk"...) földi kedvesem felé is ilyen gondolatokat szül bennem a bágyadt természet látványa....

 

 

 

"Karod fonja nyakam köré a szél,

a napban csókod messzi tüze él,

közelebb vagy hozzám mindenkinél..."

 

 

Csodálatos Istenünk van:))))

 

S ha ez még mind nem lenne elég ok a dicsőítésre...ott vannak előttünk kegyelmének tettei bennünk, gyermekeinkben...csodálom Őt, amikor megszólal Igéje által, egy vers vagy ének által...és pont arról beszél ami épp foglalkoztat...amikor átélem, hogy nekem üzen, személyesen...nem "véletlenül"...és amikor legközelebb érzem Őt magamhoz, akkor a kísértő is megjelenik "valamivel" de tapasztalom, hogy Vele győzhetek...(néha könnyebben, máskor nehezebben...)...és azért is külön hálás vagyok, mert sokszor "felismerhettem" már, hogy mellém "szárnyatlan szárnyalókat " (értsd: angyalokat ) rendelt...ez is kegyelem:) és felfoghatatlan, meg nem érdemelt szeretetének jele:))) SDG!!!!

 

Szép őszi napokat mindenkinek:))))

vééééégre

újból együtt a család:))))

az őszülő lombokkal, a bágyadt őszi napsugárral egyszerre haza érkeztek gyermekeink is "világjáró" útjukról....már néhány napja...Nem győzök eleget HÁLÁT ADNI ISTENNEK, mert megőrizte őket minden bajtól, boldogan, élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva jöttek haza és próbálnak visszarázódni az itteni "időszámításba"...mikor itt kelünk, ott akkor feküdtek le...most kicsit nehéz visszaszokni....de csak pár nap és megy majd minden megint a régi kerékvágásban...Nimródunknak egyszerűbb volt, nem volt választása mert már elkezdődött az egyetem...Abigél is kezdi hétfőn:)))

JÓÓÓÓ újra együtt lenni:)))) Jó volt látni, tapasztalni Isten gondviselő kegyelmét:)))

 jó, hogy újra szeptember van és nem csak a sárguló lombok pompája, az érett gyümölcsök illata, hanem a nap-mint-nap átélt csodák is hálaadásra késztetnek:)

csodálatos Istenünk van:)))))

 

bűnbánat és gyógyulás....

első iskolai nap után...mert valószínű, hogy túl jól esett az ebéd, volt este "rókázás", szédülés, rosszullét...még éjjel 2 órakor is a kis drágám a fürdőszoba és az ágy között ingázott...
aztán kb. hajnali 2,30 lehetett, mikor azt mondja:"most már meggyógyulok...nem lesz több gond, mert megbántam és megvallottam Istennek, hogy nem volt helyes azon háborogni, hogy már megint kezdődik ez a suli(!!!!)....inkább megyek iskolába, minthogy ilyen beteg legyek..."
és tényleg meggyógyult:))))
utánna békésen elaludt, olyannyira, hogy reggel sajnáltam felébreszteni és iskolába küldeni....aztán mikor megébredt, megszólalt benne a felelősségtudat, miszerint ő már teljesen jól van, vigyem már el a suliba legalább 10 órára, ha már az előző órákról lekésett...
elvittem hát, az osztályfőnöknő lelkére kötve, ha mégis gond lenne szóljon már nekem...de nem volt gond...csak miután hazajött, aludt a drága egész délután....de ma reggelre aztán tényleg jól volt....:)))