a szombat Ura

keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy megint csak dolgozni fogok hétvégén...ez amúgy az "újak kiváltsága"....Sokadjára tettem fel a kérdést a Mindenek Urának:"miért?!...Ő megtehetné, hogy ne így legyen, hisz tudja, hogy szeretném a vasárnapot az Úr házában tölteni..."
Hajnalban, indulás előtt,Máté ev. 12. részét olvastam el (ez következett...)...egész nap bennem volt, hogy "az Emberfia ura a szombatnak..."és közben olyan gondolatok jöttek elém, hogy nem csak az Úr Házában "szentelhetem meg" az Úr napját...Ha most ilyen helyen dolgozom...ahol a betegek hétvégén is ugyanúgy betegek mint hétközben...ez nem véletlen...Isten okkal helyezett ide...és tulajdonképpen ez a munka is egy szolgálat...ha azzal a hittel és meggyőződéssel végezem, hogy Istennek szolgálok itt is (tulajdonképpen az ápolónői munkát nem is lenne szabad másképp végezni, csak Krisztusi szeretettel, elhívatásként...) akkor lehet ez a szolgálat is egy "Istentisztelet"....
Ezzel a hittel, ilyen gondolatok közt végeztem munkámat: jól esett hogy "visszamosolyogtak" kis betegeim...örültem az anyukák hálás tekintetének...jó volt tudni, hogy a "helyemen vagyok itt és most"...
Aztán, ma kívántam a neten visszahallgatni a tegnapi igei üzenetet a gyülekezetünkből; és mit hallok a délutáni igehirdetésben?! arról szól, hogy a munkámat-bármi legyen is az, örömmel végezzem, mint az Úrnak...higgyem el, hogy az Úr helyezett oda ahol vagyok...
Azt éreztem, hogy anélkül, hogy ott lettem volna, Isten nekem személyesem elmondta az üzenetet már reggel..
...Ez nem véletlen:) Szeretem az ilyen megerősítéseket...:)))

 Gyógyszerekre nincs mindig szükség, de a gyógyulásba vetett hitre igen.

 
A mosolyterápia segít a gyógyulásban:)))))))))))))))))

napok óta lesem és csodálom...:)

valamikor január elején (talán?!-már nem is emlékszem pontosan...)kezdtem öntözgetni, mert a hagymából előbújt egy kis levél...nemsokára bimbó is kezdett nőni...mára így néz ki:))))

Nagyon tudok benne gyönyörködni, és mindenekfölött csodálni benne Isten hatalmát, hogy egy kis jelentéktelen "hagymából" mit tud kihozni:)))


Tudod, én olyannak látom az embert, mint valami zárt bimbót. A legtöbb dolog, amit olvas vagy cselekszik, nincs rá hatással, de vannak aztán olyan élmények is, amelyeknek különös a jelentésük, énje szempontjából. Ezek mind felpattantanak egy-egy szirmot a bimbón; így fakad fel aztán egyik szirom a másik után, míg végre kinyílik az egész virág.
(William Sommerset Maugham idézet)

"sok verebecskénél drágábbak vagyunk..."

Turmezei Erzsébet: "TEGNAP, MA ÉS ÖRÖKRE" (Zsid 13,8) Utunkat és fejünket most fehér tél havazza. Emlékszel arra a régi orgonavirágos házra, arra a régi tavaszra, ahonnét elindultunk? Változunk, te is, én is és minden körülöttünk. Hatalmak omlanak össze hirtelen dübörögve. De kísér egy ujjongó ének: "Tegnap, ma és örökre!" Öregen? Fiatalon? Nyárban, télben, tavaszban? Borúban, napsugárban? Velünk a Változatlan! Változatlan hűséggel hordoz, vezet, vigasztal. Irgalmas szeretettel, örökre ugyanazzal tekint ránk, drága vérén megváltott bűnösökre, s visz "erőről erőre" tegnap, ma és örökre. Utunkat és fejünket míg fehér tél havazza, mi Őreá tekintünk, a mindig Ugyanarra. Hónál is fehérebbre mossa ruhánkat vére. S megyünk új holnapokba parancsa ütemére; nevéről énekelni és lépteit követni, irgalmát osztogatni, szolgálni és szeretni! Menni a változások között a változatlan Jézus Krisztus nyomában, míg örök hajnal virrad éjszakára, ködre! S vallani boldog hittel: "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és örökre!" CSAK EGY IGÉT Csak egy Igét élhetnék meg egészen, hogy mindenkor örüljek, vagy ha nem, imádkozzam remélve szüntelen, vagy hálát adjak mindenben, hisz érzem, hogy MEGVÁLTÓMBAN van rá fedezet, s egy Igével is áldott lehetek. Füle Lajos

illatok...:)

 Néhány napja igazi tavasz-illat lengedez a szobánkban...A kinti fagyos téli hidegből bejőve, jól esik ez a melegséget árasztó bájos illat...
Vasárnap délután a Krisztus-illat áradt szét szívemben az igehirdetés nyomán, és az volt a kívánságom, bár rólam is érződne a munkahelyemen, szűkebb-tágabb környezetemben...azt tapasztalom, hogy a sivár "nagyvilág" őszintén szomjazik az igazi Krisztus-illatra...
A következő néhány sor pedig még egy másféle illatról szól...ez is jó, hogy megtapasztalhatom...érezhetem:)))

"Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele."

Müller Péter

Mindennapjaim csodái...

 Nem vagyok egy nagyon gyakorlott autóvezető, az igazság az, hogy amikor  csak lehet, szívesen átengedem a vezetést családom férfitagjainak...Ezért érthető, hogy kicsit félve indultam haza a városból; ugyanis száraz úton indultam el itthonról, de mire elintéztem-eljártam ügyes-bajos dolgaimat, már jócskán havazott, a cudar-hideg szél pedig csak úgy kavarta a havat szembe...s ijesztően (számomra legalábbis igenis ijesztően...) csúszós volt az út...Megkönnyebbültem, mikor épen-minden gond nélkül  behajthattam az udvarra...

Ráadásul a város-központban elég sokat gyalogoltam ahhoz, hogy jégcsappá fagyott orrom és elgémberedett kéz- és lábujjaim az autóban sem tudtak hazáig felmelegedni...szóval alig vártam, hogy belépjek a meleg szobába:) Egy jó meleg citromos tea mellett, a kandallóban vidáman pattogó tűzbe bámulva, immár én is jobb hangulatra kerekedtem... kezembe vettem a legújabb familyt... s ezt olvastam belőle:

"Belegondoltak már, kedves Olvasók, hogy csodák százai vesznek körül nap mint nap minket?Vannak közöttük hangosabbak, megdöbbentőbbek-gyógyulások, pálfordulások, újrakezdések-, és akadnak csendesebbek, hétköznapiak is: gond nélkül hazaérkezések, sikeresen vett akadályok, hirtelen elpárolgó félelmek...Hányszor csak az előbbieket vesszük észre! Pedig ezek is Istenünk gondviselő szeretetét hirdetik. Ne hagyjuk hát elillanni őket!"
Szóval: "csodát" éltem át ma is...egyszerű, " hétköznapi csodát..."