amit sikerült elkapni:)

a 2.(és a 3.) képeken látható a kis kézműveskedése-amivel megjelölte ki-hova üljön; ezen anya-t ír, nem tudom mennyire látható...azt hiszem míg mindegyikünknek ezt így elkészítette, legalább annyi időt eltöltött a kis drága, mint magával a vacsorával:))) megadta a módját:)

Áron ötlete volt:)))

hogy mi is "vacsora-csatázzunk"...,
Szóval ezen a héten minden este másvalaki készíti el a vacsorát:h-én, k-Abigél, sz-Nimród, cs-Áron,p-Gábor, a sz-v -közös...
De nem ám úgy-akárhogy, hanem ki lesz értékelve is a végén, tehát meg kell adni a módját:)))
Eddig még nagyon jól működött, én máris azt mondtam, hogy lehet nyugodtan folytatni a játékot a következő heteken is, mert igazán jóóóó érzés nekem is csak úgy leülni a "terülj asztalkám"-hoz:))) Úgy tűnik, a többiek is benne vannak; bár Nimródnak lehet kicsit nehezebben fog összejönni, hogy minden hét szerdáján szövetkezzen a nagymamájával:))))
Ma estére tehát Áron készül...nagy a készülődés...nem szabad odalessek...a nagyok ifi-órán vannak, őket mindenképp meg kell várjuk míg hazaérkeznek...így van kis időm nyugodtan gépezni:))) Kiváncsi vagyok:)))) Az biztos, hogy evés előtt lesz JÁTÉK (ezt már elárulta ) és lesz ülésrend...és lesz deszert:)))
Azt hiszem kellemes vcsoránk lesz:)))

Nálunk őszi szünet van:)

A gyerekek ki is használják, míg dolgozni voltam ezek a fényképek készültek (azért nem tettem fel mindet, csak néhányat közülük:)

Szóló szőlő:)

Valamikor kisiskolás koromban volt egy olvasmányunk ezzel a címmel;már nem emlékszem pontosan csak arra, hogy a szőlő által tanított valamit nagyapó az unokájának(?!)...
Most azért jutott eszembe, mert a napokban hozzám is szólogatott a "szőlő"...
Úgy kezdődött, hogy egy kis tálikó szőlővel a kezemben, leültem a nappaliban eszegetni...Kis idő múlva, mellémült Áron és ő is elkezdte csipegetni (megkívánta:))))Ez azért érdekes, mert kicsi korától ezt tapasztaltam; mint a legtöbb kisgyerek, nem igazán akart gyümölcsöt enni...és rájöttem, hogy ha magamnak készítettem egy kis almát, körtét, narancsot, bármit...szépen felszeletelve(neki nem készítettem, mert neki úgysem kell...)akkor mindig megkívánta tőlem és az enyémből nagyon jóízűen evett...Persze, azután már ez volt a taktika-ami mai napig is működik-nem neki, magamnak:) készítem...de nagy részét ő eszi meg:)))

Hát eképpen szólt hozzám a szóló szőlő:
-mit várok el gyerekemtől? megkívántatom vele?!
-megfelelően, kívánatosan tálalom?!
-táplálkozom én is azzal, amivel őt szeretném táplálni...?
Ha ők látják, hogy fontos nekem az Igével táplálkozni,akkor nem kell őket noszogatni...ők is kívánni fogják...ezt is megtapasztaltam:)
Ha nekem fontos, hogy vasárnap a közösségben épüljek mások hite által is...nekik sem kényszer imaházba járni...szívesen jönnek(mennek:) minden alkalommal...
Ha hálaadás,elégedettség jellemez...ők is hálásak és elégedettek lesznek (sajnos az ellenkezője is igaz...)

Sorolhatnám...lehet továbbgondolni...:)
Én is tovább elmélkedem...

Egy gondolat erejéig...

hadd térjek még vissza Szilvire...mert, ma volt a temetése...
Az igei üzenetek mellett, egy gondolat tovább motoszkál bennem az elhangzottakból:
"Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: miért pont ő?!...miért pont most?!...miért pont így?!...
úgy kell feltegyük a kérdést: miért pont én, még életben vagyok?! mit kell még tennem, még elvégeznem, még befejeznem...hogy készen legyek arra, hogy engem is elragadjon..."
Elgondolkoztató...

Ez volt Szilvi kedvenc éneke; a fiatalok elénekelték a temetésen (ez más felvétel ):http://