"Légy türelmes hozzám. Isten még nem fejezett be engem..."
Lényegében ugyanaz...és amikor ismétlődően kapok hasonló üzeneteket, még inkább megerősítést nyer bennem....De nem csak rám nézve érvényesítve, hanem , hogy én is így nézzek másra...a társamra, a gyermekeimre, a testvéreimre...
Az igazság az, hogy az utóbbi időben sokféle üzenetet kaptam, sokféle hatás ért, megítélt az Úr néhány területen...aztán szombaton a Női Konferencián mikor a "derék asszonyról" hallottam, akkor a csüggedés vett erőt rajtam..."hol vagyok én ettől?!!!"...s akkor a csoportbeszélgetésen kaptam ezt a kis üzenetet egy kis kártyán...
Ha ez nem lett volna elég, akkor másik oldalról a lányomtól kaptam kedves elismerő szavakat (ő is részt vett a konferencián...),és azt mondta az alkalom után , rájött, hogy van még mit tanulnia..."nekem is van még bőven mit tanulni"-mondtam én is csendesen...
Még egy idézet, ez is a Konfiról:
"Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért...Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk."
/ Leo Buscaglia /
