Isten erősebb, mint gondolnánk:)

Ezt ma kaptam:) Köszönöm:) Nagyon jó volt elolvasni:)

Isten erősebb, mint gondolnánk

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:13)
Mi nem vagyunk olyan erősek, mint képzeljük, viszont Isten sokkal erősebb, mint gondolnánk.
Isten erején keresztül válhatsz erőssé. Az ő ereje megjelenik az életben, ezt a Szentlélek hozza el a számodra Jézus által. Minél inkább elkezdesz Istenre támaszkodni, annál erősebbé válasz Őbenne. "...mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." (2 Korinthus 12:10).
Az, hogy "mindenre van erőm", nem azt jelenti, hogy "mivel hívő lettem, most már elég erős vagyok ahhoz, hogy bármit, sőt mindent megtegyek Istenért." Saját tapasztalataiddal is megerősítheted, hogy mennyi félelem és kudarc kapcsolódik az ilyen fajta gondolkodáshoz.
A "mindenre van erőm" erőssége Istenen keresztül érkezik, aki megadja a számodra minden napra a szükséges erőt. Az a képességed, hogy bármit megtegyél, teljes mértékben Istenen alapul, mert az erőd is tőle függ. Ez nem olyan erősség, amelyet kifejleszthetsz magadban azzal, hogy érzelmi vagy szellemi "súlyzókkal" gyúrod ki magad.
Az erősség az alávetettségből származik. Talán ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy teljes mértékben alárendeld magad Istennek. De "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Filippi 2:13)
Az erő a hithez kötődik. Hitben elfogadod, hogy Isten adja az ő erejét a számodra, és így hit által képes leszel bizalommal cselekedni, tudván, hogy az erőt is megkapod hozzá: "De az Úr mellém állt, és megerősített." (Timóteus 4:17)
Daily Hope by Jon Walker, 2011.03.23.

Be is írtam a bloglistámba a Napi reményt:)))

Jóleső fáradtság...:)

A mosolygós, melengető sugarak már ki-kicsalogattak eddig is a kertbe...de ma szinte egész nap kinn voltam ( szabadnapos lévén ) és jókedvűen kertészkedt(em)ünk, meg az udvart rendezgettük - van munka bőven...Épp csak egy gyors ebédet készítettem benn, de azt is az udvaron fogyasztottuk el...Aztán mikor bejöttem kicsit itt is pakolászni, egy régebbi képeslap került a kezembe, ezzel az idézettel:

A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak.
A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben,
a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk.
Ne kapaszkodjunk a csillagok felé,
de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos
tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi
kenyér a legédesebb dolog az életünkben.

(Robert Louis Stevenson )

Úgy éreztem kapcsolódik a mai napomhoz, meg az előző bejegyzéshez is...
Ezek után már csak jóleső fáradtsággal mondom:

szép volt ez a nap...szépek a hétköznapi feladatok, ha szépen és jókedvvel végezem...:)))

 

Buzgólkodásunk közben, eszünkbe sem jutott fényképeszkedni....:)

Laborare Est Orare

"Laborare est orare",

Énekelte egy szerzetes az ókorban;

Énekelte a korai misén,

Énekelte az esti harangszó idején.

"A munka Istentisztelet;"

Testvéreim, Isten

Erőfeszítéseinket kedves hódolatként fogadja,

És imádatunk jeleként veszi

Meggyötört kezünkből és elfáradt lábunktól.

"Laborare est orare",

Régi hívek jelmondata,

Tegyük életünk jelszavává,

Amikor szolgáljuk Őt a jelenben.

A munka imádat; erőfeszítés! Szent dolog;

Ez a gondolat serkentse buzgóságunkat,

Minden cselekedet, amit jól és bátran végzünk

Áldozati tűzként ég.

( Thomas W. Hanford )

Ezt tanulgat(om)juk most az imacsoportban...
minden amit végzek (a munkahelyemen...) dicsőítheti Istenemet...
minden megtisztított és felaprított zöldség, minden elkészített étel, és minden elmosogatott edény istentiszteletté válhat...
mai munkám dicsőítheti a szent Istent:))))....ÁMEN!

"Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek 

úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek,

tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget;

az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát."

( Kolossé 3:23-24)

"Mindenre van erőm a Krisztusban..."

Miért van az, hogy

annyit aggódom?!!!...Rosszat sejtek, "vészjósló" jeleket vélek látni ott, ahol nincs...látom a komorló fellegeket, és nem bízom abban, hogy mögöttük ott a NAP...és pillanatok alatt odalesz az örömöm, a békességem, a reménységem...azt is elfelejtem, hogy hányszor megtapasztaltam már Isten csodálatos gondviselő kegyelmét .

Ma megkaptam Istentől ezért megint: "kicsinyhitű, miért kételkedtél..."?!!!!...
Ezért olvastam el - magamnak - ezeket a gondolatokat:

ELŐSZÖR: ISTEN ORSZÁGA !

Jézus Krisztus mondja: “Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”

(Mt 6,33)

Üdvözítő Urunk az előző mondatokban az aggodalmaskodásról beszélt egy hegyen a vele volt sokaságnak. Akkor is voltak, ma is vannak a jövőtől félő emberek. Aggódnak megélhetésükért a fizetésből, bérből és nyugdíjból élő emberek. Napról napra elénk vetítik a különféle gazdasági mutatókat, az árak és bérek viszonyát, a pénz folyamatos értéktelenedését. Szédülve hallgatjuk a számunkra érthetetlen magyarázatokat, amelyeknek végső következtetése: drágul az élelmiszer, drágul a villany-gáz-víz, drágul a gyógyszer. Bizony lehúznak az anyagi gondok! Ránk nehezülnek lakásgondok, gyermekek taníttatásának feladata. Nézzünk csak bátran körül országunkban, szűkebb világunkban, bizony nőnek a gondok, és aggodalmaskodnak az emberek. “Miből?” “Hogyan?” - kérdezik apák és anyák. Ezt üdvözítő Urunk is mindenkinél jobban tudta. Ez a téma is előkerült ott a hegyen.

Nem lehet a gondokat egykedvűen lerázni magunkról. Az országunkat sújtó természeti katasztrófák és háborús károk nagy gondot okoznak és bizony aggodalmaskodásra késztethetnek. Az aggódás pedig félelmetes pusztító hatalom. (A gondoskodás kötelességünk, de az aggódást tiltja Urunk: “Ne aggodalmaskodjál!...”)

Üdvözítő Urunk ezt az aggódást és gondterhet nem törli le és nem teszi jelentéktelenné. Megértő szeretettel az aggódó, komor és ráncos arcokat a madarak és virágok felé fordítja. “Nézzétek meg az égi madarakat” ... “Figyeljétek meg a mezei liliomokat!” ... Gondolkozva, belecsodálkozva nézzünk csak azokra a madarakra ... virágokra! Igen! De ma erre sincs ideje az embernek! Nem ér rá a madarakat nézegetni ... nincs ideje figyelgetni a szép mezei virágokat! Siet, rohan a pénz után. Pogány lelkülettel, fáradságot nem ismerő aggályoskodással emészti, gyötri magát az ember, pedig Isten, “A ti mennyei Atyátok tudja, hogy az életben mire van szükségetek!” Ő nemcsak tudja, hanem segít is, megadja nekünk, ami kell, csak mi nem gondolunk Reá, és nem számolunk szeretetével és hatalmával! Ez a mi bűnünk! A hitetlenség, a bizalom hiánya! Mintha Ő nem is lenne, és nem érdekelné teremtett gyermekei sorsa, megélhetése és gondja. Nekünk nem ilyen “nemtörődöm” és feledékeny Atyánk van!

.........

Sümeghy József

a csodáról:)

“Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes. Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba….”
(Márai Sándor: Füves könyv – A köznapiról és a látomásról)

El fog jönni...

ma este harmadjára ment el az áram...nem csak nálunk, mikor kinéztem az egész környék sötét volt...nem tudom, mi történhetett; ez nem jellemző itt errefelé...


Áron azt kérdi: "Anya, nem lehet, hogy ez egy jelzés, hogy jön az Úr Jézus?!!!"....


El fog jönni...
Jóel próféta könyvében a következőket olvashatjuk a 2:31-ben: „A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.”; a 3:14-15-ben pedig ezt: „Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;”

"Várod(m)-e készen Őt.."?!!!

Azt gondolom,

nem "véletlen", hogy Áronunk ma I.díjat hozott az Országos Multimédiás Bibliaismereti Versenyről:)
Az igazság az, hogy épp első helyezésben nem reménykedtem, de abban mindenképpen, hogy nem jön haza üres kézzel...hisz, nem veszhet kárba az a sok Gyermekbiblia-olvasás: még beszélni nem tudott, de a képek alapján már elmondogattuk neki a bibliai történetet..., Gyermekbibliaórák - amikre már 2és fél éves korától rendszeresen járt...és nem utolsó sorban, a színvonalas iskolai Hitoktatás, amiben részesül első osztályos kora óta...Mindezek ellenére, tudjuk, hogy Istené a dícsősség, és Neki adunk hálát...
Csak egy vágyunk van még, hogy ne csak elméletben kamatoztassa bibliai tudását, hadd tudja gyakorlatban is megélni hitben, azokat amiket tanul...

Így is együtt...

mindig örömmel várom ezeket az alkalmakat...Pedig mindig megítél az Ige, és mindig bűnbánattal kell megálljak a végén, ugyanakkor mindig érzem Isten megújító kegyelmét...és új elhatározások, döntések születnek:)))
Ma arról dönthettünk, hogy "milyen magatartással viszonyulok az élet eseményeihez?!"


Chuk Swindoll szerint: "meg kellene mozdítani akaratunkat és a hálaadás mellé állni "
Életünk 10%-a, ami történik, 90%-a, ahogy reagálunk a történésekre."

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban" ( Filippi 2, 14-15 )

"Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tevő ajkaink gyümölcsét." ( Zsid. 13:15)

"Az a lélek, mely hálát ad, mindenben vigasztalást talál; az a lélek, mely zúgolódik, semmiben sem talál vigasztalást." ( H. W. Smith )

Házi feladatot is kaptunk: pl. egy hálaadó listát készíteni következő alkalomra...
Mikor hazaértem, ezt megemlítettem, erre a szemfüles kisfiam azt mondta: "akkor máris írhatod az elsőt: van egy jó férjed, három gyermeked..."- hát nem igaza van?!!!..
Szóval elkezdtem...:)))

Nőnek lenni jó...és szép:)))

Kellemes és hasznos

kikapcsolódásnak "adtuk meg magunkat" ma...:)))
Férjemnek egy gyűlésen kellett részt venni Egerben, ahova kisfiunkkal nagy örömmel elkísértük:)
Természetesen, nem hagyhattuk ki, hogy ebéd után-míg a többiek "tárgyaltak" mi ne sétáljunk egyet a Várban...

 
Ennél szebb sétálni való időt nem is kívánhattunk volna...éreztem ahogy a Nap melengető sugarai átjárnak, új életerővel töltekezem fel...és a régi múltat-idéző "romok" között, reményteljesen néztem túl a komor falak fölött Arra, Aki múltnak, jelennek és jövőnek Mindenható Ura...:)

Áronnak ez volt az első alkalma amikor az "Egri csillagok" helyszínén járt...Nem rég nézte meg a filmet, így most témában volt:) Jó volt együtt fedezni fel vele a "történelmi nyomokat"...megbeszélni, csodálkozni...élmény volt a Panoptikumban találkozni Vicuskával, Gergővel, Dobó Istvánnal és a többiekkel...kicsit mászkálni az alagútban...jó volt kicsit "gyermek lenni" a gyermekkel...:)))

 

E

Ezek után olvasom az esti Igét: "Imé tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal..."...nem véletlen ez sem...
....mire sikerült mindezt betenni, éjfél is elmúlt...máris holnap lett...hát szép napot:)))

Nincs semmi

különösebb "határkő", mégis ez a vers zsong bennem...Hacsak az újabb tavaszt, nem tekintem újabb határkőnek...Bár március 1-e (azaz 2.) van, kinn semmi sem utal arra, hogy tavaszodna...vagy mégis?! Ma kékebbnek láttam az eget, több madárcsicsergést hallottam...talán ők is éreznek valamit...és benn ismét kivirágzott egy aranyeső-ág...:)

Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó!

Határkőnél hittel megállni, határköveknél visszanézni, hálás szívvel múltat idézni: csodákra emlékezni jó! Meglátni, hogy minden utunkat hű és hatalmas kéz vezette, javunkra szolgált minden tette: csodákra emlékezni jó! Látni, hogy át viharon, vészen hű Mesterünk hogyan segített, éjekre fényt hogyan derített: csodákra emlékezni jó! Határköveknél hálát adni, és hallelujás köszönetben méregetni, mi mérhetetlen: csodákra emlékezni jó! Messzi évekre visszanézni, és számbavenni ezer áldást, erőt, kegyelmet, megbocsátást: csodákra emlékezni jó! Hallelujás hálaadással leborulni egy határkőre, s elindulni hittel előre, amerre hív az égi szó.