Szééép év:)))

Isten iránti hálával a szívemben elmondhatom, hogy szééép évet zárunk:)
Nem azért volt szép, mert minden OK lett volna, vagy nagyon könnyűűű lett volna...azt sem mondhatnám, hogy olyan kimagasló megvalósításokról szólna...nem, nem ettől volt szééép...
Voltak ugyan szép pillanatok, de voltak nehezek is...
Volt egy fontos üzenet, ami mindig átsegített a nehezebb napokon...és ezt M. Adinának szeretném most megköszönni:) Valamikor régen, még a yahoos-blogján írta, akkor még nem gondoltam mikor elolvastam, hogy számomra ebben az évben, olyan fontossá válik...
Amikor azt mondtam: "Uram, én úgy elfáradtam...! Igaz, mindig kirendeled amire épp szükségünk van,még a kívánságainkra is gondolsz, de lásd mégis megint aggódom a holnapért....És úgy elfáradtam a munkában...elfáradtam a szolgálatban...(soroltam, panaszoltam az Úrnak...) ...
Akkor válaszként jött a kérdés: "Elfáradtál a KEGYELEMben?!!!"
Ez a mondat mindig megállított...hisz Kegyelemben élünk...mindennap tapasztaljuk...akkor miért aggódnék, miért csüggedeznék...ebben a KEGYELEMBEN új erő van...hogy is mondhatom én , hogy elfáradtam...
Ő azt mondja: Elég néked az ÉN KEGYELMEM!!!
Nem elég?!...dehogynem...csak Hozzá kell jönnöm...elmerülni újra-meg- újra az Ő kegyelmében...

Hát ettől volt szép:)))
Jó KEGYELEMBEN élni:))))

Kegyelemmel teljes Boldog Új Évet mindenkinek!!!

pillanatok a gyüliből:)

pillanatok a családban:)

Mikor lesz megint karácsony?!

Még el sem múlt karácsony, mikor Áron szájából elhangzott a fenti kérdés:)))
Mondtam, hogy lehet nekünk mindennap karácsonyunk....na, igen; de mindennap nem adunk egymásnak ajándékot:)
Szóval...nekünk(!) még fontos(!) az ajándék:))) nem csak az a "kimondhatatlan" legnagyobb AJÁNDÉK, hanem ezek a földiek is:)

Újra itt a szép karácsony:)))

Valahol olvastam, de nem jut eszembe a vers címe sem, csak valahogy így hangzott a két sor:

"messzebbről mint a napkeleti bölcsek

és fáradtabban mint a pásztorok...érkezünk meg karácsonyainkhoz..."

Valami hasonlót éreztem az elmúlt napokban..de most már megérkeztünk és itt vagyunk:KARÁCSONY VAN:)))

Már nem érzek fáradtságot, csak örömet...és várjuk vendégeinket:)))

Térdedre hullj...
és halld mit mond az angyal:

ez éjszakán Megváltód született...

Újra szükségem van erre a Megváltóra...megváltásra...

Áldott Ünnepet Mindenkinek!!!

Szép tééél:)))

ez az autóból lett fényképezve és nagyon párás volt az ablak...

Ha csendbe' lennél...

Zsúfoltság...sietség...ajándékvásárlási láz...ünnepek-előtti tenni-akarás...sürgés-forgás-pörgés-kapkodás...csak ezt látom magam körül...A Fórumban ez még nyilvánvalóbb...özönlenek az emberek templom helyett a bevásárlóközpontba:( s bár ott is igyekeznek lélek-emelő, szívet-lecsendesítő programokkal színesíteni ezt az időszakot...tegnap délután pl. más kórusok mellett a mi gyülekezetünk énekkara is ott szolgált a mesevár előtt:))) de kevesek vevők rá...a sok fényes, csillogó, drága cucc vonzóbb mint néhány áhítatra buzdító karácsonyi ének...

Úgy kívántam egy kis csendet...hát megkaptam; mert mára olyannyira letepertek a vírusok, hogy már képtelen voltam elmenni dolgozni, sőt itthon sem vagyok arravaló, hogy újra felforgassam a ház minden zeg-zugát és ragyogó tisztára varázsoljam az ünnepre...most csak pihenek és gyógyulok és figyelek és töltődök és lelkemben készülök az ünnepre...remélem csak egy-két nap és új erőre kapok...És akkor kaptam ezt a verset (rég óta ismerem, de így, hogy most valaki a kezembe adta, új értelmet nyert a számomra...)

Ha csendbe' lennél.../F.L./

Ha csendbe' lennél...lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a Lélek, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendbe' lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál- a földi zaj helyett-
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget-nem-érő ünnep jönne most.

Hát csendben vagyok és figyelek, hogy meghalljam a Hangot...már hallom is...azt mondja:
"Ime, újjáteremtek mindent..."(Jel.21:5 )...
Várom Őt...az újjáteremtőt...várom az ünnepet:)

"...ami tőlünk telik..."

Egy nagyszerű Karácsonyi Gospel Koncerten vehettünk részt ma este, aminek a fenti címe volt...
Még most is zenél bennem:
"...ami tőlünk telik, adjuk néki át..."
Olyan jó volt az énekesekkel együtt énekelni...oooolyan aranyosak voltak a "csemeték":)))
hogy a mi csemeténk is közéjük kívánkozott és végig olyan lelkesen énekelt:)))

Jó volt így is ráhangolódni az ünnepre...ünneplőbe öltöztetni a szívünket...megemlékezni a születéstől a kereszthalálon át, a mennyei trónusig, mindarról amit Isten értünk tett és tesz...
Csak arra ösztönöz, ahogy hangzott az egyik énekben is:
"Térdedre hullj...és halld, mit mond az angyal...."

Térdemre hullok Atyám Előtted...csodállak mindenért:)))...főleg a szeretetért amit tapasztalok:
"Senki nem tud úgy szeretni, ahogy az Úr szeret...
Nem tud nem szeretni, hiszen Ő a SZERETET..."

Köszönjük Pintér Béla:) SDG!!!

Ég a gyertyád?!...

Kialudt a gyertyád, Testvér!
"A régi Keleten bambuszból és papírból készített lámpásokat használtak, melyekben gyertya égett. Egy vak embernek, aki a barátjánál járt látogatóban egyik este fölajánlottak egy lámpást, hogy hazaútra vigye magával.
-Nincs szükségem lámpásra - mondta a vak. - Nekem mindegy sötét van-e vagy világos.
-Tudom, hogy az út megtalálásához nincs rá szükséged - válaszolta a barátja - , de ha nincs nálad, beléd ütközhet valaki. Vidd hát magaddal! A vak elindult a lámpással, és alig ment pár lépést, mikor valaki egyenesen belészaladt.
-Miért nem vigyázol - kiálltotta oda az idegennek -, nem látod ezt a lámpást?
-Kialudt a gyertyád, testvér! - felelte az ismeretlen."
Állj meg Testvérem, az Úr közeleg feléd! Állj meg, Testvérem, olvasd el mégegyszer a példázatot!…
Ádventi koszorúd fényében úgy érzed Rólad nem szól ez a történet? Ádventi gyergyád fénye úgy beragyog, hogy a meditáció címére nemmel tudsz válaszolni?

Másodszor elolvasva a történetet - ádventi énekek között - mégsem szól hozzád?
Szeretnélek tovább kérdezni.
Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudnád Őt életed első helyére tenni? Nem? Nem! Hát mégsem világít a gyertyád, Testvér? Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat!
Jaj, ha valakivel összeütközöl!
Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudod Őt életed első helyére tenni? Igen? Igen! Akkor szólj szeretettel a Testvérednek: Kialudt a gyertyád, Testvér! Vigyázz, halálra zúzhatod magad, féltelek! Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat!

A mai nap

azért különleges, mert egyetlen Abigélünk ma 17 évet tölt:)
Mennyi szép év...mennyi szép nap...és pillanat:)))
Isten különleges ajándéka ő nekünk...amiért kimondhatatlanul hálásak vagyunk Istennek:)))

Az volt a szülinapi kívánsága, hogy gitáron kísérve, énekeljem el kedvenc énekét:) Hát őszintén, évek óta nem járt a gitár a kezemben...épp csak alap-dúrokat tanultam meg rajta, valamikor (talán épp 17 éves voltam én is akkor?! nem, szerintem:több...) De most egészen pontosan két gitár is heverészik a szekrény tetején (egyik az Attyé, másik enyém...) és azt mondják, kár értük, hogy csak porosodjanak...hát lehet, hogy meggyőznek, és előveszem kicsit:)))
Addig is hadd álljon itt egy áldás:

Az Úr legyen előtted,hogy a jó utat mutassa neked.***

Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől.***

Az ÚR legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselekvésétől. ***

Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel.***

Az Úr legyen tebenned, hogy megvígasztaljon, ha szomorú vagy.***

Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak.***

Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged !***

Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és minden időben ! Ámen.

és egy régi ének:

1. Azt szeretném, ha a két szemed
boldogan nézné az életet
és mondanám százszor: gyermekem,
te gyôzni fogsz a múló éveken,
de nem lesz könnyû az életed,
sajnos, nem mondhatok mást neked!

2. Azt szeretném, hogy a réteken
minden virág a tiéd legyen,
de ne feledd, ez csak úgy lehet,
ha nem gyûjtessz földi kincseket!
Talán nem tetszik majd, lehet
- mégsem mondhatok mást neked!

3. Ha mindig ott lehetnék veled,
letörölném a könnyeket,
vagy, ha rád törne félelem,
megnyugodnál a szívemen.
De nem leszek mindig ott veled,
sajnos, ezt sem mondhatom neked!

4. De azért mégse félj, gyermekem,
van egy ország, amely végtelen!
Hát keresd az Isten országát, keresd az ô igazságát
és mindent megkapsz, ha ezt teszed,
hidd el, boldog lesz az életed!

Adventi ház

Leírom az egész verset:

Túrmezei Erzsébet:

Adventi ház

Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!

Forrás: Adventtől adventig

---

Valamikor réges-régen...:)

általában minden mese így kezdődik...)
Ebben a meseszép kastélyban is minden nap nemtomhányszor is elmondják a kis mesét...de az első mondatnál többet még egyszer sem sikerült megértenem(azazhogy meghallgatnom...:) pedig ott van a Fórumban, de a patikából igazán csak a zenét halljuk...egyszer sikerült mentemben elkapnom a mese elejét és annyit látnom, hogy az erkélyen üldögélő mesefigurák, a történet közben mozognak...) Igazi vonzó látványosság a gyerekek részére:) Majd ha sikerül(megjavul a fényképezőgépünk...:), akkor megörökítem több oldalról is a kis kastélyt, az aranyos kis állatkákkal együtt amik körülötte vannak...:)

Kislánykorokban sokszor álmodoztam arról, hogy egy kastélyban szeretnék lakni:) Aki járt már a hunyadi kastélyban, az elhiheti, hogy megvolt az álmaim kastélya is:) elképzeltem pl., hogy milyen lenne, ha én lennék a kastély gondnoka:)))) Nem, arról már nem álmodoztam, hogy királykisasszonyként éljek ott, mert azt tudtam , hogy az lehetetlen...királykisasszonyok csak réges-régen éltek:)))

Most mégis azt mondom, hogy "királyi gyermek" vagyok én...tehát királylány:) és tapasztalom a Nagy Király csodálatos gondviselő kegyelmében való élet szépségeit:) kincseit:)
Minden nehézség ellenére ami ebben a világban minket sem kerül el, azt mondom, hogy "meseszép" az életünk:) "meseszép" helyen élünk (köszönjük Tündiéknek:) ami egy ilyen nagyvárosban "nagy szó"...amikor a kandalóban pattog a tűz, kellemes meleget árasztva szét...és a családdal együtt beszélgethetünk, játszhatunk, ünnepelhetünk...az nem meseszép?!...:)
Még szebb, mint egy mese:))) És ez nem egy "réges-régi" történet, hanem a mindennapi valós-valóság:)))

Amúgy, a kastély kapcsán jutott eszembe (bár itt nem látszik a kastély minden oldalról a sok kis ablakával...) az a szép adventi vers, hogy:
Adventi házunk van: sokablakos...
mindennap nyitunk egy ablakot:)

Ha valakinek van kedve...

és ideje, akkor íme néhány ötlet zöldségekből és gyümölcsökből:) főleg ahol kisgyerekek vannak:)
Az iskolában idén is van "reform-hét"...ott készültek ezek a jópofa dolgok:)
Sajnálom, hogy csak ilyen mobiltelefonos képeket tudtam készíteni; a fényképezőgépünk valamiért tüntet, pedig feltöltöttem az elemeket...






























amúgy foglalkoztat ez a "reform" szó...ezzel arra akarnak utalni, hogy "reformálni" kellene étkezési szokásainkat: minél több friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani...az előre elkészített "gyors" ételek helyett...
Persze, az sem mindegy, honnan veszem azt a zöldséget...Hála a drága jó anyukámnak, mi még eddig tőle "vesszük" a bio-zöldséget és gyümölcsöt...:) A jó Isten tartsa meg még sokáig az életerejét!!!

De az is eszembe jutott, hogy érdemes azon is "reformálni" amivel a lelkemet táplálom:igen, ott is könnyebb a gyors kész "étel", nem kell rajta sokat rágódni...de tartalmasabb lesz, ha úgy táplálkozom, hogy én készítem el magamnak...:) többször, mint eddig....időigényesebb, de mélyebbre jut:)

Ez az a nap:)

Carpe diem (Élj a mában! Használd ki a mai napot! )
Ez az a nap, mely legalkalmasabb:
- a szolgálatra
- a szeretetre
- a hálaadásra...
Az aggodalmaskodás egyszerűen megbénít a jó cselekvésben, odafigyelésben...
Ha megértjük azt, hogy az életünk Isten kezében biztonságban van, akkor nincs okunk aggodalomra...
Isten nem ad elég erőt ahhoz, hogy a jövő év fejfájásait, vagy jövő hónap szívfájdalmait, még csak a holnap terhével sem szembenézni, csak a mai nap elviseléséhez erősít meg minket...(Joni )
Ez az a nap:mikor elkezdhetem az aggodalmaskodás helyett-imádkozó életet...
Hogy élem meg a mai napot?!:"egy döntés"...
"rendelkezésedre állok Istenem...rendelkezésedre állok embertársam" (Albert Sweitzer )

"Minden új nap Veled kezdődik el,
megtöltöd szívem kincseiddel..."
Kérdés, mennyire üresítem meg a szívem, hogy betölthesse...

Az igazi hálaadás: Istenre való rácsodálkozás...

egy kis "nasi" a hétvégéről...:)

Még jó, hogy nem betegebb...

kicsit hasonlóan kezdődött, mint pár nappal korábban Mártáéknál (lásd szösszenetek) ...
Hogy beteg is a gyerek, meg nem is...köhög is, meg nem is...meg aztán "fájnak a végtagjaim, a fejem"...hát az én szívem is megkönyörült a drága gyermeken...gondoltam: egy-két napot maradjon itthon, nehogy súlyosbodjon az állapota...de még így is kicsit rosszabb lett, legalábbis a köhögés...mert amúgy jó kedv van, nem fáj már semmi...de most már ezen a héten végig itthon marad...A könyvekért, füzetekért amik a suliban voltak anya bement, tanítónéni bekarikázta a feladatokat...és így nagyon el sem maradunk az anyaggal...
Annyi különbség van még Mártáékhoz képest, hogy nálunk nem "konyhatündér bámulgat a gyertyafénybe..." hanem egy egész állatkert csodálkozik rá a kis mécsesünkre, a nappali minden sarkából...:) Persze, most épp az elemek merültek le a fényképező gépben:(
Épp gondolkoztam rajta...mitől van az, hogy mikor a gyermek beteg, úgy meglágyul az ember-lánya szíve...és megengedi azt is, amit máskor lehet nem...Bár a két nagyobbik sokszor szelíden megjegyzi..."bezzeg, ezt nekünk nem lehetett..."nem is tudom...vajon tényleg igazuk lenne?! Ha őszinte akarok lenni, talán azt mondanám...a harmadiknál már lazább voltam pici korától (tanultam valamit a nagyobbaknál...:)....meg úgy egyébként is, az évek folyamán tanultam elengedni olyan dolgokat, amikhez korábban görcsösen ragaszkodtam...Azért még van mit tanulnom...De az is biztos, hogy amikor fáradtabb az ember...örül, ha a gyermek csendben játszik...annak meg pláne örülni lehet, hogy mégsem annyira beteg az a kis beteg, hogy játszani ne lenne kedve...:)

1-2 gondolat:)

"Istennel élni annyi, mint a mostani órát megélni, amit nekünk ajándékozott és egész szívünket beleadni abba, amit a jelen pillanatában vár el tőlünk."
( Paul Tournier )

Tudod- mondta az öreg Bobo, az utcaseprő kis barátnőjének, Momónak- néha egy nagyon hosszú utca áll előttünk. Azt hiszed, ez olyan rettenetesen hosszú, hogy ezzel sohasem fogunk végezni. És akkor az ember elkezd sietni. Egyre jobban siet. De amikor felpillantunk, azt látjuk, hogy a távolság, az nem fogy, nem lett rövidebb az előttünk álló út. És akkor az ember még jobban erőlködik, mert fél, hogy sohasem készül el. Végül akadozni kezd a lélegzetünk, lihegünk és kikészülünk. De az utca, az még mindig ott tátong előttünk.
Hát tudod, nem így kell ezt csinálni Momo!
Sohasem szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre, a következő lélegzetvételre, a következő mozdulatra, a következő napra.
Mindig csak a következőre, többre nem. És akkor elkezd az egész örömet szerezni. És - ez is fontos - akkor egyszerre jól csinálja az ember a dolgát. Aztán egyszercsak- észrevesszük, hogy lépésről lépésre, az egész utcával elkészültünk. Sokszor azt sem tudjuk, hogyan. Még csak nem is lihegünk. És ez fontos.
(Michael Ende: Momo regényéből )

Ezekkel a gondolatokkal készülünk a hétvégi Házi Női Konferenciára, melynek mottója:
"Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!"
( 118. Zsoltár 24 )
Már várom:)

Hihetetlen...

hogy mennyi minden belefér egy hétbe...egy hétvégébe...egyetlenegy napba...
A múlt bejegyzésem óta mintha hetek-hónapok teltek volna el...pedig csak egy hét...
Pedig szerettem volna a múlt hétvégéről is beszámolni, úgy a megnyitóról, mint a kórustalálkozóról...képekkel (persze ha valakitől megkapom a képeket, mert én természetesen elfelejtettem fényképező gépet vinni magammal...:)
Na, de már azóta sok más egyéb is volt...a munka helyen némi változások (számomra úgy tűnik, jó irányban...SDG! )...vendég...suli...gyüli-énekóra...és a hétvégén megint dolgoztam:(
Egyik ilyen hétvégémen, mikor nyitás előtt vasárnap reggel már megint azon keseregtem, hogy én a vasárnapomat a munka helyemen kell töltsem...egy Ige jutott eszembe: "elviszem őt a pusztába és szívére beszélek..." Azóta mindig eszembe jut, ha vasárnap dolgoznom kell...Isten valóban szívemre beszélt...azóta sokkal inkább tudom értékelni, ha ott lehetek az imaházban...Különösen jóóó az, hogy reggel 9 órától kezdődik a gyermekbibliaóra és mivel a patikában vasárnap csak 10 órakor nyitunk (3-4 perc alatt az imaházból átmegyek a patikába:))) így legalább a gyerekekkel kezdhetem a vasárnap reggelt...ooolyan drágák, aranyosak...jó gyermekké lenni a gyermekekkel...ebben a vasárnapi iskolai évben:"kincseket keresünk"-ez folytatása a Nyári Táborban elkezdett "kincskeresésnek"...
A mai KINCS számomra ez az ige volt:"legdrágább kincs az okosan beszélő száj..." (Példb.20:15 )
Én sajnos eddig nem sok ilyen kincset tudtam "megteremni"...de Isten beszél hozzám...és hiszem, hogy segíteni fog ilyen kincsekkel bővölködni...Úgy legyen, ÁMEN!

A képen a férfiak hétvégi működése...amúgy, hadd jegyezzem meg, ha Debrecen fölött újabb olyan nagy vihar tombolna, mint pár héttel ezelőtt, akkor tudjátok: hogy Isten akkor "potyogtatja nekünk a télire való tüzelőt":)))))

Legyen egy áldott, szép hetünk...mindnyájunknak!

Napok óta ...

ez az ének zeng bennem...( Marika, kíjavíthatod, ha nem pontosan írtam le, teljesen emlékezetből írtam...)

Köszönöm, Istenem Néked, köszönöm szereteted,
köszönöm, mit adtál nékem, köszönöm az életet...
köszönöm, rövid időm itt, amely oly gyorsan szalad,
köszönöm, a hervadó őszt és a fényes napokat:)

Köszönöm a nyíló rózsát, a szúró töviseket,
köszönöm a vándorutat, rajta a göröngyöket...
köszönöm a kínkeresztet, köszönöm a drága vért,
köszönöm, hogy szent fiadat, áldoztad a bűnömért...

sejtem, hogy még van egy szakasz, de az most nem jut eszembe...(segíthetsz, Marika:)

Lényeg, hogy csak a köszönöm tör fel belőlem mindegyre, ha kelek- ha fekszem, ha indulok-ha érkezem...mert újból csak azt tapasztaljuk, hogy jó hozzánk az Úr:))))

A legfrissebb megtapasztalásunk: Gabinak az új munkahelye...
Egy testvér (még néhány társával ) megálmodtak egy közösségi házat, egy ifjusági központot, ahova el lehet hívni majd sok kallódó, csellengő fiatalt a városból egy meleg teára, focira...közben pedig hallhatna Isten szeretetéről...

A FREEDOM Közösségi Ház megalakult; célja tehát elérni-
-a kallódó fiatalokat
-munkanélküli személyeket
-idős embereket
-szenvedélybetegeket
-hajléktalanokat
-nemzeti és etnikai kisebbségeket...

Mától-vasárnapig tart az ünnepélyes megnyító; holnap pl. nyílt nap lesz...

Ez már önmagában is nagy öröm, de az, hogy ebben a szolgálatban, Gabi is munkatársként részt vehet ez még ráadás:)...megtiszteltetés:)...kegyelem:)

Ezen a héten mindennap reggeltől-estig azon dolgoztak, hogy minden készen legyen a megnyitóra; sajnálom, hogy ma nem lehettem ott a szallag-vágásnál...
Holnap is még lesz egy egyéb szolgálatunk is, mert egy Ökuménikus Kórustalálkozón is részt kell vennünk...de vasárnap délután énekkarostól ott leszünk, és meghallgatjuk az Igei üzenetet is:)))

Mindenért az Úré legyen a Dícsősség és Hála!!!

A leghosszabb út

Ez a címe annak a könyvnek, amit Abigél kölcsönkapott egy barátnőjétől, majd nekem is ajánlotta, hogy olvassam el....

Őszintén kíváncsivá tett, már csak azért is,mert tényleg érdekel, hogy mi az, amit a lányom olvas, ami neki tetszik, ami ilyen hatással volt rá...

Az igazság az, hogy már rég nem olvastam ilyen típusú könyvet: egy kedves, nagyon megható, kis szerelmes történet:) Az első oldalak után, néhány napra félre is tettem...nem tetszett a stílusa, de aztán mégiscsak elővettem ismét és azután már nem is tudtam letenni, míg a végére nem értem...könnyes szemekkel vontam le magamnak is a tanulságokat....

Hogy a "leghosszabb út" nem mindig az, ami tényleg hosszúúú...sokszor a legrövidebb is tűnhet végtelen hosszúnak...a körülmények is meghatározóak,... de hosszú lehet az út néha szívtől-szívig is, vagy akár a szív-és értelem közt is...

"Jamie tanított meg a megbocsátás becsességére és arra, hogy ez az érzés mennyire átformálja a jellemet..."ez az út is néha hosszú és nehéz, de érdemes végigjárni...

Örülök, hogy rászántam azt a kis időt...úgy érzem ezzel is kicsit gazdagabb lettem:)

szép az ősz:)))

amit sikerült elkapni:)

a 2.(és a 3.) képeken látható a kis kézműveskedése-amivel megjelölte ki-hova üljön; ezen anya-t ír, nem tudom mennyire látható...azt hiszem míg mindegyikünknek ezt így elkészítette, legalább annyi időt eltöltött a kis drága, mint magával a vacsorával:))) megadta a módját:)

Áron ötlete volt:)))

hogy mi is "vacsora-csatázzunk"...,
Szóval ezen a héten minden este másvalaki készíti el a vacsorát:h-én, k-Abigél, sz-Nimród, cs-Áron,p-Gábor, a sz-v -közös...
De nem ám úgy-akárhogy, hanem ki lesz értékelve is a végén, tehát meg kell adni a módját:)))
Eddig még nagyon jól működött, én máris azt mondtam, hogy lehet nyugodtan folytatni a játékot a következő heteken is, mert igazán jóóóó érzés nekem is csak úgy leülni a "terülj asztalkám"-hoz:))) Úgy tűnik, a többiek is benne vannak; bár Nimródnak lehet kicsit nehezebben fog összejönni, hogy minden hét szerdáján szövetkezzen a nagymamájával:))))
Ma estére tehát Áron készül...nagy a készülődés...nem szabad odalessek...a nagyok ifi-órán vannak, őket mindenképp meg kell várjuk míg hazaérkeznek...így van kis időm nyugodtan gépezni:))) Kiváncsi vagyok:)))) Az biztos, hogy evés előtt lesz JÁTÉK (ezt már elárulta ) és lesz ülésrend...és lesz deszert:)))
Azt hiszem kellemes vcsoránk lesz:)))

Nálunk őszi szünet van:)

A gyerekek ki is használják, míg dolgozni voltam ezek a fényképek készültek (azért nem tettem fel mindet, csak néhányat közülük:)