attól még hogy rég nem írtam, nem állt meg az idő...csak úgy pörögnek az események körülöttünk...de talán még annál is több gondolat, érzés, kavarog bennem...Mindaz ami történik velünk, körülöttünk...úgy érzem sokkal intenzívebben és valahogy másként csapódik le bennem mint régebben...mert közben mindegyik eseményből ragad rám valami "tanulság"-és azokat próbálom a következőkben már "beépítve", önmagamat "nevelve" kicsit másképp lereagálni a dolgokat...Tudom, ez most kicsit úgy hangzik, hogy hát akkor korábban ez nem volt így az életemben??? hisz már nem kevés év futott át felettem...de mintha az elmúlt pár évben többet "éltem" volnaa , mint korábban "egy-két évtizedben"...Nem kell ezt másnak megérteni...elég, ha én értem....és HÁLÁS vagyok Istennek mindazért amit, elvégezhetett bennem...mert, ez mind KEGYELEM!!!
Mindenesetre, ha egy mondatban kellene összefoglalnom az elmúlt éve(ke)t, azt mondanám: "Mindeddig megsegített minket az Úr...! (I.Sámuel 7:12)" Dicsőség érte Neki!...Ha pedig a jövőre nézve kívánhatnék valamit,ez lenne az: "Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!"(Zsolt. 40: 12)
azért néhány pontban, hadd említsek meg néhány dolgot, ami nyomot hagyott bennem az elmúlt időszakban:
- más dolog beszélni arról, hogy "Bízz az Úrban!"...és más megélni azt, hogy " én most már semmi mást nem tudok tenni...EGY lehetőségem van: bízom Benne!!!...
- nem kell nekem minden dolognak a '"miért"-jét megérteni, elég, ha Ő érti és hiszek Benne, hogy Ő nem akar nekem, nekünk rosszat
- a nehezebb élethelyzetekben lehet igazán átélni, hogy milyen "nagy" az Ő kegyelme és hatalma
- igenis lehet "foglyul ejteni" a gondolatokat, hogy Isten gondviselésén elmélkedjenek...aggodalmaskodás helyett...és minél többet gyakorolom ezt, annál könnyebben megy...
- nem nekem kell mindent megoldani...DE egy valamit KELL nekem is tennem: Isten elé vinni folyamatosan, hűségesen
- Isten akkor is cselekszik, mikor én nem veszem észre...sokkal csodálatosabban, mint ahogy én elképzelem....
- igen, igaz, az, hogy ha tudok örülni annak ami van, akkor nem jut idő siránkozni azért, ami nincs...
....
és egy vers :
Dobos Hajnal: Nincs hatalmam
Mióta szólsz már, Istenem
S én nem hallom, míg nem kiáltasz.
Ha bottal vernél, szívesen
venném, s hinném, hogy szinte áldasz.
Ám munkád művészet, mint a márvány
alaktalan tömbjéből kivésni
a tökéletes formát, - kis pattintásokkal
töröld le rólam, ami földi,
fölösleges, nem hasznos nekem.
A véső hegyét gyakorta szenvedem
meg, - így tudva, így, hogy munkálkodol rajtam,
s hogy művé lenni magamtól nincs hatalmam.
s hogy jajdulok, ha fáj, - és sok munkát adok,
De dajkálom magamban már reménységemet,
hogy megsimít Kezed, majd ha kész vagyok
