DICSÉRJE ŐT A
KÖD IS!
Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!
Még a köd is dicsérje szent Nevét,
ez a nyirkos szürke pára.
eloszlik majd nemsokára,
ha egyszer Isten azt mondja ELÉG!
Lelkem, dicsérd a Urat!
Ne csak a napsugarakért,
Virágos, tarka rétekért,
áldást osztó őszökért,
gazdag kijelentésekért
testvéri, meleg szívekért -
hanem a ködért is!
Lelkem, ne utáld meg a ködöket,
a botokat, a vesszőket,
a sötét, járatlan utakat!
Meglásd, tündöklőbb lesz a nap,
s túláradóbb szívemből a hála,
mikor a Mester parancsára
felszáll a köd, s világos lesz újra.
Ó, zengjed, zengd hát szívem húrja!
Köd... sok nehéz óra - ,
dicsérd az Urat.
Legyen szívem mélyebb alázatosabb!
Ködök, vigyétek végbe rendeletét,
amíg csak ő nem mondja:
,, Most már ELÉG!"
