Tegnap

felcsendült a kis "nosztalgia-zenekarunk  "

amiről már korábban írtam:)Reményeinken felül jó volt a "visszhang", igazán hálás közönségünk volt:)))
Pedig, én úgy éreztem, hogy nem csak a hangszereink "kopottak" már kicsit, hanem mi (én sem:) vagyunk már azok akik 20-25 évvel ezelőtt...
Ha valaki szeretne belehallgatni itt megteheti:)))

Olyan jó ez a ma

reggeli dicséret
Isten lát és hall téged

"Íme nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadítana, és nem olyan süket, hogy meg ne hallgathatna" Ésaiás könyve 59:1

Láttál már fél kezű embert? Aki megváltozott képességei miatt többszöri segítségre szorul? Milyen nehezen lehet átállni egy régi, megszokott, két kezes életről egy másikra, ahol minden más. Olvasva Joni életrajzát, aki egy rossz ugrás miatt lebénult és tolókocsiba került, bele pillanthattam egy kis időre, hogy milyen nehézségekkel járt megtanulni enni, inni, feküdni, festegetni, ami magától ment addig, most újra kellett tanulni.

Nehéz, ha már nem tehetjük meg azt, amit régen oly könnyen. Feladjuk, mielőtt eljutnánk a célhoz, mert már nem érezzük képesnek magunkat rá. Annyira megszoktuk már azt, hogy a régi szép időkben milyen könnyű volt minden, hogy Istenről is azt hisszük, hogy régen Izrael idejében tudod csak vizet fakasztani a sziklából. Elhisszük, hogy igen, Jézus megáldotta a kenyeret és a halat aztán mindenki jól lakott 5000 férfi, a nőkön és gyerekeken kívül! De, hogy ma, mennyi megmagyarázhatatlant tesz azt nem vesszük észre.

Megtagadjuk Istent, mert elveszítjük a munkahelyünket, átkozzuk őt, mert ráfizettünk valamiben... És mert imáinkat nem válaszolja meg olyan gyorsan, mint ahányan lájkolják a friss fotóinkat, képesek vagyunk zúgolódni?

Isten keze, ma sem rövidebb! Nem változik meg soha! Fülére nem süketült meg, pedig Öröktől fogva való! Tegnap, ma és holnap után is, én hiszem, hogy Isten ott van velem. Tudom, hogy most nem látod, nem érzed, és süketnek, vaknak hiszed, de Isten ma is olyan hatalmas, mint amikor bezárta az oroszlánok száját (Dániel könyve 6:22), megmentette Jézust Heródes kezéből (Máté evangéliuma 2:13) vagy kiszabadította tanítványait a börtönből (Apostolok Cselekedete 16:19-36)!

Fűben, virágban, dalban, fában,

születésben és elmúlásban,

mosolyban, könnyben, porban, kincsben,ahol sötét van, ahol fény ég,

nincs oly magasság, nincs oly mélység,amiben Ő benne nincsen.

 .Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat,

 mikor ne lenne látható az Isten 

De jaj annak, ki meglátásra vak,s szeme elé a fény korlátja nőtt.

Az csak olyankor látja őt,

mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,

villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

Ilyet még nem láttam

de most látok: októberi szilvafa-virágzás:))))

Öröm a mennyben...

 és öröm van a szívemben is, amikor fiatalok (vagy akár idősebb...) bizonyságtevését hallhatom arról, hogyan döntöttek az Úr mellett...:)
Főleg akkor, mikor (a lányom szavaival élve) ideköltözésünkkor úgy ismertük meg tiniként, mint a tipikus "rossz fiú-k" (na, azért nem voltak ők olyan rosszak...csak, mert az imaházban a karzaton a leghátsó sorban a mobiltelefonokon szórakoztak..) és most a réginek teljesen hátat fordítva új életet kezdtek:))) Megható, elgondolkodtató, hogy Isten hogyan hajol le, hogyan szólít meg fiatalokat...hogyan tud egy "számunkra tragikus" eseményt felhasználni, hogy valakit megállítson, hogyan tud egy Ifi-Konfin "százakat" megérinteni, hogy tudja egy anya dorgálását sorsforduló-ponttá alakítani...Isten az Ő végtelen szeretetével csodálatosan körbeveszi azt akit meg akar (és kit ne akarna?!...) menteni...
Az Úr tartsa meg őket mindvégig...újra nagyon szép vasárnapunk lesz: 8 fehérruhással:)))


S ha ez még nem lenne elég az örömből, az est végén következett a ráadás:  azt mondta a kisfiunk (11 éves lesz) mostantól ő is fog járni "barátkozók órájára" (azoknak az alkalma akik bemerítkezni készülnek...)...
Mondom neki:-"jól van kisfiam, de ahhoz még egy kicsit kell nőjél..."
- "de én már meg is beszéltem Lajos bácsival, és azt mondta, hogy mehetek..."-érvel ő...
Rákérdezek, hogy mikor volt a "döntés" a szívében...elmondja; többször is volt már ...konkrétan én is emlékszem pl. egyikre (egy legutóbbira ) , de akkor én "gyermeki érzelmi fellángolásnak" minősítettem... (Tudom és vallom, hogy Isten az aki igazán a szív mélyébe lát és Ő már az egyszerű, őszinte gyermeki döntéseket is komolyan veszi...de azt is vallom, hogy azoknak még érlelődni kell és kell a későbbiekben a tudatos(abb) megerősítés...)
Elmondása alapján tegnap újra "megerősödött a szívében a döntés, hogy az Úrral akar járni..."azt is elmondja, hogy minek a hatására...
Mit mondjon erre az ember lánya?!!!...
Ma reggel, mikor mentem ébreszteni, a reggeli áhítat olvasásában találtam...nem mondom, hogy eddig nem olvasgatta volna, de nem ilyen korán reggel...SDG!!! Megalázódik bennem az én lelkem... Az Úr tartsa meg őt is...

Szüretelni

hívtak kedves barátaink jónéhányunkat...Élmény volt:)) leszámítva, hogy reggel elég jó hideg volt, de aztán kisütött a nap és belemelegettünk a munkába...:)))
Miközben szedtem az "óriás" szőlőfürtöket és gyönyörködtem benne, hogy Isten milyen finom, csodás termést tud(ott) alkotni, eszembe jutott ez a vers:

SZŐLŐBEN

János ev. 15: 1-6.
Itt mindig vágni kell. . .
Már az oltáskor vesszőt és szemet.
Az ültetéskor hajtást, gyökeret.
És évről évre minden venyigét,
Burjánzó lombot, gyomos föld rögét.
Itt minden éles: fűrész, kapa, kés.
Szívós harc ez a szőlőmívelés.
Hogy végül szép és bő termés legyen.
Mennyi vágás! De mind értelmesen.

Míg ásom, metszem és nyesegetem,
Reád gondolok, Atyám, Istenem.
De sokszor vágsz, égi Szőlőmíves!
Ez testemnek soha nem kellemes.
De Szent Lelked újjászült engemet.
Kezdem érteni a vágást, a sebet,
Te vaktában soha nem dolgozol.
Mint bölcs gazda, azon munkálkodol,
Hogy Kriszusban beoltott életem
Ne burjánzó -, gyümölcstermő legyen.
/Győri József /

Holnap HÁLAADÓNAP nálunk...Most arra gondoltam, hogy a "metszőkésért  " is hálás akarok lenni:)))


( a fotó nem ott készült, nem volt nálam a fényképezőgép, de kb. ilyen volt az is amit mi szedtünk:)))

A győztes és a vesztes

A győztesnek mindig van egy terve
  a vesztesnek mindig van egy kifogása.
A győztes:"Engedd, hogy segítsek neked!"
  a vesztes: " Nem az én feladatom."
A győztes minden problémára talál megoldást
  a vesztes minden megoldásban talál problémát.
A győztes összehasonlítja teljesítményét a céljaival
  a vesztes összehasonlítja teljesítményét a másikéval.
A győztes: "Ez nehéz, de nem lehetetlen."
  a vesztes: " Ez lehetséges, de nehéz."
A győztes mindig egy része a válasznak
  a vesztes mindig része a kérdésnek.
      ( Ismeretlen szerző )

retro....

avagy "egy kis nosztalgia"...
Ezt csak azok fogják érteni, akik valamikor "pengettek"...vagy legalábbis emlékeznek még a hajdani pengetős-zenekarokra...
Valaki a gyülekezetből azzal a javaslattal állt elő, hogy "akasszuk már le hárfáinkat..." (már akinek még megvan, és úgy érzi tudna és szeretne is rajta játszani...) és szólaltassuk meg a régi, kopott húrokon a rég-múlt dallamait...
Néhányan ráhangolódtunk, annál is inkább, mert a mi "zenész" gyerekeink is megkérdezték már, amikor előkerültek néha az itt-ott porosodó mandolin-jaink, hogy ezek milyen hangszerek, hogy kell rajtuk játszani?!!!...aztán hiába próbáltunk egy-két éneket elpengetni rajtuk, azzal nem tudtunk visszaadni valami olyan "igazit" ami nekik is olyan élményt nyújtana, mint nekünk annak idején...
De most újra összeállt egy kis csapat, 20-30 sőt egy idősebb néni 40 évvel ezelőtt pengetett utoljára...és ooolyan zeneórát tartottunk, mint akkor régen...és ha már jól össze-hangolódunk, akkor az imaházban is "elpengetjük" és hiszem, hogy lesz még olyan akinek a lelke mélyén megmozdul valami, mint ahogy nekünk is....és elmorzsolódik egy.két könnycsepp a "régi szép idők " emlékére...de abban is hiszek, hogy Isten előtt is legalább olyan kedves lesz mint a modern dicsőítés...mert őszinte szívből jön, és ez a fontos:)))
A gyermekeink már nagyooon várják...én is:))))

Ezúttal

Isten Irit használta fel, hogy üzenjen nekem: ez a gondolata  
"hiszek, mert jól érzem magam, vagy jól érzem magam, mert hiszek"-ez tényleg elgondolkodtató...
Ma épp "nem éreztem jól magam "...és miután elolvastam ezt Irinél, rájöttem, hogy a titok: a HIT..már hallottam is a következő szavakat a szívemben: "kicsinyhitű, miért kételkedtél..."
s mindjárt utána egy ének sorai zsongtak bennem:

1. Ha csak hangulat él a szívemben,
Ha tanácsa vezet egyedül,
Ha csak érzések hulláma tölt el,
Hitem is a veszélybe kerül.

2. Hisz a hangulat változik sokszor,
Hol az égbe repül ragyogón,
Hol a mélybe' a bánat ölén jár,
Nem igaz vezető az úton.

3. Még az érzések is tovaszállnak,
Olyan állhatatlan a szívem,
Egyre fellobban, másra kialszik,
Ne ezen nyugodjék a hitem.

4. A szavad az alap s a megoldás,
Ne legyen nekem más alapom,
Egyedül a szavad s az Igéd az,
Ami tart, ami él s hatalom.

Ezek után, csak azt kívánom: "Hinni taníts, Uram..."