elérkezett hát, a hűvösebb napok miatt igencsak kívánatos gyertyafényes-teázós időszak...
az ritkán jön össze, hogy mind együtt legyünk; a nagyobbaknak folyton-folyvást pörgősebb élete miatt...de azért kettecskén (legtöbbször a kisebbik fiammal...) vagy hármacskán...négyecskén...csak sikerül kicsit ünnepélyesebbé tenni az egyszerű hétköznapokat is...
a virágcsokorhoz (őszi falevelekből ) a fészbukon láttam az ötletet:
együtt mentünk el leveleket szedegetni...
közben megcsodáltuk az alkonyat színeit a tó mögött...sajnos, a képen nem sok látszik belőle...
ezek pedig már a lampionok fényében...hazafelé jövet...
a meleg tea mellett, a szívünk is átmelegedett: holnap Hálaadó nap...mi már elkezdtük:
Herjeczki Géza: MERT JÓATYÁM VAGY
hálát adni tanulok Uram
konok kétkedéseimből
köszönetre emelem arcom
mert végtelen türelemmel
végtelen szeretettel
vigyáztál balga lépéseim fölött
míg kesergéseimet
csendes hálaadás váltotta föl
mert lassan már azt is megértem
nézd Uram
hogy gyermeked vagyok
s hálára mozdul csöndesen szám
mert Jóatyám vagy
s én a Tiéd vagyok
