milyen Lélek lakik bennem?!...

volt a mostani ünnep egyik kérdése...
-istentelenség Lelke (közömbösség, szórakozás, vagy épp Gonosz Lélek...)
-szolgaság Lelke ( kötelességből vagy félelemből cselekszik...)
-fiúság Lelke...
„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” ( Róma 8: 14-17 )


Nem az én érdemem, hogy gyermeke lehetek...mielőtt bármit is tudtam volna Róla, már kiválasztott...és most újra hallom új életre hívó hangját...lelkemben - Lelke rezdülései új dallamokat indítnak el...új hittel, reménnyel megyek tovább...

több mint kettő

évtizede annak, hogy altatódalként énekeltem ezt én is kisfiamnak :


Kinőtt karjaim ringatásából, de ima-karjaimból nem nő ki soha:) Mert csak Az az Egy tudja igazán bölccsé tenni, vezetni, tanácsolni, gondját viselni Aki őt megalkotta pont ilyennek, pont akkor, pont nekünk ajándékozva-ránkbízva...egy időre...örökre...
HÁLA ÉRTE:)))))

megérintett...

Aranyosi Ervin: Érints meg!

Érints meg, – erre kérlek, – ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled “megfagyok”!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!


Érints meg, – erre kérlek, – ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!


Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, – s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!


Érints meg! – erre kérlek, – ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!


Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, – szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.


Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.


Érints meg még! – ezt kérem – idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

Talán, még annyit gondolnék hozzá:(bocsánat, hogy saját szavaimmal kiegészítem...)
"Uram, érintsd meg szívem-lelkem...
eleveníts fel újra-Szent Lelkeddel,
segíts szolgálni Neked s enyéimnek szeretettel,
minden új napon, érintésed melegével..."

Otthonom...

Bátorításul kaptam...ugy-e nem baj, ha megosztom?!...

Védd meg gyermekeidet a viharban

"Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az." (Péld. 14:26)

Az élet tele van viharokkal, amelyek ütnek, vágnak, tépnek minket. Az élet nagyon kemény, és mindenkinek kell az a hely, ahol biztonság, béke, védelem van. Isten úgy rendelte, hogy ez a hely az otthonunk legyen.

Mindenféle vihar jöhet az életünkbe, de van három, ami  biztos, hogy mindenkit megtalál:

• Változások: Napról napra változnak a kapcsolataink, a munkánk, az egészségi állapotunk vagy a lakhelyünk. A felmérések szerint a túl sok változás - legyen az akár pozitív, akár negatív - stresszt okoznak. Tehát kell egy hely, ahol biztonságban vagyunk, védelem alatt érezzük magunkat, és ami állandó számunkra.
• Bukás: Senki sem győzhet mindig. Van úgy, hogy nem kapsz meg egy kinevezést, nem kerülsz be a csapatba, vagy elbuksz egy próbát. És ez bizony fájdalmas. De a bukás elviselhetőbb, ha egy olyan otthonba térsz haza, ahol ölelés vár, és tudod azt, hogy ott biztatás fogad majd.
• Visszautasítás: Mindenki tudja, milyen az, amikor kritizálják, elnyomják vagy kiközösítik. Ez néha már a játszótéren elkezdődik, ahol a gyerekek sokszor irigyek, kinevetik azt, akinek van valami hibája, és viccet űznek abból, ha valaki másnak tűnik. Egy gyereknek az segít átvészelni ezt a vihart, ha szeretetet és elfogadást kap, amikor hazamegy.

Hogyan tudod az otthonodat úgy alakítani, hogy menedék legyen a viharban? Ezek nagyon fontosak:
Meghallgatás: Hallgasd meg a családtagjaidat. Ne mondj véleményt túl gyorsan vagy azelőtt, mielőtt elmondanák, amit szeretnének. Néha csak arra van szükségük, hogy kibeszéljék, elmeséljék azt, ahogy éreznek.
Ölelés: Fejezd ki a szereteted. Tegyél olyan dolgokat, amelyekkel kinyilvánítod irántuk a szeretetedet.
Remény: Építsd a családtagjaidat azzal, hogy szóban kifejezed elismerésedet nekik. Mondj sok pozitív dolgot, elismerést, hogy ellensúlyozd azt a sok negatívat, ami az otthonon kívül éri őket.
Segítség: Fontos, hogy mindent tegyél meg, hogy segítséget kapj amikor a családod nehézségeken megy át. Egy egészséges család nem veszi semmibe a problémákat, vagy nem azt mondják: "Majd megoldjuk magunk, nem kell más véleménye, nem szólunk erről senkinek, tudjuk mi kezelni a helyzetet." Vagy ami még rosszabb, egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy baj van. Egy egészséges családban benne van a szándék, hogy reálisan lássa a helyzetet, és ezt mondják: "nehéz időszakon megyünk most át, segítségre van szükségünk."
Valószínűleg nem fogod tudni megvédeni a gyermekeidet az élet viharaitól, de megóvhatod őket az élet viharaiban azzal, hogy az otthonodat a biztonság és a támogatás helyévé teszed.

Úgy érzem, nem tudtam mindeddig úgy megfelelni hívatásomnak, ahogy kellett volna:(((...
mégis a gyerekek hálásak, aranyosak, figyelmesek...

íme az anyáknapi kedvességek...a kis ajándékok mind sajátkezűleg készültek:))) van valakinek kedve találgatni, melyiket-melyik gyerek készítette?!....

Egymás számára...

"Egymás számára is
az Ő hatalma őriz..." (F. L.)

immár 22 éve...:))) ugyanennyi ideig éltem lányként is...és mondhatom az első 22 évnek ugyanúgy megvolt a szépsége, gazdagsága mint a második 22 évnek...csak másként...:))) mert ahogy Áronunk mondta: a gyertyatartón a 3 gyertya a 3 gyermekünket jelképezi...:))) hát ezek a második 22 év legkiválóbb áldásai...:))) Mindenért az Úré a dicsősség:)))

Jó az Úr hatalmas kezében tudni életünket, házasságunkat, jövőnket, gyermekeink jövőjét...
Csakis az Ő Hatalma az, ami megőriz, megtart, hűségben, szeretetben egymás számára, egymás mellett ebben a világban amiben élünk...
És azt is mondanám, hogy lehet ez "évről-évre édesebb...", elmélyülőbb...bölcsebb...megértőbb...én azt mondtam, hogy a három gyertya számomra ezt is jelképezi...ahogy az évtizedek telnek (ugye most már ez a harmadik évtized...:), egyre inkább felfelé nyúlik a gyertya-fény is...felfelé mútatva, felfelé törekedve, egymást segítve...az Ő Hatalmában bízva, Reá támaszkodva...Így szép, és így jóóó:)))...

hirdetem csodadolgait...:)

mindent mit alkotott, az csodálatos:)
vendégekre várva:)

ez már a vége: többen elmentek (mások érkeztek:)

gyönyörű hely, jó társaság, jó beszélgetések-bizonyságok arról amit a Mindenek Teremtője és Alkotója, bennünk-velünk-általunk is végez...
Emlékeztem én is...tavaly ilyenkor szűnt meg a munkaviszonyom a patikában; akkor épp Gabinak sem volt munkahelye...elég kilátástalan jövő...most mindkettőnknek van munkahelyünk; de az út idáig nem volt egyszerű, könnyű sem...de szép: attól volt szép, ahogy Isten gondoskodását, vezetését tapasztalhattuk...Ahogy megígérte: " a korsóbeli olaj...és a vékabeli liszt el nem fogy..." így is volt...sőt, mondhatnám: többet kaptunk, mint amennyit érdemeltünk...
Úgy érzem...nem tudok elég HÁLÁT mondani Istennek: MINDENÉRT:)))
A képek a tegnapi majálison készültek...és ez a hely is egy csodálatos ajándék, a szomszédságunkban: unokabátyám kis:) birtokán...sajnos csak a végén tudtam fényképezni, mert a nagyjaink elvitték a gépet magukkal az ifis-majálisra; a végén csatlakoztak hozzánk...akkor is inkább ők fényképezkedtek...talán majd kapok még mástól...