BÚÉK

Most találkoztunk

először ezzel a szinesbőrű testvérrel, egy kedves családnál, akikhez elmentünk "kántálni"...és olyan szívvel-lélekkel tudtuk együtt énekelni a Csendes éjt...ő angolul, mi magyarul...
Mennyivel másképp énekelt ő, mint mi...jobban beleélte magát?! vagy csak jobban ki tudta fejezni azt amit érez?!...mindenképp élmény volt látni és hallani...élmény volt együtt énekelni...


Másik kántálással kapcsolatos élmény: Nimród fiunk nagyon felbuzdult, hogy az itteni fiatalokkal is elmenjenek énekelni...itt nem szokás, de Nimród kapott ízelítőt belőle már Udvarhelyen, és azért karácsony estén a nagy családdal Ártándon megénekeljük a szomszédokat...
Sikerült is beszervezni néhány lelkes fiatalt és elindultak...én is örömmel vártam őket...
Hallom egyszer, hogy motoszkálás, suttogás van az udvaron...na, mondom, megérkeztek...hamar töltögetem ki a meleg teát, gyertyát gyújtok...indulni akarok, hogy szóljak a páromnak is, aki közben elszundított...közben felcsendül az ének: "Magasztaljuk Istenünket..." egész kisgyermekkoromban, nagytatámmal ezzel az énekkel jártuk végig Perecsen utcáin, hogy a rokonokat megénekeljük...(szép gyermekkori emlékek...)
Egyből bevillan, hogy az én gyerekeim, az itteni fiatalok nem ismerik ezt az éneket...mikor tanulták meg?!!!...ekkor ismertem fel a perecseni rokonok hangját...Igen, Perecsenből eljöttek kántálni...Voltak Ártándon is, anyukáméknál, aztán az öcséméknél Biharkeresztesen és mindnyájan együtt eljöttek hozzánk is...Szép kis "énekkar" állt össze...Csodálatos volt az éneklés...a meglepetés, az együttlét...a SZERETET ami idehozta őket, hogy örömet szerezzenek...Jól esett, köszönjük:) Az Úrnak is, hisz Ő adta az indittatást, hogy így is emlékezzenek meg rólunk...


Miután elköszöntek odatettem még egy adag teát főni...és már érkeztek is a fiatalok...:))) Szééép volt:)))
Nagyooon szépek a karácsonyi énekek:) az éneklő fiatalok (és idősebb "fiatalok"...) akik szívből tudnak énekelni...akik időt, fáradtságot nem kímélve igyekeznek másoknak örömet szerezni...:)


További szép ünneplést:)))

Már eddig is szép volt...a családban...:)

Karácsonyi tanács

KARÁCSONYI TANÁCS  

Csak annyit mondj, ha kigyúlnak a gyertyák:

- Ezután mindig szeretni fogok,

„És életemnek apró gyertyácskája

Uram, örökké Éretted lobog!”

Csak annyit mondj, ha feltűnik a csillag

A karácsonyi nagy puszták felett:

„- Uram csillogni fog az életem,

És tehozzád viszem a lelkeket!”

Csak annyit mondj, ha tele van a házad,

S bőségesen van az asztalodon:

„- Uram az árvát, szegényt felkeresem,

S mit nekem adtál, Őnekik adom!”

Csak annyit mondj, ha felcsendül az ének

S angyalok lengik át a kis szobád:

„- Ezután mindig éneklem Tenéked

A hála zengőn szálló himnuszát!”

S ha elég gyertyád, és lehull a csillag,

S nem lesz bőséges már a kenyered,

Akkor is tegyél úgy, ahogy fogadtad,

S ne halkuljon el hálaéneked!

               Kárász Izabella

 Áldott Ünnepet!

Gondolat-foszlányok karácsony előtt...

 Volt egy kis időm jobban szétnézni a blogvilágban és annyi kedves, jó és hasznos dolgot olvastam, láttam...lehet feltöltődni, lehet ötleteket találni, lehet elgondolkodni...
"Az én szavam, tán nem hallja senki, de nekem is van mit megköszönni..."
Mert az elmúlt héten is volt bőven alkalmam látni, hallani, elmélkedni...iskolai Karácsonyi Kórusfesztiválon, kismama-körben, imacsoportban, Gospel Karácsonyi Koncerten, Karácsonyi Istentiszteleteken úgy a Református Nagytemplomban (mert kisfiunk Iskolájában ez minden évben természetes, hogy Karácsonyi Istentisztelet van a szünidő előtt...) mint a mi Imaházunkban, Karácsonyi Klubban-a sérült gyermekekkel...
Sajnos a fényképezőgépünk elromlott, így ez a néhány kép is csak mobiltelefonos minőségű...de semmilyen kép nem tudná visszaadni azokat a hatásokat, élményeket, gondolatébresztő üzeneteket amiket az elmúlt héten kaptam...talán sok is volt így egyszerre...elraktároztam magamban és szeretnék tovább elmélkedni rajtuk míg sütök-főzök, készülődök az ünnepre...

  

Ezek a legsötétebb napok, amiket most élünk...későn virrad, már fél négykor sötétedik...nem véletlen, hogy karácsony a legsötétebb napokon van...hogy "...a sötétben világosság ragyogjon..."Olyan jól esett a Mai Igében olvasni:

Richard Exley mondta: „Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk.”

Itt a gyermekkórus is sötétben énekel, reflektorfény világította meg őket, azért hogy közben láthassuk a vásznon megjelenő képeket (lásd alatta levő fotó... )...arra gondoltam közben, hogy a mi szolgálataink is karácsonykor, csak annyi "fényben" kell történjenek, hogy a lényegre essen inkább a megvilágítás...lássuk Őt, akiről szól az ünnep...

Alábbi fotókon különböző hangszereken szólalnak meg a dallamok...fuvola, zongora, harang...A világtalálkozón hallottam először a harangkórust és már akkor elbűvölt...ha jól megnézitek az alsó képet, Áron jobb oldalán látható az igazi Harangkórus Karmesternőjének az arca (ő is itt volt vasárnap az imaházban, ő segített a kis óvónéninek betanítani ezeket a gyerekeket "csengettyűzni"...)
Számomra megható, elbűvölően gyönyörű és csodálatos volt hallgatni őket...bár voltak benne mellé-csengettyűzések...de aranyosak voltak...
Azt gondolná az ember, hogy ezekkel a harangokkal a legkönnyebb játszani, hisz egy-egy hangot kell csak beleütni...de ha nincs meg az egymásra figyelés, ha nem "pont akkor" harangoz bele amikor kell, akkor nem lesz meg az összhang...azt hiszem karácsony előtt nem árt erre is odafigyelni, azt hiszem, mi feleségek, édesanyák is ilyen pontosan, odaillően kell minden "hangot" oda-harangozzunk a helyére, hogy az összhang jó legyen az ünnepen...

És végül, de nem utolsó sorban, hadd idézzek egyik igehirdetésből: "  Légy csendben és várj az Úrra..."   Ez a mondat volt a lényege...

Ifjú éveimből jött elő újra az emlék: az a kis történet, amit jelenet formájában is többször előadtunk már Hunyadon is Székelyudvarhelyen is- Ha nem jöttem volna...ha nem jött volna el, nem lenne karácsony, karácsonyfa, karácsonyi fények...még talán templom sem, és a Biblia is csak félig lenne megírva...De eljött és van karácsony...és lehet találkozni Vele...de ehhez csendben kell lenni...Lehet a mai rohanó világban, a sok külső zaj ellenére is megtalálni a csendet?! Erről beszélgettünk az imacsoportban...igen, lehet, és KELL...


És felteszem az éneket is ami erről a csendről szól...bár többféle szöveg-változat is létezik, most ezt találtam:
Uram, a csendet vágyom én,
Csendet a szívem legmélyén,
Nem vágyom én hírt és nevet,
Nem mondok már igent, s nemet.
Mély bennső csendre vágyom én,
Mély bennső csendre vágyom én!

Kell, hogy szívemben csend legyen,
Bármilyen nagy az örömem.
A szív úgy fél, a szív úgy fáj,
Ne ejtsen szót, panaszt a száj!
S bármilyen nagy a félelem,
Kell, hogy szívemben csend legyen.

Atyám, segíts ily csendre el,
Aranynak próba-tűz jövel!
Atyám, tisztíts meg teljesen,
Míg fényed bennem megjelen!
Atyám, tisztíts meg teljesen,
Míg fényed bennem megjelen!

Hála, hogy bennem csend lehet,
Nagy boldogság, hogy Ő vezet.
Vele szívemben béke él,
S csendben az útam mennybe ér.
Hála a csend enyém lehet!
Atyám, vezérelj engemet!

Áldott Ünnepet Mindenkinek!!!

:)

Csanádi Imre: Első hó köszöntő

Hó, hó, friss hó,

angyalváró

gyögyehulló

gyöngyvirág-hó-

csupasz bokrok

csipkézője,

fák fodros

fejkötője,

kerítések

keszkenője,

hegyek-völgyek

ünneplője.

Nem nagy dolog...vagy mégis?!!!!...

Miután elolvastam Evódia vázlatát az ajándékozásról, jött az ötlet, hogy Áronnak idén a Mikulás-csomagban játék helyett legyen valami más: a kis ajándékdobozba "az együtt töltött IDŐ ajándéka" került...ez azt jelenti, hogy a kis dobozban olyan kis kártyák vannak, amelyeken van egy-egy tevékenység minden napra-karácsonyig, amit együtt fogunk végezni-csak mi ketten...van olyan is, hogy együtt énekelünk karácsonyi énekeket, vagy együtt teázunk, együtt port törölünk, játszunk, sétálunk...stb. Nem azért mintha, máskor nem lennének ilyen alkalmaink, de ünnepek előtt a sok készülődés miatt előfordul, hogy ilyenekre "nincs időm"...akik dolgozni járnak, azok értik, hogy miért nincs...Most szerettem volna, hogy ez másképp legyen...
Kíváncsi voltam a reakcióra kisfiunk részéről; hát elárulom, hogy nagyobb sikere lett mint gondoltam...reggel, ahogy kinyílik a szeme, az első, hogy kivegyen egy kártyát...ja, és a kártya egyik oldalán egy igeverses matrica is van, csak akkor áll a dolog, ha egyszer elmondja kívülről az igeverset...ez sem jelent nála gondot, hamar felmondja...tegnap az volt a közös tevékenységünk, hogy a család többi tagjainak készítettünk valami meglepit...örömmel, lelkesen tettük; jóóó volt:)))
és nem vettem észre, hogy eddig megleste volna, hogy mi van a többin...

nekem is öröm:)))

köszi az ötletet, Evódia:)

Nem az, aminek látszik...

azazhogy, nem "menyasszony"...csak igazi "kisasszony"...:)))

A mai SZALAGTŰZŐ ünnepség részeként öltöztek be így a lányok...de nekem tetszenek ezek a képek:)))

Vasárnap Lea beszélt arról, hogy boldog menyasszonyként, hogy várta a vőlegényét, hogy beszélgethessen vele, hogy találkozzanak...és így kellene mi is várjuk mennyei vőlegényünket...

De szép is lenne, így "fehér ruhában" készen várni őt...(ő sem igazi vőlegény, csak Nimród...:)))

De hadd legyen akkor pár kép a szalagtűzésről is (csak pont az nem sikerült, ahol Abigélnek tűzik fel...majd lesz a CD-n, de azt majd később kapjuk meg)

szép ünnepség volt:)