Mennyi szép év...mennyi szép nap...és pillanat:)))
Isten különleges ajándéka ő nekünk...amiért kimondhatatlanul hálásak vagyunk Istennek:)))
Az volt a szülinapi kívánsága, hogy gitáron kísérve, énekeljem el kedvenc énekét:) Hát őszintén, évek óta nem járt a gitár a kezemben...épp csak alap-dúrokat tanultam meg rajta, valamikor (talán épp 17 éves voltam én is akkor?! nem, szerintem:több...) De most egészen pontosan két gitár is heverészik a szekrény tetején (egyik az Attyé, másik enyém...) és azt mondják, kár értük, hogy csak porosodjanak...hát lehet, hogy meggyőznek, és előveszem kicsit:)))
Addig is hadd álljon itt egy áldás:
és egy régi ének:
1. Azt szeretném, ha a két szemed
boldogan nézné az életet
és mondanám százszor: gyermekem,
te gyôzni fogsz a múló éveken,
de nem lesz könnyû az életed,
sajnos, nem mondhatok mást neked!
2. Azt szeretném, hogy a réteken
minden virág a tiéd legyen,
de ne feledd, ez csak úgy lehet,
ha nem gyûjtessz földi kincseket!
Talán nem tetszik majd, lehet
- mégsem mondhatok mást neked!
3. Ha mindig ott lehetnék veled,
letörölném a könnyeket,
vagy, ha rád törne félelem,
megnyugodnál a szívemen.
De nem leszek mindig ott veled,
sajnos, ezt sem mondhatom neked!
4. De azért mégse félj, gyermekem,
van egy ország, amely végtelen!
Hát keresd az Isten országát, keresd az ô igazságát
és mindent megkapsz, ha ezt teszed,
hidd el, boldog lesz az életed!










