kis(és nagy...) dologban látom (láthattam...) Isten gondviselését, kegyelmét...amiért nagyon HÁLÁS vagyok:)
Aztán a tegnap esti imacsoportban megértettem, hogy ez kevés; Linda D. buzdítására (Elégítsd meg szomjas lelkemet c. könyve alapján ) szégyenkezve kellett beismerjem, hogy ritkán buzdulok fel Isten IMÁDATÁRA...pedig Ő IMÁDNI MÉLTÓ...
Jó az, ha találkozom a könyörülő, kegyelmes Istennel, mikor bűnbánattal állok meg Előtte...de mennyivel csodálatosabb, ha egy pillanatra a SZENT ISTEN jelenlétébe kerülhetek...akkor csak leborulni tudok Eléje és imádni ŐT...úgy, ahogy Ésaiás látta a látomásában...még a kérubok is betakarták arcukat...
minden vizsgámnak....már ami a Gyógyszerkiadói Szakasszisztensi képzéshez tartozott..Ma voltak az utolsó megmérettetések: szóbeli és gyakorlat...Sikerült! SDG!!!!
Az utóbbi másfél-két hónapom főleg a tanulásról szólt...már nagyon elfáradtam, mert közben az élet nem állt meg körülöttem, sem a családot nem lehetett félretenni, sem a munkából nem hiányozhattam 2-3 napnál többet a vizsgák előtt...Szinte még mindig nem tudom felfogni, hogy most már ennek vége...Ma este is vacsora után biztatgatni akartam magam, hogy akkor most menjek be tanulni, de aztán leesett: nem kell már...vége...
Azért azt is megállapítottam magamban, hogy "van még mit tanulni...nincs vége, ez csak a kezdet...gyakorlat teszi az embert..." de az már megnyugtató, hogy nem kell egyszerre 4-5 tagú vizsgáztató előtt kérdésekre felelgetni; nálam a vizsgadrukk "nagy helyen jár"...
Hálás vagyok Istennek, és azoknak akik tudtak róla és imádkoztak értem...:)))
Sok bátorítást, ígéretet kaptam az Igéből is...Most megint csak az Ige jut eszembe: "Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről...!"
Azért is hálás vagyok, hogy a családom megértő és segítőkész volt (a maga módján mindenki...:))), kis Áron fiunk azt mondta, ma zongoraórán kétszer is tévedett a darabban, mert "annyira izgult értem..."
Most már más feladatok, másféle izgalmak várnak rám...tovább megyek... Áldott hétvégét mindenkinek aki esetleg erre jár:))))
A napraforgók nem egymásra néznek,
egész valójukat feltárják a fénynek,
mert fényre vágynak és a fényből élnek.
Nem a virág, a fény tehát a lényeg:
a napraforgók nem egymásra néznek.
De jó, hogy tőlük tanulni lehet még!
Elnézem őket, én is úgy szeretnék…
Füle Lajos
Bennem is játszanak a "fények"...de megértettem, hogy a lényeg: feltárni egész valómat a fénynek...
színhelye volt Szilágyperecsen az elmúlt hétvégén... Igaz, én nem ott születtem, hanem Vajdahunyadon, de a gyökereim ott vannak, és gyermekkorom nyarait nagy részben ott töltöttem...még máig sem tudtam kibogozni minden szálat, ami a népes rokonságot illeti...minden alkalommal mikor odamegyünk, kiderül, hogy még ez is rokon, meg még az is, valamilyen tőről-végről... Jó volt most együtt ünnepelni, együtt emlékezni az "ősidőkre"...találkozni rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel...érdekes érzés, mikor egy rég nem látott arc vonásaiban próbálom felfedezni a gyermekkori pajtást, ismerőst, akit másfelé sodort az élet...még unokatestvér is van akivel 15 év után most találkoztam újra... Jó látni és tapasztalni Isten kegyelmét az életünk, sorsunk felett...van miért hálát adni, van miért Áldani az Ő NEVÉT!!! SDG!!!!
Sokszor eszembe jutottak ezek a szavak, a múlt heti "hegymászó táborban"...biztosan azért is, mert tényleg éreztük azt, hogy "közel van hozzánk az Isten:)" Jó volt fenn lenni a hegyen, jók voltak a találkozások, együttlétek, éneklések, játékok, hegymászások...jó volt hallani az Üzeneteket, és így feltöltődve jönni haza... Hála legyen az Istennek az ilyen különleges alkalmakért!!!
Nem sikerült megtalálnom azt a verset, ami bejegyzésem "címé"vel kezdődik...Marika, te talán segíthetsz; ha megvan neked, örülnék neki, ha elküldenéd(emailben) De egy másik versből is jöttek elém idézetek...azt megtaláltam és ide is bemásolom...
"Elváltozék..." Köntöse mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, - Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó. De nem lehet. Már sápad a csoda, Az út megint a völgybe lehalad, Jézus a völgyben is Jézus marad, De jaj nekünk! Akik a völgybe Vele lemegyünk, Megszabadított szemű hegy-lakók Csak egy-egy csoda-percig lehetünk. Elfelejtjük az elsápadt csodát, És lenn, a gomolygó völgyi borúban, Az emberben, a szürke-szomorúban, Nem látjuk többé az Isten fiát.
Testvérem, társam, embernek fia, Igaz: a hegyen nem maradhatunk, Igaz: a völgyben más az alakunk, Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk. Botránkozásul vagyok neked én, És botránkozásul vagy te nekem, Mégis: legyen nekünk vigasztalás, Legyen nekünk elég a kegyelem: Hogy láttuk egymás fényes arculatját, Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. 25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. (I.Mózes 1 )
Ezek az Igék jutottak eszembe, miközben tegnap a nyíregyházi Állatkertben csodáltuk a vadakat, a kisebb-nagyobb csúszó-mászókat...meg a hatalmas fákat, trópusi növényeket...és bugyogott belőlem az ének is:"Nagy Istenem, ha nézem e világot...szívem feléd ujjong öröm-tele: MILY NAGY VAGY TE!!! MILY NAGY VAGY TE!!!..." Áron kedvéért mentünk el...ez is része kellett legyen a nyári programnak, bár ő már járt ott, meg a debreceniben is már kitudjahányszor...de neki az állatok annyira "izgalmasak" mint más fiúnak az autók...Azért mi, felnőttek is legalább annyira élveztük mint ő....És kellett is ez egy kicsit így együtt...mert:
Hihetetlenül gyorsan telnek a vakáció napjai; már szinte egy hónap eltelt belőle...és mindig volt valami...angol tábor, úszó-tábor, ilyen, meg olyan-party,vagy csak a "nagyobbaknak" vagy csak a "kisebbnek"...s nekem még mindig nehéz "szokni", hogy a "nagyobb" gyerekeinknek vannak külön programjaik, külön útjaik... Most különösen rám nehezedett ez, mert ma elvittük a lányunkat és kisebbik fiunkat mamához két hétre, azután megyek velük együtt keresztyén gyerek-táborba, majd lesz ifi-tábor, de közben Nimródunk is lesz elutazva egyedül, meg apukánk is egy kis időre ...szóval, megfuttattam, hogy kb, egy hónap múlva lesz újból teljesen együtt a család...huhhh, az nekem nagyoooon soook idő...máris nehezen viselem... DE tovább zsong bennem az az ének is, amit ma útközben épp Áron javaslatára énekeltünk: "Napsütötte nyári meleg, utazzunk el, mert most lehet... végre eljött, megérkezett; itt a vakációóó... Napsütötte, nyári meleg, most is az Úr Jézus vezet, télen-nyáron mindig Ő a hűséges barát.
Legjobban tudja, mi a jó nekünk, Ő vigasztal meg, s jön mindig velünk:)
Láthatsz csodát, csak nyisd ki a szemed... Öröm és hála töltse el szíved...
Vedd észre azt, ki messze, távol áll, mondd bátran el, hogy Jézus őrá vár...
(A pontozott részen van egy sor, ami sehogysem jut eszembe; ha valaki tudja, segítsen már...)
