Csend...Rá-hangolódás....1.

Csend volt itt a blogon ... néha azért mert csend volt a szívemben is, ... máskor azért mert épp túl nagy volt a zaj körülöttem, és nem tudtam eléggé elcsendesedni...
Most viszont, advent idején, kifejezetten kívánok kicsit csendben lenni...
Minden napban megtalálni a CSENDet, amiben még jobban meghallom az Ő hangját...annál inkább, mert ilyenkor a "nagyvárosi forgatagban" , az "ünnepi lázban"...talán még nehezebb megtalálni erre az időt...Pedig ahhoz, hogy megfelelő méltósággal tudjuk köszönteni az Ünnepeltet, készülni kell...vagy inkább mindennap készen lenni...mert nem csak Karácsonykor lesz itt velünk; mindennap itt van, itt lesz...szeretnék mindennap találkozni vele a CSENDben, és még véletlenül sem elszalasztani az alkalmat a nagy "ünnepváró készülődésben"...hogy Rá figyeljek...
Lehet, hogy itt a blogon inkább versek-ben fogok elcsendesedni...Rá-hangolódni...
Mai versem:

nyár végén....kicsit elmélázgattam a képek fölött...szép volt minden:))))

Diplomaosztók:)
 Abigélnek:
 
 

 

Dávidnak:

Táborozás:)

Tengerpart:)


 

 
 

 

Virágkarnevál:)

húsvét után...

Lejárt az ünnep, de a hétköznapi teendőimben is a húsvéti HIT segít úgy végezni mindent : "mint az Úrnak, és nem embereknek..."

KÉT HAZÁM VAN

10FEB

Két hazám van,
első és második hazám.
Mindkettőt szeretem.
A másodikat akkor igazán,
ha az elsőből él az életem.
A második a föld
és az első az ég.
A második a közel,
az első: nem tudom,
közel vagy messze még.

A második hazám
virágot ad nekem,
kenyeret ad nekem,
kaszanyéllel s építőkövekkel
miatta kérgezem a tenyerem.
Belémélyesztem az ekém vasát,
s terem.
De ha az első nem ragyogna rám,
nem volna más a második hazám,
csak sírverem.
Mert azt mondanám, hogy nem érdemes.
Rigó fütyülne, a pacsirta szárnya
dalterhesen nagyon magasan szállna,
a szép tavasz-világ
zengne, fakadna, bomlana.
Lüktetne fában, kőben és szívekben
az élet dallama,
mégis azt mondanám: nem érdemes.
Ugyan miér’,
Ha minden véget ér?

A lomb lehull, tavaszra jő a tél,
még a bimbóból is halál beszél.
De én nem mondom, hogy nem érdemes,
és töröm az ugart,
és mindegy nekem, akármeddig tart.
A téli fák csontujjaira is
békésen rámosolygok: majd kihajt.
A sír az egyik part,
és túl a másik part.
Itt véget ér,
itt akármeddig tart,
ott végtelen.

Ez a hit jár velem.
Az Isten jár velem.
Húsvéti Isten és húsvéti hit.
Ugart török, vetek és aratok,
s fejem télben, tavaszban csüggedetlen
felemelem.

Túrmezei Erzsébet

vajon

a miénk is megnő ekkorára???!!

Mondtam már, hogy nagyon szeretem a TAVASZt?!:))))

számomra gyönyörű:)

 talán azért is, mert először mutatkozott meg így, teljes pompájában...:)

most ebben a kis magnólia fácskában gyönyörködöm és csodálom benne Isten hatalmát:)

közben hálával éneklem:"Nagy Istenem, ha nézem e világot....szívem feléd ujjong örömtele; mily nagy vagy Te, MILY NAGY VAGY TE!!!!..."