Emlékezések...találkozások...

színhelye volt Szilágyperecsen az elmúlt hétvégén...
Igaz, én nem ott születtem, hanem Vajdahunyadon, de a gyökereim ott vannak, és gyermekkorom nyarait nagy részben ott töltöttem...még máig sem tudtam kibogozni minden szálat, ami a népes rokonságot illeti...minden alkalommal mikor odamegyünk, kiderül, hogy még ez is rokon, meg még az is, valamilyen tőről-végről...
Jó volt most együtt ünnepelni, együtt emlékezni az "ősidőkre"...találkozni rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel...érdekes érzés, mikor egy rég nem látott arc vonásaiban próbálom felfedezni a gyermekkori pajtást, ismerőst, akit másfelé sodort az élet...még unokatestvér is van akivel 15 év után most találkoztam újra...
Jó látni és tapasztalni Isten kegyelmét az életünk, sorsunk felett...van miért hálát adni, van miért Áldani az Ő NEVÉT!!! SDG!!!!

Köszönöm a verset, Marika:)

épp azokon a hegyeken "jártunk" amikről a versben is szó van...
Érdemes megmászni a csúcsokat:)....

Az Úr hegyen a gondviselés

Lukátsi Vilma

Ne félj a hegytől,közel van ott az Isten.

Testvérem nagyon szeresd a hegyet.

A vigasztalan,meredek csúcsokat

s az ősmagányt,a félelmetest.

Mert a sziklacsúcs kincseket rejteget

Isten elrejtette a kincseket

Hogy ne leljék meg tétova kezek.

csak azok akik hitre képesek.

Ahol csődöt mond minden tudomány

A hit világa ott kezdődik el

Ahol emberkéz nem vert még utat

Isten hegyére ott kell menni fel...

Keress,útjelzőt mohás fatörzsön

Hiszen előtted járt ott valaki

Akit Isten nagyon szeretett

És ki őt ott akarta hallani

A hegyen!A csipkebokros Hóreben

-vagy a törvények Sínai hegyén

Vagy az áldozat szent Móriáján

Vagy az Isten-itélet Kármelén

vagy-akár úgy ment előtted oda

hogy fénylett már a megdicsőülés

és felkomorlott bár a Golgotha:

"Az Úr hegyén volt a gondviselés"

Ne félj a hegytől közel van ott az Isten

Állj meg mint Illés a barlang előtt

s várj türelmesen,hogy lélekszemeddel

megláthasd az arra elmenőt...

Ne félj, előbb a szélvész megy arra,

a sziklát is meghasogatja.

És a hegyeket is megszaggatja...

Te várj,ameddig az Úr nem megy arra

A szélvész után megindul a föld

ne rémítsen meg a földindulás.

Aztán égni fog minden körülötted

a tűz se legyen néked árulás

-Figyelj!-

Az Isten hangja úgy hangzik feléd

Halkan,szelíden mint lélekbeszéd

és mond neked ott csodás dolgokat

Testvér!

Érdemes megmászni a csúcsokat!

Ne félj a hegytől! Közel van ott az Isten...

Sokszor eszembe jutottak ezek a szavak, a múlt heti "hegymászó táborban"...biztosan azért is, mert tényleg éreztük azt, hogy "közel van hozzánk az Isten:)"
Jó volt fenn lenni a hegyen, jók voltak a találkozások, együttlétek, éneklések, játékok, hegymászások...jó volt hallani az Üzeneteket, és így feltöltődve jönni haza...
Hála legyen az Istennek az ilyen különleges alkalmakért!!!

Nem sikerült megtalálnom azt a verset, ami bejegyzésem "címé"vel kezdődik...Marika, te talán segíthetsz; ha megvan neked, örülnék neki, ha elküldenéd(emailben)
De egy másik versből is jöttek elém idézetek...azt megtaláltam és ide is bemásolom...

Lefelé menet

Máté 17

"Elváltozék..." Köntöse mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes, -
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sápad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad,
Jézus a völgyben is Jézus marad,
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát,
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban,
Nem látjuk többé az Isten fiát.

Testvérem, társam, embernek fia,
Igaz: a hegyen nem maradhatunk,
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én,
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.

Nyár...meleg...vakáció...nyaralás...

24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. (I.Mózes 1 )

Ezek az Igék jutottak eszembe, miközben tegnap a nyíregyházi Állatkertben csodáltuk a vadakat, a kisebb-nagyobb csúszó-mászókat...meg a hatalmas fákat, trópusi növényeket...és bugyogott belőlem az ének is:"Nagy Istenem, ha nézem e világot...szívem feléd ujjong öröm-tele:
MILY NAGY VAGY TE!!! MILY NAGY VAGY TE!!!..."
Áron kedvéért mentünk el...ez is része kellett legyen a nyári programnak, bár ő már járt ott, meg a debreceniben is már kitudjahányszor...de neki az állatok annyira "izgalmasak" mint más fiúnak az autók...Azért mi, felnőttek is legalább annyira élveztük mint ő....És kellett is ez egy kicsit így együtt...mert:

Hihetetlenül gyorsan telnek a vakáció napjai; már szinte egy hónap eltelt belőle...és mindig volt valami...angol tábor, úszó-tábor, ilyen, meg olyan-party,vagy csak a "nagyobbaknak" vagy csak a "kisebbnek"...s nekem még mindig nehéz "szokni", hogy a "nagyobb" gyerekeinknek vannak külön programjaik, külön útjaik...
Most különösen rám nehezedett ez, mert ma elvittük a lányunkat és kisebbik fiunkat mamához két hétre, azután megyek velük együtt keresztyén gyerek-táborba, majd lesz ifi-tábor, de közben Nimródunk is lesz elutazva egyedül, meg apukánk is egy kis időre ...szóval, megfuttattam, hogy kb, egy hónap múlva lesz újból teljesen együtt a család...huhhh, az nekem nagyoooon soook idő...máris nehezen viselem...
DE tovább zsong bennem az az ének is, amit ma útközben épp Áron javaslatára énekeltünk:
"Napsütötte nyári meleg,
utazzunk el, mert most lehet...
végre eljött, megérkezett; itt a vakációóó...
Napsütötte, nyári meleg,
most is az Úr Jézus vezet,
télen-nyáron mindig Ő a hűséges barát.

Legjobban tudja, mi a jó nekünk,
Ő vigasztal meg, s jön mindig velünk:)

Láthatsz csodát, csak nyisd ki a szemed...
Öröm és hála töltse el szíved...

Vedd észre azt, ki messze, távol áll,
mondd bátran el, hogy Jézus őrá vár...

(A pontozott részen van egy sor, ami sehogysem jut eszembe; ha valaki tudja, segítsen már...)

Áldott, szép nyarat kívánok mindenkinek:))))

Felhők fölött mindig süt a nap:)

Igaz, hogy az elmúlt hét borúsan, hűvösen, esővel és viharos-szeles idővel kezdődött, de - Istennek hála- gyermekeink egész héten kinn lehettek a "farmon" (gyülekezetünk tábora) egy kis amerikai csoporttal és bőven volt napsütésben is, jókedvben is és minden egyéb "jó"-ban részük...:)))

igaz, hogy most "hétágra" süt a nap, nekem viszont eléggé "borongós" a hangulatom, pedig tudom, hogy az "én felhőim" fölött is süt a nap...ha én azt most nem is látom....

igaz, hogy hajlamos vagyok ott is látni "felhőket" ahol nincsenek, mégis próbálok most hittel szembeszállni ezzel a rossz hajlamosságommal, és "fejem a fénylő Nap-ba emelve", mondogatom magamnak..."minden javukra van azoknak, akik Istent szeretik..."

ahogy én megismertem...

Marika hívott erre a játékra, de én is úgy vagyok vele, hogy ez szerintem nem is csak egy játék, hanem bizonyságtevés:
Játékszabályok:
1. Írj hét dolgot Istenről, ahogy te megismerted Őt!
2. Add tovább 7 személynek, belinkelve.
3. Hagyj üzenetet a felszólítottnál, hogy vehesse tudomásul, hogy ő is a játék részévé vált.
4. A fenti kép, a játék szimbóluma:)

Azt mondanám, hogy minél inkább megismerem Őt, annál inkább rájövök, hogy mennyire kevésbé ismerem...
1. Szeretete előttem felfoghatatlan...nem azért szeret amilyen vagyok (vagy nem vagyok )...egyszerűen szeret...
2. Kegyelme és irgalma mérhetetlen...nem bűneim szerint cselekszik velem...
3. Bölcsessége kikutathatatlan.... én viszont az emberi bölcsességem határain nem tudok túllátni és ezért van bennem sok "miért", mert mindig csak "utólag" értem meg a dolgokat...
4. Gondviselő kegyelme csodálatos, és minél inkább Rá vagyok utalva, annál inkább ámulatba ejt...
5. Türelme végtelen...különben nem pazarolna ennyi időt és energiát az én formálásomra...
6. Hűsége változatlan...nem az én hűségemtől függ...
7. Fenséges Úr és Király...aki előtt átérzem kicsiny-semmi voltom...és elsuttogom: Tied a Hatalom, A Dicsőség, mindörökké, Ámen!

és akkor most : szabad a pálya, aki szeretné tovább folytatni az vegye-vigye, játsszon...tegyen bizonyságot Arról aki volt, van és lesz...szabadon, örömmel...jelölés nélkül is...:)

Ünnepnap ez is:)

Ma kétszeresen ünnepeltünk...és mindkét ünnepi alkalom még inkább a mennyre irányította figyelmemet:)
1. ma megkaptuk a Magyar Állampolgárságot, magyar személyi igazolványt:) ... vártunk erre...nagyon szép, meghitt ünnep volt...és önkéntelenül arra gondoltam, ha ez is ilyen felemelő érzéssel tud eltölteni, akkor mennyire feljebbvaló és kiváltságos az, hogy a menny honpolgárai lehetünk:)))...


2. Áronunknak ma délután volt az iskolai évzáró ünnepsége; nem tudom, hogy Mo-on mindenütt így van-e a kisiskolásoknál, de náluk első osztálytól úgy van, hogy az iskolaudvari ünnepélyes évzáró-búcsúztató után, minden osztály bemegy a saját termébe és ott névsor szerint mindenkit előszólítanak, és úgy adják át az évvégi bizonyítványt, hogy közben néhány szóban elmondják, hogy milyen tantárgyakból kell még jobban törekedni, milyen hiányosságai voltak egyik vagy másiknak, amiért nem lett kitűnő a bizonyítvány... ezt az ügyes tanítónénik szép "szavakba" csomagolják és megfűszerezik kedves dicséretekkel (mert minden gyerekben van valami amiért meg lehet dicsérni, amiért ő egyedi és különleges....:))) így egy gyerek sem érzi kellemetlenül magát... Persze, azért az mégiscsak jólesik, ha valakinek "kitűnő" lett a bizonyítványa és jutalomkönyvet is kap:)))
Erről meg az jutott eszembe, hogy a mennyben is valami hasonló lesz...névsorolvasás, bizonyítványosztás, kiértékelés...azért az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen "bizonyítványt"állítanak ki rólam...az emberek rólam alkotott véleménye eltörpül amellett, hogy mit gondol Isten, milyennek lát az Ő Fia áldozatán keresztül...csakis azon keresztül; mert enélkül csak a vers sorai jutnak eszembe:"nulla vagyok, magában semmi..."

Ami még tetszett a mai napon, az az Ige amivel az igazgató bácsi fejezte be a beszédét, ezzel kívánva jó nyaralást a diákoknak:
"Ti pedig testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe."(II.Thess.3:13 )

Megmozdult...

a víz...(nem a "parton", hanem a bemerítőmedencében...) ismét, tegnap Debrecenben...
11 fehérruhás, közülük 9 fiatal, különböző háttérből, különböző életsorssal...egy a közös bennük:találkoztak a Megváltóval, a Szabadítóval...
Meghatódva hallgattam a bizonyságtevésüket...és arra gondoltam, milyen öröm lehet a mennyben:)
Azon is elgondolkodtam, hogy annyi bemerítésen részt vettem már...mióta itt lakunk, 2x is van évente...de soha nem unalmas (bár hosszabbak az ilyen alkalmak), soha nem tudok közömbös maradni...mindig megilletődöm és átjár újra-meg-újra az a felemelő érzés, hogy Isten milyen csodálatosan munkálkodik, milyen szeretettel hajol le mindenkihez, milyen sajátságos úton közelít meg minden egyes embert...
"Munkája mind tökéletes, ment, szentel, üdvözít..."
SDG!!!!