Őszintén...

Még mindig a Szilvi halálhírének sokkoló hatása alatt vagyok...mindenféle gondolat kavarog a fejemben...

A Miért-ek után, ott van a Mi célból kérdés is...

Egy biztos:elgondolkoztat az Élet értelméről....újabb átértékelésre indít-ami a fontossági sorrendet illeti...

Meglepett a gyermekeink reakciója(főleg a Nimródé ):"miért kell siratni, sajnálkozni, tudjuk, hogy jó helyen-a legjobb helyen van...."Persze, én is tudom, és ez az ami vigasztaló az egészben...de akkor miért kell itt élnünk, ha odaát jobb...akkor nem lenne jobb mindnyájunknak minnél előbb ott lenni?!
Küldetésünk van ezen a földön...azért kellett megszületnünk...és addig kell itt élnünk, amíg a ránk bízottakat elvégezzük...így hiszem...de én most nem látom, hogy éppen mi az én feladatom...Talán annyi, hogy szépen csendben nevelgessem gyermekeimet, rendezzem a családomat, a munkahelyemen legyek egy picinyke fénysugár...szolgáljak a gyülekezetben azzal a kevéssel, amit rámbíznak...Ez oké, de mi van akkor, ha úgy érzem még ezekben az egyszerűnek tűnő feladatokban sem tudok megfelelni az elvárásoknak...Tudom, hogy kellene...a véghezviteléhez pedig vagy nincs elég erőm, vagy elhibázom...
Sok elrontott dologban, tudom, hogy Isten megbocsájtott, de mégis bánt...
Nagyon nagy szükségem van a Kegyelemre...Ha nem lenne Kegyelem, tényleg nem érne semmit az egész...

Ha kinézek az ablakon, kinn is minden az elmúlásról beszél...és szépnek látom a természetnek ezt a "haldoklását"...szeretem az őszt...ráadásul tudom, hogy újra lesz tavasz és majd minden kihajt...és nem mondom, hogy "nem érdemes"...mert így szép és így jó...

Ezek után:
"A koporsók földbe hullatott magjára is Áment mondok:majd kihajt..."

És az Életre is azt mondom: Isten kegyelmében érdemes élni, dolgozni, szeretni, szolgálni...

Amíg a földön élünk, lesz sírás, fájdalom, szenvedés...de öröm is, nevetés is, ünneplés, remény...

Ilyen vegyes gondolatokkal, érzelmekkel készülök estére Nimród fiunk Szalagtűző Ünnepélyükre...Szeretnék felszabadultan örülni vele együtt ezen a jelentőségteljes napon...Nem voltam még ilyenen, mindenki azt mondja: nagyon szép és megható pillanatoknak leszünk tanui...Én egyet tudok:hálás vagyok Istennek Nimródért, az ő eddigi életéért, főleg azért, hogy láthatom Isten kegyelmét munkálkodni az ő életében...Számomra talán az igazi ünnep nem ott lesz, hanem csendben az Úr előtt...

"Elég néked az én kegyelmem..."