a nagy fiunk...Néztem őt...hallgattam az énekeket..."most búcsúzunk és elmegyünk..."...és azon gondolkodtam, melyik nap volt izgalmasabb, vagy öröm teljesebb az életében (életünkben):az első vagy az utolsó iskolai nap?!...
Ez sokkal szebb és meghatóbb volt, mint mikor én ballagtam...
Napfény és árnyékok játéka között szinte észrevétlenül rohant el mellettünk, fölöttünk az idő...a kis félénk, segítségre utalt, tudásszomjas fiúcskából kinőtte magát...már nem fogom a kezét(legalábbis láthatóan nem:)...magabiztosan lépeget előre...néha már nem tudom követni...kitárul előtte is a Nagyvilág...és bár most szépek, színesek előtte az álmok...és bátran néz szembe a kihívásokkal; én mégis féltem...jobban mint eddig...és még jobban "szorítom a kezét"...tanulnom kell elengedni...
Tanulom úgy elengedni, hogy közben még inkább rábízom őt Arra, aki eddig is sokkal-de-sokkal jobban védte, vigyázta lépteit, mint ahogy én képes voltam rá...Aki ott volt mellette akkor is, mikor én nem lehettem...Aki megtehette azt is, amit én nem:megáldotta képességét jó eredményekkel, megismertette Magát vele...és megtanulhatta, hogy mindenért egyedül az Úré a dicsőség !!!
SDG!!!
Gratulalok!Legyen aldasos tovabbi elete!
VálaszTörlésA nagyfiú... :) Az Úr legyen vele!
VálaszTörlésAz Olga blogjáról kerültem ide. Nagyon szépen leirtad, egyet dobban szivem minden egyes szoval. Isten áldja meg nagyfiatokat, tovabbra is. Sok sikert az életben! Zsoltárok 1:3b...és minden munkájában jó szerencsés lészen.
VálaszTörlésköszönjük:)
VálaszTörlésJohanna,nem ismerlek(vagy kellene ismerjelek valahonnan?!)de szeretettel köszöntelek,és neked is külön köszönöm:)))
Nem, nem ismerjuk egymast legalabb is nem tudok rola, de kicseng soraidbol, hogy testverek vagyunk, nekem is 12es nagyfiam van es annyira a gondolataimat irtad le, gondoltam muszaly hagyjak egy megjegyzest, es kosz, hogy olvasol:)
VálaszTörlés