Merre tart utam?!...

Megkérdezed, hogy merre tart utam?...
Azt mondom: "jöjj, és lásd...
Célom: az ég, hisz oda hív Uram, 
Szívem nem kíván mást..."
Vallom: az élet, akkor szép csupán,
ha Jézus elkísér,
Jézus ragyog életem egén,
csak Ő a fény..."

Az utóbbi énekórákon ezt az éneket is gyakoroltuk; azóta is visszhangzik bennem...

Van úgy, hogy virágos ágak szegélyezik utunkat, máskor érett gyümölcsök illata, íze, zamata gyönyörködtet utunkon...máskor zöld-barna-rozsdavörös-sárga színfalak közt járunk álmodozva...aztán van olyan is mikor a csupasz, kopár ágak sivársága rádöbbent arra, amit hajlamosak vagyunk könnyen elfeledni:  "  az élet olyan rövid..."
De az ének kapcsán, a kopár, sivár ágaknak, más üzenete is volt számomra...: ez is része kell legyen az  "  egésznek..."   így szép és így jó...így teljes...ősz után télnek kell jönni, de lesz újra tavasz és lesz nyár...és ha tudom a célom, az út végén, akkor hittel vallom: hogy ahhoz, hogy a CÉLT elérjem, kellenek a kopár, sivár ágak is ahhoz, hogy majd annál szebb legyen a "  termés..."...
S bár azok a fák, amiket itt lefényképeztem, a  téli sivárság után sem igazán fognak termést hozni...de valamiben ők is hasznosak lesznek...zöld lombjaikkal a legkellemesebb árnyékot fogják tartani a nyári nagy hőségben, úgy, hogy közben mégis látni lehet köztük a napot...
Mert mindennek (mindenkinek...) feladata, küldetése van...a maga módján...a maga idejében...A csoda az egészben az, ha ezt megértem...és még a csupasz ágakban is a  "  reményteljes jövőt " látom...
Jöhet a téli, meleg "takaró"...szép, hosszú "nyárias" őszünk volt...:)))

és járhatunk utunkon reménységgel, mert előttünk világos a cél...és mindenekfölött tudjuk, hogy Jézus velünk van az úton...:)))