miközben utunkat ilyen fehér-virág-fal övezte, csak ez az ének zengett bennem...Valamikor minden hunyadi mennyegzőn elénekeltük a fiatalok:) nekem is elénekelték:))) Jó volt most erre emlékezni:)))
"Fehér virág nyíljék az utadon,
Harmattól csillogó fehér virág.
Tövistelen legyen a pálya,
Merre lépsz, amerre jársz,
Derüljön rád a fénylő napsugár."
Kicsit úgy éreztem, ez most Isten ajándéka számomra, mellyel emlékeztetni akar, hogy milyen szépen egyengette Ő eddigi "életutamat" ... SDG!!! Mindenért!!!
Még akkor is, ha néha kinn hűvös van és hideg szél fúj, lényeg az, hogy "belül nyíljanak a virágok...":))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése