de én, mikor látom az ősz színeit, a fény és árnyék játékát az őszi napsugárban...csak dalolnék és dalolnék...dícséretet Annak, Aki Hatalmával mindezt megalkotta ilyen csodálatosan...
Igaz, hogy Szabó Lőrinc kedveséhez intézte e sorokat...de én most Mennyei Kedvesemre gondolok elsősorban...és nem utolsósorban (talán, mert már mi is "őszülünk"...) földi kedvesem felé is ilyen gondolatokat szül bennem a bágyadt természet látványa....
"Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél..."
Csodálatos Istenünk van:))))
S ha ez még mind nem lenne elég ok a dicsőítésre...ott vannak előttünk kegyelmének tettei bennünk, gyermekeinkben...csodálom Őt, amikor megszólal Igéje által, egy vers vagy ének által...és pont arról beszél ami épp foglalkoztat...amikor átélem, hogy nekem üzen, személyesen...nem "véletlenül"...és amikor legközelebb érzem Őt magamhoz, akkor a kísértő is megjelenik "valamivel" de tapasztalom, hogy Vele győzhetek...(néha könnyebben, máskor nehezebben...)...és azért is külön hálás vagyok, mert sokszor "felismerhettem" már, hogy mellém "szárnyatlan szárnyalókat " (értsd: angyalokat ) rendelt...ez is kegyelem:) és felfoghatatlan, meg nem érdemelt szeretetének jele:))) SDG!!!!
Szép őszi napokat mindenkinek:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése