Dióhéjban...

Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, nagyon besűrűsödtek az események...még szerencse, hogy Áronunk a "helyén" van, különben már számon tartani sem tudnám, hogy mikor- épp hol énekelnek a kórussal, vagy zongorázik...mi meg felváltva apával visszük hűségesen az épp aktuális "fellépő ruhát"...
Szeretem hallgatni őket...de sajnos képtelenség mindenhova eljutni...mivel úgy vagyok megteremtve, hogy egyszerre csak egy helyen lehetek:)))...amúgy meg, nincsenek is meghíva a szülők minden helyre...ma pl. az Egyetemen énekelnek...
Jó ez...biztosan szééép is...csak egy dolog foglalkoztat: vajon hányan vannak akik nem csak nyitott füllel, de nyitott szívvel is hallgatják..?! Bár jutna el a Karácsony üzenete minél több szívbe...

Vegyes érzésekkel gondolok most azokra a szolgálatokra , amik rám is várnak...Gyülekezeten kívül és belül...bárcsak Szívből-Szívbe jutna el az Üzenet...:)))
Készülődöm és imádkozom....

Csak világítva szabad járni...

"

"Romokká romlott kis tanyákon

nekem majd vígasztalni kell

és hogyha gond közt élek is

minden gondokon túl kell látni,

lámpásul küldött el az Úr,

csak világítva szabad járni! "

( Fejes Ádám )

Olyan jó nekem...

 "nincs Isten..." fakadt ki az anyuka, midőn féltve ölelte magához, súlyosan beteg gyermekét...
nem is gondolkodtam rajta, de azonnal kibuggyant belőlem:"de igen, van Isten...."
- "akkor miért engedi, hogy egy ártatlan gyermek ennyit szenvedjen...." kérdezte méltatlankodva...
"sokszor nem értjük..."-kezdtem magyarázni...s kicsit még beszélgettünk ennek kapcsán...de belül azért engem úgy marcangolt valami:  "könnyű nekem beszélni, mikor nekem három egészséges gyermekem van...belegondolni is nehéz az ő helyzetébe..."
- első gyermekét születésekor elveszítette, most pedig második gyermekét nézi tehetetlenül, hogy szenved...pedig öt éves koráig egészséges volt; másfél éve viszont sem járni, sem beszélni, sem enni nem képes...teljes gondozásra szorul...
szívfacsaró belegondolni is, hogy ezt "hit nélkül" kell végigélni...
úgy éreztem, hogy anyuka is kicsit elgondolkodott a beszélgetésünk után...
de én is gondolkodom azóta is...
olyan jó nekem:
mert tudok hinni...
mert szüleim által, egészen kicsi koromtól ismerhetem Istent...
mert kegyelme rám talált, és gyermeke lehetek...
mert ha vannak (voltak) is nehézségek is az életemben, mindig tudhattam azt, hogy Isten kezében vagyok, és "nem ejt el engem ez a kéz..."
ha mégis kétségeim voltak, lehajolt, hogy felemeljen, erősítsen, bátorítson, vigasztaljon...
nagyon sok jóval elhalmozott...amit nem érdemlek...
nagyon sok HÁLÁval tartozom ezért NEKI...

Várok...

 Szeretem az adventet...pedig az ADVENT: "várakozást" jelent...és amúgy egyáltalán nem szeretek várni...
Bár, ha jól meggondolom, a várakozás izgalmának is megvan a szépsége...de akkor jobb várni, mikor tudom pontosan a várva-várt "időpontot"...
Együtt gondolom a "kis herceggel ":

Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. [...] Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet...  

- Antoine de Saint-Exupéry

Hát, adventnek pont ez a lényege; hogy nem tudom mikor jön, az akit várok...

Nem véletlenül írja az ige, hogy mindig legyünk készen...

Szeretnék, igyekszem, törekszem készen lenni...

Addig is...szeretnék türelmesen, figyelmesen,tevékenyen várni...

tanulgatom: csendben, bizakodva, hittel várni mindarra amit Ő megígért.

 Várni. Várni, amikor úgy tűnik, hallgat az Ég. 
Várni a pusztában. Várni tudni 
a lélek sötét éjszakájában is.
Megtanulni a csendet, a türelmet. 
Várni teljes lélekkel, hittel.

Ha

november, akkor  köd, hideg, zúzmara...bent meleg tea, pattogó tűz, fahéjas-sült-alma illat...éééés SZÜLINAP:)))
Egy-szem lányunk érkezik újabb "határkőhöz" e hétvégén, de nagyobb családunkkal ma ünnepeltünk...mintha ennek tiszteletére öltözött volna kint minden csupa "gyémánt és ezüst ruhába"...gyönyörű:)))
mint ahogy az is gyönyörű, mikor egy lány ragyogóan tisztán tud Jézus menyasszonyaként ünnepelni...:)))
nem tudom szavakban kifejezni a hálámat érte...:))) Isten különleges ajándéka ő számunkra:)))
vele együtt örülünk annak is, hogy olyan "örömöt" talál abban, amit most tanul...kislány korától mindig óvónéni szeretett volna lenni...most már megérte azt, hogy mikor gyakorlatra vitték őket az oviba, a kis drágák "Abigéj-óvónéni"nek szólítgatták...:))))
azt gondolom, csak rá kell nézni erre a képre, és nem fér hozzá kétség, hogy ennél jobb, rá-illőbb hivatást nem is választhatott volna...
Az Úr tartsa meg őt hűségben mindvégig az úton amelyre állította...:)))

sorsforduló

"Isten útjai nem az ember útjai, és létezhetnek célok, amelyek csak idővel világosodnak meg.  " - Carolyn Jessop

 

Erre gondolok most amikor egy újabb fejezet kezdődött el az életemben...ugyanis, kerek egy hete a DEOEC Gyermekklinikán dolgozom... 

Hosszú, izgalmas de mégis szép történet... feszültségekkel és apró kis örömökkel tarkítva,  kétségek- és remények hullámain át, jutottam el ez újabb   "sorsforduló  "-hoz....

Vannak (voltak) dolgok amiket nem érte(ttem)k, de egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Isten tudja egyedül, mi a terve velem....és Ő jobban tudja mi a jó nekem...

Az az ének jutott eszembe:

" Csak állj rá, az Ő ígéretére...most is állj csak rá...

És átélések sora jön majd feléd....átélések jönnek feléd...."

Ülj le kicsit

 megcsodálni a világot!

„Állj meg egy-egy pillanatra, és tekintsd meg a természet apró, de tökéletes csodáit – a virágokban, a pillangókban, a madarakban. Ha Isten ennyi törődéssel teremtette ezeket, akkor bizonyára legalább ennyire törődik veled is."

Csukás István :Ülj le mellém

Ülj le mellém és nézzük együtt az utat mely Hozzád vezetett.
Ne törődj most a kítérőkkel, én is úgy jöttem,ahogy lehetett.
Hol van már aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta már a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,de most szeretem
az utat, mely Hozzád vezetett.

Őszi kavalkád...

 színek...hangok...illatok...
igenis, van "illata" az őszi erdőnek...
a fák lehulló leveleinek zizegése pedig olyan kellemes, halk "zene" ami semmivel sem hasonlítható össze...
a színek önmagukért beszélnek...

 a legnagyobb "művész" Alkotása:)))

 "erdőn áttör a fénysugár...sötét helyre is eltalál...Téged dicsér, Uram...  "

" Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled?  " ( Petőfi )

 "párban" szép....:)))

 az "apróságokkal" csak még szebb...színesebb...:)))

 tüzes "napgolyó"...

 "kicsiny fűszálban, óriási tölgyben, dicső kezed nyomát szemlélteted..."

 "Isten-alkotta " sziklakert...:)

 "Nagy Istenem, ha nézem e világot...."

"mit alkotott Te szent „Legyen” szavad..."

"szívem Feléd ujjong örömtele...mily NAGY vagy TE..."-ezt éneklem éppen...

 "áll még a kereszt..."

 a kereszt alatt...

csúcson...

lefelé tartunk...

 helyenként sziklás az út...

de azért bátran haladunk...

 "hintázás..." őszi avar fölött...őszi lombok alatt...

"Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet  ."...( Szabó Lőrinc )

 lassan az alkony homálya borul a tájra...

 őszi alkony...