A miénk még megvan...:)

Tizenéves koromban olvastam a következő kis történetet, de számomra ma is van üzenete:

Egy tanítónéni a téli szünidő utáni első nap fogalmazást írat a gyerekekkel a következő címmel:

"Mi lett a karácsonyfánkból?!..."

A gyerekek szorgalmasan és hosszasan írogatnak...mindenki a füzet fölé hajolva, lelkesen próbál beszámolni a karácsonyfa sorsáról...

A tanítónéninek feltűnik, hogy egyik gyerek karbatett kézzel ül már jó ideje és nem ír semmit...rákérdez:"te már befejezted?!" s mivel a gyerek bólogat megkéri, hogy akkor olvassa fel...mire a gyerek csak ennyit mond:

"A miénk még megvan...:)))"

Hát a miénk is még megvan...de már nem sokáig, holnap lebontjuk...

A lényeg viszont nem ez, hanem, hogy van-e még valami a karácsonyból...a karácsonyi örömből, lelkesedésből, szeretetből...Talán nem is helyes ezt így kérdezni...hiszen az öröm, a szeretet...az ugyanaz kell(ene) legyen mindig...

Fülembe cseng még lelkipásztorunk egyik mondata (nemrég temette el 22 éves lányát:( a fájdalom még nagyon friss:( azt mondta: "...nincs karácsonyi hangulatom, DE VAN KARÁCSONYI HITEM..."

Ha csak karácsonyi hangulatunk volt, akkor az nyilván már nincs sehol...de ha karácsonyi hittel ünnepeltünk, ezzel a hittel végigjárhatjuk ezt az évet is...

Sokszor eszembe jut, valaki egyszer azt mondta nekem:"jó neked, mert tudsz hinni..."

Igen, jó nekem...de ez a hit ajándék, és bárki megkaphatja...

Jó nekem, mert tudom, hogy az "Immánuel-Velünk az Isten"...nem csak karácsonyi üzenet, hanem mára is holnapra is, holnaputánra is szólt...És, igen, ma is velem volt...éreztem, tapasztaltam...SDG!!!