Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2010. január 28., csütörtök

Párhuzamok:)

Ezen a télen többet melegedtünk a kandalló mellett, mint amennyit a gázzal fűtöttünk...Így csökkentettük a gáz-számlánkat:)

Volt alkalmunk tapasztalatot szerezni arról, hogy miért érdemes tenni a tűzre egy-egy újabb hasábot...meg arról is, hogy milyen nehéz tüzet rakni, ha már nincs parázs...ha hideg a kályha...
Ennek kapcsán jutott eszembe egyik énekből:
"Családi tűzhelyünk melegét
mindennap hideg szél fújja...
tápláljuk újra hát, s melegít:
újra, meg újra, meg újra..."
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)