Nyomok a hóban...

Ez a könyv van most soron nálunk, esténként; annál is inkább, mert most annyira aktuális...
Érdekes, azt hittem, mikor már tud egyedül is olvasni, már nem fogja igényelni, hogy én olvassak fel esténként...Legalábbis, a nagyoknál, kb. ebben a korban maradoztak el az esti történet-olvasások; igaz,akkor volt Áron kicsi-baba, és az nagyon kitöltötte az estéket...
Áron, valósággal "falja" a könyveket, folyamatosan újabbakat vesz ki a könyvtárból, és azokat hordozza magával a suliba, gyakran, ahogy felülünk a buszra, veszi elő, és míg hazaérünk olvas:)))
Ennek ellenére az esti felolvasást tőlem igényli (néha, ha épp tanulnom kellett, vagy valami egyéb közbejött, Abigél helyettesített:)))
A Nyomok a hóban nagy sikernek örvend:) ebben az is nagy szerepet játszik, hogy a kis Daninak a "hófehérkéje" kicsit olyan, mint Áron "cili"je:) Az este épp a legizgalmasabb részeknél tartottunk, és Áron nagyon könyörgött, hogy ne hagyjuk abba, olvassuk el a következő részt is, meg még a következőt is, mert nagyon kíváncsi, hogy mi fog történni...mivel ma nem ment suliba, tehát nem kellett korán kelni, hát belementem...tovább olvastuk...S nem tudom miért s hogyan, de én is annyira hatása alá kerültem ismét (pedig én már nem tudom hanyadjára olvasom?!!!...) hogy már alig tudtam olvasni...s akkor mit veszek észre:az én drága nagy fiam is (18 évesen!!!) odatelepedett és figyelmesen hallgatta, sőt Áronnal együtt könyörgött:"légy szi, még egy részt!!!"...ki hitte volna?!!!...