Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2011. január 31., hétfő

Ki az, Aki képes...

ilyen csodát varázsolni a téli szürkeségbe?!!!...
 Aki ilyen "csipkés menyasszonyiba" öltözteti a csupasz fákat?!!!...
 Aki hívogatóan barátságossá teszi a rideg kis sétálókat a télben is?!!!
 Aki nem csak a templomokban szól hozzánk...de a természetet is templommá alakítja...
Ő az, Aki engem is ölében hordoz, s az én életemben is "csodákat varázsol" a szürke téli napokban is...


HÁLA ÉS DÍCSŐSSÉG NEKI MINDENÉRT:)))
Bejegyezte: dátum:

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)