vakon, bízva csendesen...

"A világot nem tehetjük tökéletessé,
de tökéletesíthetjük azt, ahogyan a világot látjuk..."

Van egy régi kedvenc karácsonyi versem, melyben azt kérem az Úrtól:
"  Hozz nekem, új szemet...
olyat szeretnék, mely mindenen túllásson...
túl a múláson, jelen sivárságán...
és lássa meg : tavaszi rügyek titkos duzzadását,
levéltelen fák, téli halott ágán...
és lásson Téged, lásson szüntelen, 
mindenek fölött diadalmasan..."  / Karácsonyt keresünk /

Ezen a karácsonyon, év végén nemhogy eszembe jutott volna ez a vers, sokkal inkább teljesen vaknak éreztem magam és az volt titkos kívánságom, hogy egyáltalán "lássak"...


VAKON


Sehol szárnyak, sehol angyalok
Csak azért higgyek, mert nem láthatok?!


De miért sirassam, bánjam
homályos szemem, szárnyatlan vállam?
Azért ne higgyek, mert nem láthatok?!


Ő, ki áldott, és látott a vak,
Ő, ki érintett béna vállakat,
néha csendesen,   - bár látást nem ád-
könnyít terheden   -bár szárnyat nem ád-
s tárulni engedi vakok egét
rád villanni angyalok mosolyát.


Melléd szárnyatlan szárnyalókat rendelt,
hogy angyalai tisztánlátó szemmel
szolgáljanak téged, a vakot.


Fájdalmaid felett, őrzőül adja
a fénylő csillagot: saját szemét-
szenvedő szemének csillagát adja,
és az szemnek is, szárnynak is elég.


...ez a vers, megtapasztalás volt számomra ez év végén....:a rám "  villanó angyalok mosolyától "   kezdve...a "  szárnyatlan szárnyalókig "  ...akiket mellém rendelt az Úr, hogy ezáltal még nyilvánvalóbbá legyen számomra, hogy Ő gondol rám, ránk ...és ne "sirassam" homályos szemem, szárnyatlan vállam...
s tudtam, éreztem "őrző szemének csillagát"...ettől volt szép az elmúlt karácsony...ez új év kezdete...

S tudom, hogy attól lesz szép az egész év is, ha merem "vakon" rábízni magam...





Ezt a kis, kedves "bátorító ládikót" pedig ezúton is köszönöm, egyik "szárnyatlan szárnyalónak" akit mellém rendelt az Úr...:))))
Hogy milyen kincsek vannak benne?!...azt hiszem egyértelmű...:)