Eddig mindig csak gyönyörködtem a kis rigókban, a trillázásukban,az egyszerű kis fekete öltözetükben....de most mikor hallom a vidám csivitelésüket miközben a cseresznyét dézsmálják, hát nem örülök nekik...Pedig őket sem lehet hibáztatni...Gabi szerint, most ők is biztosan azt mondják: "...asztalt terítesz nékem, ellenségeim szeme láttára..." hmmm....nem is tudom mit kellene tenni...?!!!...
Mi is elmondhatjuk, nap-mint-nap, hogy "asztalt terít nekünk..."és nem csak testünk táplálására...
Hétvégén Nagyváradon szolgáltunk az énekkarral,(délelőtt az Emanuel Gyülekezetben
Jó az Úr!!!
ui: elnézést kell kérjek! Tévedtem! Nem a feketerigók voltak a bűnösök, bár szerintem az is volt köztük; én legalábbis úgy láttam, hogy szép sárga a csőrük...de utólag mikor jobban megfigyeltem őket rájöttem, hogy a fő-cseresznye-tolvajok a seregélyek...akkor vállt gyanússá, mikor seregestül lepték el a fát:))))
Na, de azóta megoldódott a probléma: nagyfiam összehozott egy ügyes madárijesztőt, s úgy látszik hatékony...:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése