Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2011. május 10., kedd

Csodára várva...

"Ámulok a tomboló életerőn, amely kertem megújulását táplálja, letört ágacskából, bokrom lemetszett leveléből új növényt fakasztva...
Tisztelem az emberi akaratot, amely kilátástalan helyzetekből képes tovább lendíteni a csüggedőt...
Gyönyörködöm a szeretetben, amely áldozatkész, gyöngéd törődéssel óvja a másikat...
Csodálom a hitet, amely reményt csillant a kétségbeesés legsötétebb pillanataiban is...
Sokan csodára várunk, hogy megérezzük a Teremtő jelenlétét életünkben, s közben észre sem vesszük, hogy maga a létezés a legnagyobb csoda...."
( Nők Lapjá-ból idézve )
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)