Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2012. március 13., kedd

Mégis


Mégis
/ T.E./ 

Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek.



Egyedül Rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél viharban, vészben,

s hányszor eltévedek.



Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

Miért csüggedjek el?

Hisz olyan keveset hiszek még,

s már az is fölemel.



Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek s szemem bűnbánón

megint ráemelem.



Kis hitet hogy megerősítsen,

míg többről többre nő,

s egész a célig elsegítsen:

hatalmas Isten Ő.
Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

  1. Budai Evódia2012. március 13. 22:51

    "Hisz olyan keveset hiszek még,

    s már az is fölemel."

    köszönöm ezt a verset.

    VálaszTörlés
  2. Magdi2012. március 13. 23:38

    egy másik versből hasonló gondolat, ami sokszor eszembe jutott mostanában:
    "röptömben egy cseppet fölemeltem
    s már az a csepp is csodát tett velem...
    de Te tenger vagy,
    kimeríthetetlen és végtelen..."

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)