Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2012. március 18., vasárnap

A legnagyobb csoda... a legnagyobb öröm...

Sokszor mondtam már, hogy számomra a legnagyobb csoda a gyermek-születés: fogantatásának pillanatától kezdve a megszületésig...aztán a fejlődése, növekedése, felnőtté válása...
Most hadd tegyem hozzá azt is, hogy legalább ilyen nagy csoda az újjászületés; mikor Isten egy "ó-emberből egy újat létrehoz..."
Már jó ideje örvendezem efelett...mert olyan ember életében láttam meg Isten újjáteremtő munkáját, akire nem is gondoltam (milyen gyarló is vagyok...jó, hogy Isten mindenkire gondol...)

17 évesen ment el otthonról, a nagy városba, tanulni....de ahogy maga mögött hagyta a szülői házat, úgy hagyott maga mögött minden szülői tanácsot, minden addig hallott igét, gyülekezetet, barátot, rokont...a világ csábítása sokkal erősebb volt...akkori 7 életévemmel, keveset tudtam róla; annyit biztosan, hogy az ő édesanyja - testvére nagymamámnak (nagymamáék 8-an voltak testvérek...)
Aztán eltelt 37 év úgy, hogy talán 2x találkoztunk, nagyszüleim temetésén, futólag épp egymásra pillantottunk és mentünk tovább...őt nem igazán érdekelték a hívő rokonok, mi sem akartunk tolakodóknak bizonyulni (ugyanis most már több mint 4 éve egy városban éltünk velük...de nem találkoztunk...)
Ők emberileg nézve nagyon jól éltek...sokra vitték...mondhatnám, más körökben mozogtak...
És akkor egyszercsak történt valami...és amikor úgy tűnt, hogy nincs aki segítsen...eszébe jutott, hogy gyermekkorában azt hallotta, lehet Istenhez imádkozni...segítségül lehet hívni...Imádkozott: Isten meghallgatta...aztán újra kellett a segítség, Isten újra meghallgatta...és akkor elkezdett jobban odafigyelni Istenre...eljött az imaházba: minden szó ami ott elhangzott a szívéhez szólt...Isteni üzenet volt...többet nem volt megállás...azóta nincs olyan vasárnap, hogy ne legyen ott...elkezdte olvasni a Bibliát, és megértette, hogy Isten mit üzen egy igén is keresztül...azóta a Mai igét is olvassa minden nap...
Alighogy megtörtént a nagy változás az életében, meghívott hozzájuk...el akarta mondani, hogy mi történt vele, hogyan ragadta meg a KEGYELEM....és azt mondta: "két héttel ezelőtt nem tudtál volna velem ilyen dolgokról beszélni..."senki nem tudott volna, de Istennél nincs lehetetlen...Azt is mondta: "három nappal ezelőtt még teljesen másképp gondolkodtam erről a dologról, de most már minden átértékelődött bennem...legfontosabb számomra, hogy az Úré vagyok, és van örök életem..." ilyet csak az Isten kegyelme és szeretete tud elvégezni egy emberben...ez CSODA...
Aztán pár napra korházba kellett feküdnie egy kisebb műtétre (az előjegyzés a műtétre még újjászületése előtt történt...) és a műtét utáni második napon azért csörgött ránk, hogy kellene 22 drb. Biblia az osztályon levő ápolók, orvosok, betegek részére...Előtte egy hónappal, még neki sem volt Bibliája, nem érdekelte...most mindenkivel szeretné megosztani azt amit ő kapott...ez az új élet jele...
Ma este a gyülekezet előtt vallott újjászületéséről, őszintén bevallva és fájlalva sötét múltját, az eltékozolt éveket...felesége - bár még nem jutott el a megtérésig - de férje mellett áll, mint mindig is az évek alatt, ott volt ő is az imaházban...Az volt a kérése, énekeljük el a végén: "öröm van a mennyben, egy bűnös felett, ki megtérve hazaérkezett..." hogyne énekelnénk el...már amennyire lehetett énekelni az örömkönnyek miatt...
Azt mondtam neki: nem az a csoda, hogy téged Isten meghallgatott amikor Hozzá imádkoztál...és meg tudta adni azt, ami lehetetlennek tűnt...az igazi csoda az amit benned elvégzett...ez az, amikor valakit megragad és vonzani kezd a Kegyelem...
Hála...hála...hála...az idei húsvét attól lesz különlegesebb mint az eddigi, hogy bemerítés is lesz...és ő is ott lesz fehér ruhában...Csodálatos a mi Istenünk!!!


s mintha, ez nem lenne elég ok az örömre, a Rá-csodálkozásra...Isten azt is megadta, hogy láthatom, hogyan kezdett el munkálkodni a munkahelyemen..(.majdnem azt írtam megint: akire nem is gondoltam...)de ez már egy másik történet...várom, hogy Isten mit hoz ki ebből...és imádkozom...és a magam kis harcait igyekszem megharcolni ...a többi mind Kegyelem és Csoda...SDG!!!

2 megjegyzés:

  1. Oh igazan , milyen csodalatos!Gyonyoru sorsokat szo Isten csodakra kepes keze!

    VálaszTörlés
  2. Jó volt ezt olvasni,igazi örömre ad okot,míg így is :)

    VálaszTörlés