Ma reggel...nézőpont kérdése?!...

ilyen szép nagy hóra ébredtünk a reggel...voltak, akiknek gondot jelentett a nagy hó, hogy eljussanak az imaházba, vagy a Konferenciára...vagy a Konfiról haza...
Eszembe jutott, mikor két nappal ezelőtt már elkezdett gyönyörű nagy pelyhekben havazni, egy idős nénike úgy jött be a patikába, hogy "jaj, milyen eszement idő van..."én pedig (igazán nem tehetek róla ) bár együttéreztem a nénivel, de azért magamban azt gondoltam:"de jó, hogy olyan szépen havazik..." nézőpont kérdése?!...

Aztán délelőtt mi is az Ifi-konfira mentünk...nekem tetszett; üzenetet is kaptam...a kérdés az volt (és az maradt), hogy "megteszem?!"...szeretném tenni azt, amit megláttam, hogy tennem kell!...Volt olyan is, aki negatívumot is látott...nézőpont kérdése?!...

Reggel új hét kezdődik...újabb feladatokkal, kihívásokkal, kísértésekkel, harcokkal, kudarcokkal és győzelmekkel...örömmel és jó reménységgel megyek elébe (vagy kedvetlenül...?!)...nézőpont kérdése...

"Válaszd ki, mik és kik azok, akiket hatni engedsz magadra! Ne engedj magadba akármit!..."

Áldott, szép hetet!

Élmény:)

miután megírtuk ma a tudásfelmérőt:) gyógyszerhatástanból...következett a lecke-leadás...
Ekkor ért a kellemes meglepetés: az előre kiosztott nyomtatványokon, a lecke címe után, azonnal szemembe ötlött, hogy egy Zsoltár van leírva...a 38.Zsoltár:1-18 ig
A Depresszió volt a téma; és a tanár(gyógyszerész) szerint ebben a zsoltárban a depresszió tüneteit találhatjuk...ahogy vádolja magát, bűntudata van, elmúlásra gondol...ezek a tipikus depressziós ember megnyilvánulásai:

¹(Dávid zsoltára, emlékezésre.) ²Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban! ³Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik. ⁴Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban. ⁵Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik. ⁶Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt. ⁷törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok. ⁸Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé. ⁹Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok. ¹⁰Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve. ¹¹Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény. ¹²Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak. ¹³Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást. ¹⁴De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját. ¹⁵Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet. ¹⁶De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem! ¹⁷Azt mondom: "Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam." ¹⁸Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha. ¹⁹Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt. ²⁰De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek. ²¹A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem. ²²Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem! ²³Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!

Csak azt hiányolom, hogy a 19-23 versek már nem lettek odaírva...pedig az utolsó két versben ott van a megoldás is...ahelyett, hogy azt a sok gyógyszert (és a gyógyszerek hatásmechanizmusát ) kellene megtanulni...nem egyszerűbb lenne azt mondani?!
"A kezelés abban áll-segítségül hívni Istent..."
Szerény véleményem szerint...a gyógyszeres kezelés előtt/alatt/mellett mindenképp ez a legfontosabb... én így hiszem...

De azért élmény volt az Igével kezdeni az órát:)

És ma kezdődik....

az IFI-KONFI:)))

Aranyosak ezek a fiatalok (többek között a gyerekeink is:) ahogy készültek erre az alkalomra:)
Szeretem a lelkesedésüket, odaszánásukat, áldozatkészségüket...az Úr áldja meg életüket és tegye áldottá az egész Konferenciát!!!
Csak úgy (zárójelben) megsúgom: szívesen ott lennék köztük ezen a két napon:)))
Még mindig hiányolom, hogy az én időmben nem voltak ilyen alkalmak:(

De most dologra fel...az én feladataim is megvannak a háttérben...:)))

Párhuzamok:)

Ezen a télen többet melegedtünk a kandalló mellett, mint amennyit a gázzal fűtöttünk...Így csökkentettük a gáz-számlánkat:)

Volt alkalmunk tapasztalatot szerezni arról, hogy miért érdemes tenni a tűzre egy-egy újabb hasábot...meg arról is, hogy milyen nehéz tüzet rakni, ha már nincs parázs...ha hideg a kályha...
Ennek kapcsán jutott eszembe egyik énekből:
"Családi tűzhelyünk melegét
mindennap hideg szél fújja...
tápláljuk újra hát, s melegít:
újra, meg újra, meg újra..."

Lego aranyból:)))

Csak úgy "véletlenül"(?!) kezembe került a Baptista Szeretetszolgálat magazinja: a Felebarát...
Itt olvastam:

"2000-ben Koszovóban, a rendszeres éjszakai lövöldözések miatt az egész Szenczy család a ház padlóján feküdt. Sándor szemére nem jött álom, és éppen azon gondolkodott, hogy valóban jó ötlet volt idehozni őket, amikor a 6 éves Áron hirtelen felriadt álmából, és megkérdezte:
-Apu, a mennyben van legó?
Rövid kis eszmefuttatás után megegyeztek, hogy ha Isten ott mindenből a legjobbat készítette számunkra, és semmiben nem lesz hiányunk, akkor a mennyben valószínűleg van legó. Ezen Áron láthatóan megnyugodott, visszaaludt, de aztán hamarosan újra felriadt:
-És aranyból lesz?...."

Kedves kis történet...kedves, megható a szolgálat amit ez a család vállal, most jelen helyzetben is...én is imádkozom értük, ennyit én is tehetek...
Hadd álljon itt még néhány kedves gondolat Sz. Sándortól:

"A helyemen vagyok? Azt csinálom, ami a dolgom? Ha igen, akkor elégedett vagyok, békességem van.
Ha elégedett vagyok, és békességem van, akkor gazdag ember vagyok. Nem anyagi gazdagság ez persze, hanem a megelégedettségből fakadó gazdagság.
A megelégedettség viszont hitből fakad, a hit meg bizalomból. "

Így érdemes élni:)))

Tavasz-illat:)

Már karácsonykor kinyílt a jácintom, de akkor csak gyönyörködtem és gyönyörködtem benne...nem került sor a fotózásra:( Aztán mikor már azt hittem vége...akkor észrevettem, hogy újra bimbókat növeszt oldalt... pár nap múlva pedig csak úgy áradt újra az illata:) igazi tavasz illat:) tavasz a télben:)...

De ugyanilyen "tavasz-illat"-ként éltem meg ma azt is, mikor a szájsebészet műtője előtt állva érkezett az sms:"veletek vagyunk imában, ne félj!Isten veletek van!..."

Igen...velünk volt Isten a "lélek-didergető" műtőben is:) Jó volt úgy állni kisfiam mellett, hogy közben Istennel beszélgethettem...kérhettem, hogy Ő adjon bölcsességet a dr.bácsinak...izgalmas volt, mert a röntgenfelvétel alapján nem volt elég egyértelmű, hogy hol is áll a "bűnös" fogacska (számomra biztosan nem:) de a dr.bácsin is éreztem némi bizonytalanságot, mert műtét közben is újra megnézte a felvételt...de végül minden rendben ment:) túl vagyunk rajta:)

Kinn zuzmarás-didergős hiiideg tél van, de benn a melegben nem csak a jácint árassza "tavasz-illatát"...ugyancsak "tavasz-illatú" a megkönnyebbülés és hála érzése is...SDG!!!

Hazaérkezés...

De jóóó...végre itthon:))) Le lehet dobni hátunkról a nagy "terhet" amit eddig cipeltünk...:)

Nem tudom, így képen látva, mennyire tűnnek nagyoknak, de az biztos, hogy nagyon nehezek:(((
Szerintem, az én iskolástáskám soh'sem volt ennnyire nehéz...Pedig, direkt megnéztem, az Áron táskájában pl. csak két könyvtárból kivett könyv volt pluszban az iskolaikon kivül...és még a tornacuccot nem is hozta ma haza...
Igaz, ő csak hétvégén szokta hazahozni az összes könyvet...most egy nappal hamarabbra került az ő hétvégéje...Holnap reggel ugyanis, suli helyett szájsebészhez megyünk:(
Kicsit korigálni, meg segíteni kell egyes végleges fogacskáknak, hogy helyükre kerüljenek...vagy épp kikerüljenek a helyükről (amit "ilegálisan" foglaltak el:)
Holnapra tehát másféle teher-cipekedés jut:(...kicsit félek:( talán jobban mint ő...talán jobban mint kellene....
Én már a holnapi "hazaérkezés"t várom...hogy már túllegyünk rajta...
Milyen jó is hazaérkezni...:)))

A miénk még megvan...:)

Tizenéves koromban olvastam a következő kis történetet, de számomra ma is van üzenete:

Egy tanítónéni a téli szünidő utáni első nap fogalmazást írat a gyerekekkel a következő címmel:

"Mi lett a karácsonyfánkból?!..."

A gyerekek szorgalmasan és hosszasan írogatnak...mindenki a füzet fölé hajolva, lelkesen próbál beszámolni a karácsonyfa sorsáról...

A tanítónéninek feltűnik, hogy egyik gyerek karbatett kézzel ül már jó ideje és nem ír semmit...rákérdez:"te már befejezted?!" s mivel a gyerek bólogat megkéri, hogy akkor olvassa fel...mire a gyerek csak ennyit mond:

"A miénk még megvan...:)))"

Hát a miénk is még megvan...de már nem sokáig, holnap lebontjuk...

A lényeg viszont nem ez, hanem, hogy van-e még valami a karácsonyból...a karácsonyi örömből, lelkesedésből, szeretetből...Talán nem is helyes ezt így kérdezni...hiszen az öröm, a szeretet...az ugyanaz kell(ene) legyen mindig...

Fülembe cseng még lelkipásztorunk egyik mondata (nemrég temette el 22 éves lányát:( a fájdalom még nagyon friss:( azt mondta: "...nincs karácsonyi hangulatom, DE VAN KARÁCSONYI HITEM..."

Ha csak karácsonyi hangulatunk volt, akkor az nyilván már nincs sehol...de ha karácsonyi hittel ünnepeltünk, ezzel a hittel végigjárhatjuk ezt az évet is...

Sokszor eszembe jut, valaki egyszer azt mondta nekem:"jó neked, mert tudsz hinni..."

Igen, jó nekem...de ez a hit ajándék, és bárki megkaphatja...

Jó nekem, mert tudom, hogy az "Immánuel-Velünk az Isten"...nem csak karácsonyi üzenet, hanem mára is holnapra is, holnaputánra is szólt...És, igen, ma is velem volt...éreztem, tapasztaltam...SDG!!!