Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2011. augusztus 4., csütörtök

van az udvarunkon

a kerítés mellett, egy villanyoszlop (nem ez, ami a fotón van; ezt csak azért tettem fel, mert tetszik nekem ez a lámpa...); szóval a miénk ennél sokkal egyszerűbb; a lényege viszont az, hogy a tetejébe egy mozgásérzékelő reflektor van szerelve...Jó szolgálatot tesz esténként, amikor valamiért kilépünk az udvarra, vagy épp jövünk haza valahonnan, mert az egész udvart bevilágítja, de csak addig amíg szükséges-amíg kinn vagyunk...Már többször előfordult, hogy több-kevesebb ideig (legutóbb a hosszan tartó kánikula idején...) mintha   "megszűnt volna létezni   "...azaz, nem gyúlt fel; olyankor azt hittük: "vége! kiégett...   "-szólni kellene az áramszolgáltatóknak...Aztán egy-egy kiadós eső után újra felgyúlt:) Arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínű egy idő után beporosodik, és nem tudja érzékelni a mozgást...ezért kell az eső, hogy lemossa róla a port...
Ma este, míg afelett örvendeztem, hogy most újra világít...üzent nekem ez a villanyoszlop... egy imádság fogalmazódott meg bennem:
"öntözd meg újra lelkemet, Uram....
és   "... mosd le akaratomról, hitemről a napi port..." Ámen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése