aki szeret

bicajozni ( és rég nem biciklizett) , az talán megérti miért is szottyant kedvem ebéd után kicsit karikázni; na nem egyedül:a párommal és kisebbik fiunkkal....

ilyen látványban gyönyörködhettem....hát nem csodálatos?!...

aztán még "békalesen" is részt vehettünk: a felnagyított képen jól látható az ág tövén a béka amint felfelé néz az ág hegyén levő szitakötőre...

pontosan a lencsevégre-kapás utáni pillanatban, már ugrott is a béka elkapni áldozatát, de a szitakötő fürgébb volt...zzzz, elrepült:))) a béka pedig nagyot csobbant a vízbe:)))
örültem a szitakötőnek, hogy nem lett a béka vacsorája:)))
A sirályokat, vadkacsákat is megcsodáltuk kissé távolabbról...aztán indultunk is visszafelé...és ekkor történt a baj; azazhogy már majdnem itthon voltunk, mikor (hát nem tagadom...kicsit nagyobb sebességre kapcsoltam...kellett nekem...) akkkorát estem, hogy alllllig tudtam feltápászkodni...a bal karom alám térült-fordult, így nagyobb baj nem lett, mint amilyen lehetett volna...csak a vállam bánja, meg én, mert a bal karomat alig tudom használni...
tanulság: ha sétabiciklizésre indulok, ne kezdjek el versenyezni a nálam jobban "gurulókkal"!!!