Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2011. szeptember 5., hétfő

Emlékkövek...mérföldkövek...


 Igaz, hogy nincs ó-és újév határa...de mégis határkő ez is: az új iskolai év máris elkezdődött, ugyanolyan lelkesedéssel mint az összes eddigi:)))...új év a szolgálatokban : vasárnapi iskola, énekkari szolgálat, az imacsoport is lassan újraindul...de nem utolsó sorban, újabb mérföldkőnél áll apukánk (férjem) is:akit szeretettel köszönt(ött)ünk...ezúttal egy verssel is:)))
 Ében Háézer

Életünkben észrevétlenül
Kitartóan kúszik az idő
Szakadatlan spirálvonala
Fordulóit nem jegyzi elő....

Önmagamnak, ahogyan nőttem,
Éveket raktam - emlékoszlopul,
A fordulókat úgy jelöltem:
Megsegített mindeddig az Úr!


Eszmélésem óta vezetett
Vele vándoroltam hegytetőt,
Minden léptemen éreztem: SZERET,
Visszarántott a szakadék előtt.

Ha bálványaim összetörte,
Még ha sírtam is keservesen
Azzal, hogy lelkem meggyötörte
Látóvá tette elvakult szemem.

Múltra nézni csak így érdemes,
Mert a jelen bárhogy alakul
Emlékezésnek annyi elég, hogy
Megsegített mindeddig az Úr!

Lukátsi Vilma



2 megjegyzés: