azért fogadtuk be két héttel ezelőtt a kis Lucyt, hogy Korminak is legyen társa:)))
Nem tudom, ki volt boldogabb...Kormi, Lucy vagy Áron...?!!!...
Jól írtam: "volt"...mert azóta változott a helyzet: Lucy elcsatangolt tegnap valamerre és még mostanig nem került elő...most már azt nem tudom: ki a boldogtalanabb...:(((
Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
(Alkyoni Papadaki)
Elég a boldogsághoz, ha szereted az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvízüde harmóniával tölt el.
(Vavyan Fable)
Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről. (Dale Carnegie)


ezt a meserészletet kirakom a fb-omra, olyan szép:)
VálaszTörlésrendben, Lea:)
VálaszTörlés