Turmezei Erzsébet: "TEGNAP, MA ÉS ÖRÖKRE" (Zsid 13,8) Utunkat és fejünket most fehér tél havazza. Emlékszel arra a régi orgonavirágos házra, arra a régi tavaszra, ahonnét elindultunk? Változunk, te is, én is és minden körülöttünk. Hatalmak omlanak össze hirtelen dübörögve. De kísér egy ujjongó ének: "Tegnap, ma és örökre!" Öregen? Fiatalon? Nyárban, télben, tavaszban? Borúban, napsugárban? Velünk a Változatlan! Változatlan hűséggel hordoz, vezet, vigasztal. Irgalmas szeretettel, örökre ugyanazzal tekint ránk, drága vérén megváltott bűnösökre, s visz "erőről erőre" tegnap, ma és örökre. Utunkat és fejünket míg fehér tél havazza, mi Őreá tekintünk, a mindig Ugyanarra. Hónál is fehérebbre mossa ruhánkat vére. S megyünk új holnapokba parancsa ütemére; nevéről énekelni és lépteit követni, irgalmát osztogatni, szolgálni és szeretni! Menni a változások között a változatlan Jézus Krisztus nyomában, míg örök hajnal virrad éjszakára, ködre! S vallani boldog hittel: "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és örökre!" CSAK EGY IGÉT Csak egy Igét élhetnék meg egészen, hogy mindenkor örüljek, vagy ha nem, imádkozzam remélve szüntelen, vagy hálát adjak mindenben, hisz érzem, hogy MEGVÁLTÓMBAN van rá fedezet, s egy Igével is áldott lehetek. Füle Lajos | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése