Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2012. február 14., kedd

illatok...:)



 Néhány napja igazi tavasz-illat lengedez a szobánkban...A kinti fagyos téli hidegből bejőve, jól esik ez a melegséget árasztó bájos illat...
Vasárnap délután a Krisztus-illat áradt szét szívemben az igehirdetés nyomán, és az volt a kívánságom, bár rólam is érződne a munkahelyemen, szűkebb-tágabb környezetemben...azt tapasztalom, hogy a sivár "nagyvilág" őszintén szomjazik az igazi Krisztus-illatra...
A következő néhány sor pedig még egy másféle illatról szól...ez is jó, hogy megtapasztalhatom...érezhetem:)))

"Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése