Turmezei Erzsébet:Csodát virágzik a jelen (részlet) "Csodálatos!" Teveled járni, Álljon utamba gátnak bármi…. Erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak… s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket!... Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat!

2014. december 2., kedd

2.

Sok a beteg gyermek...és sokszor a fejfájása, hasfájása, szúró mellkasi fájdalma mögött a lelke fáj tulajdonképpen...Olyan sokszor nem tudok úgy segíteni ahogy szeretnék...Olyan jó, ha néha egy kis "gyertyalángnyi" hitet, reményt tovább tudok nekik adni...amikor meglátom a könnycseppet a szemükben, úgy érzem: sikerült...de vajon meddig ég, lobog bennük?!...van-e aki tovább óvja a lángot?!...kellenek a "lángokat hordozó kezek"!!!!
Szeretnék itt a helyemen ilyen "gyertya-hordozó kéz" lenni...nem csak adventben...

HA SZEMBE JÖN
Ádvent idején szembe jön velünk
földi vándornak öltözötten
ünnep-várásunk országútján,
lélek-terhelő nagy ködökben…

Gyertya kell! – Égő, tiszta lángú,
szív-didergető éjszakába,
hogy meg ne csalja virrasztásunk
neon-reklámok tarkasága.

Gyertya kell! – Égő, szelíd lángú,
és kéz, amely magasra tartja,
és… egy másik aki segítsen,
ha annak elfárad a karja!

Gyertya kell! – Sok kis égő gyertya,
És lángokat hordozó kezek,
hogy amikor szembe jön velünk,
el ne kerüljük Őt, emberek!
Lukátsi Vilma

2 megjegyzés: