aki szeret

bicajozni ( és rég nem biciklizett) , az talán megérti miért is szottyant kedvem ebéd után kicsit karikázni; na nem egyedül:a párommal és kisebbik fiunkkal....

ilyen látványban gyönyörködhettem....hát nem csodálatos?!...

aztán még "békalesen" is részt vehettünk: a felnagyított képen jól látható az ág tövén a béka amint felfelé néz az ág hegyén levő szitakötőre...

pontosan a lencsevégre-kapás utáni pillanatban, már ugrott is a béka elkapni áldozatát, de a szitakötő fürgébb volt...zzzz, elrepült:))) a béka pedig nagyot csobbant a vízbe:)))
örültem a szitakötőnek, hogy nem lett a béka vacsorája:)))
A sirályokat, vadkacsákat is megcsodáltuk kissé távolabbról...aztán indultunk is visszafelé...és ekkor történt a baj; azazhogy már majdnem itthon voltunk, mikor (hát nem tagadom...kicsit nagyobb sebességre kapcsoltam...kellett nekem...) akkkorát estem, hogy alllllig tudtam feltápászkodni...a bal karom alám térült-fordult, így nagyobb baj nem lett, mint amilyen lehetett volna...csak a vállam bánja, meg én, mert a bal karomat alig tudom használni...
tanulság: ha sétabiciklizésre indulok, ne kezdjek el versenyezni a nálam jobban "gurulókkal"!!!

van az udvarunkon

a kerítés mellett, egy villanyoszlop (nem ez, ami a fotón van; ezt csak azért tettem fel, mert tetszik nekem ez a lámpa...); szóval a miénk ennél sokkal egyszerűbb; a lényege viszont az, hogy a tetejébe egy mozgásérzékelő reflektor van szerelve...Jó szolgálatot tesz esténként, amikor valamiért kilépünk az udvarra, vagy épp jövünk haza valahonnan, mert az egész udvart bevilágítja, de csak addig amíg szükséges-amíg kinn vagyunk...Már többször előfordult, hogy több-kevesebb ideig (legutóbb a hosszan tartó kánikula idején...) mintha   "megszűnt volna létezni   "...azaz, nem gyúlt fel; olyankor azt hittük: "vége! kiégett...   "-szólni kellene az áramszolgáltatóknak...Aztán egy-egy kiadós eső után újra felgyúlt:) Arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínű egy idő után beporosodik, és nem tudja érzékelni a mozgást...ezért kell az eső, hogy lemossa róla a port...
Ma este, míg afelett örvendeztem, hogy most újra világít...üzent nekem ez a villanyoszlop... egy imádság fogalmazódott meg bennem:
"öntözd meg újra lelkemet, Uram....
és   "... mosd le akaratomról, hitemről a napi port..." Ámen!

"Az írással töltött reggelek..."

eredményeként, megérkezett ma a megígért képeslap Mártától:)...Igazad van drága Márta, van valami áldott varázsa az ilyen kézzel írott, postaládába érkező üzenetnek...:) Jó, hogy nem láttad a könnyeimet...:) Szeretnék én "hasonlítni" hozzád...:))) 
Ezt a mondatodat pedig nagyon-nagyon mélyen elrejtem magamban és csak akkor emlékeztetem magam rá, mikor egyedül-csendben gondolkodhatom...:"Mindaz pedig, ami fáj és bánt, gazdagítson meg."...szép gondolat...jellemző rád:)))
Amit a képeslapon németül ír, nem egésszen értem (hiába próbált annakidején a némettanárnőnk annnyi német szót belénkgyúrni...:)szóval...az én értelmezésem szerint: "Köszönöm neked, Uram. Te vagy az egyetlen aki ...???...Te hallgatsz sokáig, amíg én meghallom."(?!?) Jó lenne ha lefordítnád nekem...(a gugel sem bizonyult elég segítségnek)


Annyira jól esett a kedvességed, hogy ki kellett találnom valamit amivel viszonozhatnám...Arra gondoltam, hogy a kis fokföldi ibolyádnak "szerzek egy társat..."...Amint látod, az én kicsikémről máris letéptem két kis levélkét, hogy meggyökereztessem...Általában hamar meggyökerezik, és akkor majd cserépbe ültetem, ápolni és gondozni fogom amíg majd...nagyon remélem, egyszer átutazóban beugrottok hozzánk és akkor átadom...:))) Ugye megígéred, hogy legközelebb ha erre jártok-nemsokára-bejöttök hozzánk?...nagyon-nagyon szeretnék találkozni veled-veletek:)))
Addig is puszillak és nagyon köszönöm:)))

Hiába

a hűvösebb, esős idő...az elmúlt hetet mégis tartalmasan és örömmel töltöttük el a Gyülekezeti Táborban, Felsőtárkányban...





egyformán jóóó volt, a kiscsoportos foglalkozásokon, a legkisebbekkel együtt mondani, hogy:
"Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád"

 valamint este, a nagycsoportban hallgatni a hitmélyítő tanításokat...Estéről-estére megtapasztaltam, hogy ami kérdések-aggodalmak megfogalmazódtak bennem, azokra kaptam választ...Igen, egyedül Isten olvasott a gondolataimban és tudta mikor, mire van szükségem...Az alábbi kép pedig (véletlenül sikerült elkapni ezt a pillanatot; nem tudtam, hogy a kis Marci épp ugrásra készül:) még inkább aláhúzta bennem, hogy milyen is az igazi "gyermeki bizalom"...

Istennek legyen hála mindenért:)

mégis...

Atyám, nem értelek...de bízom Benned...

volt víííz...

eső, vihar, jég bőven az este  
Debrecenben...
Épp hazafelé tartottunk a vihar előtt, mikor ilyen félelmetesen sötét eget láttunk a város egyik felén...aztán mire a ház elé értünk, már éreztük is a viharos szél erejét...

(nem én fényképeztem, a haon.hu-ról van ez a kép is...)
Hála az Úrnak, minket nem ért különösebb kár; néhány megtépázott virág, lehullott falevelek és áramszüneten kivűl más gond nem volt...de nagyon sok fa kidőlt a városban, helyenként autókra, és a gyülekezetünk alagsorában is merni kellett a vizet...
Félelmetes időjárás...mi jobban szeretnénk, ha csak szép csendesen esne az eső néha-néha a nagy melegben...de nem mi határozzuk meg az időjárást...Isten tartja kezében a felhők irányítását, a szél erejét, az esőcseppek számát...és az a tudat és hit vigasztal, hogy " Ő nem ejt hibát sohasem..."

Csak forrásvízre

tudok gondolni ebben a kánikulában...

s hálával áldozom...
-az elmúlt napokban megtapasztalt gondviselő kegyelemért, oltalomért...amikor családunk minden tagja éppen másfelé volt, jóóó újra látni egymást:)))) most még éppen Abigélünket várjuk haza az éjjel Litvániából (az iskolai kórussal voltak ott kórushangversenyen:))) hogy újra együtt legyünk mind....:)
-Áronunk újra az évenként ismétlődő napközis Úszó-táborban van a héten, annyi különbséggel, hogy most Úszó- helyett Sport-táborrá változott...ez annyit jelent, hogy nem lesz minden nap úszótanfolyam, helyette íjjászkodás, kalandpark stb...Már vártam, azért, mert ilyenkor volt az, hogy reggel mikor elvittem a nagyerdei találkozó-helyre, utánna mindig sétáltam egyet az erdőben és a kora-reggeli madár-kórussal én is dícsőítettem Istent...nagyoooon kedves alkalmak voltak ezek számomra....most viszont nem tudom, lesz-e rá alkalmam, mert valószínűleg nem én fogom vinni reggelente... 
-ugyanis, itt Debrecenben zajlik a Nyári Dicsőítő Iskola, ezért "szálló" vendégünk is van (és még lesz...tehát reggelente feléjük is szolgálok...:) már várjuk a találkozást ismerősökkel:)))
-készülődünk a Gyülekezeti Táborra, gyermekfoglalkozásra...:)))
-gyönyörű a nyár...a napfény-az árnyékok...az eltikkadt virágok felelevenedése amikor friss vizet kapnak ...a piruló gyümölcsök amint virítnak a gyümölcsfákon...a pohárba töltött víznek is elevenebb a csengése ebben a rekkenő hőségben...:))))

Vissza-visszatérnek a gondolataim egy másik "forráshoz"...két héttel ezelőtt, Bagamérban 25 év után újra "megmozdult a parton a víz..."...Két testvérnő: anya és lánya merítkeztek be...bár Debrecenben laknak, szerettek volna a szülőfalujukban ezzel evangélizálni, mivel a szülők(nagyszülők) még ott élnek, sok-sok imádság után született meg lányuk-unokájuk szívében a döntés...dicsősség az Úrnak!!! és az is Kegyelem, hogy a VÍZ után, voltak SZÍVek is, amelyek megmozdultak...az Úr áldja meg ezeket a "megmozdulásokat"....

HÁLA MINDENÉRT!!!!... 

Nem gondoltam volna...de megérte...:)))

szóval, nem gondoltam volna magamról, hogy ilyen Lovas Napokon fogok részt venni a Hortobágyon valamikor is...annyira nem volt ez csábító számomra...De mivel apósom igencsak nagy rajongója a lovaknak, és már régóta szeretett volna a Hortobágyon "szétnézni"-főleg mióta Debrecenben lakunk és hozzánk most közel van-...hát a két fia (férjem és sógorom) megszervezték neki a mai napra a részvételt...Dönthettem, hogy elkísérem őket én is, vagy nem...a hűvös, esős idő láttán nem nagyon kívánkoztam...végül mégis elmentem, és tényleg megérte:)))...
Nem is gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog...mindenesetre a szervezők kitettek magukért; gazdag, változatos programmal,versenyekkel, mútatványokkal...és hihetetlen csodálattal töltött el, hogy a lovak (és lovasok) mi mindenre képesek...néhány kép:

 itt egy ötös fogatot vezet úgy, hogy a két hátsó ló hátán áll...hihetetlen...

 ez a kedvencem: erről BenHúr jutott eszembe...megelevenedtek bennem a filmből az események...nagyon nagy élmény volt ilyen közelről látni a fogatot...
...sok más fogat, hintó, lovaskocsi is felvonult, versenyeztek, győztek...annyi képet nem tudok feltenni..)))
...a képen is látszik, hogy az eső miatt, meg az addigi sok trappolás miatt már milyen sáros volt a pálya széle...gondolom volt dolguk a rendezvény után míg lecsutakolták a lovakat, na meg a fogatokat is míg megtakarították...s nem utolsó sorban magukat:)...

 ez pedig egy "tánc" volt a lovakkal...szinte olyan volt mint egy keringő:) legalábbis keringőre lépkedtek:)))

ezek a csikósok:)))voltak...
a következő két képen pedig Debrecen híres fogata:)))

hűvős, esős, szeles idő ellenére-néha azért kisütött a nap is-szééép napunk volt:)))..