Hihetetlen...

hogy mennyi minden belefér egy hétbe...egy hétvégébe...egyetlenegy napba...
A múlt bejegyzésem óta mintha hetek-hónapok teltek volna el...pedig csak egy hét...
Pedig szerettem volna a múlt hétvégéről is beszámolni, úgy a megnyitóról, mint a kórustalálkozóról...képekkel (persze ha valakitől megkapom a képeket, mert én természetesen elfelejtettem fényképező gépet vinni magammal...:)
Na, de már azóta sok más egyéb is volt...a munka helyen némi változások (számomra úgy tűnik, jó irányban...SDG! )...vendég...suli...gyüli-énekóra...és a hétvégén megint dolgoztam:(
Egyik ilyen hétvégémen, mikor nyitás előtt vasárnap reggel már megint azon keseregtem, hogy én a vasárnapomat a munka helyemen kell töltsem...egy Ige jutott eszembe: "elviszem őt a pusztába és szívére beszélek..." Azóta mindig eszembe jut, ha vasárnap dolgoznom kell...Isten valóban szívemre beszélt...azóta sokkal inkább tudom értékelni, ha ott lehetek az imaházban...Különösen jóóó az, hogy reggel 9 órától kezdődik a gyermekbibliaóra és mivel a patikában vasárnap csak 10 órakor nyitunk (3-4 perc alatt az imaházból átmegyek a patikába:))) így legalább a gyerekekkel kezdhetem a vasárnap reggelt...ooolyan drágák, aranyosak...jó gyermekké lenni a gyermekekkel...ebben a vasárnapi iskolai évben:"kincseket keresünk"-ez folytatása a Nyári Táborban elkezdett "kincskeresésnek"...
A mai KINCS számomra ez az ige volt:"legdrágább kincs az okosan beszélő száj..." (Példb.20:15 )
Én sajnos eddig nem sok ilyen kincset tudtam "megteremni"...de Isten beszél hozzám...és hiszem, hogy segíteni fog ilyen kincsekkel bővölködni...Úgy legyen, ÁMEN!

A képen a férfiak hétvégi működése...amúgy, hadd jegyezzem meg, ha Debrecen fölött újabb olyan nagy vihar tombolna, mint pár héttel ezelőtt, akkor tudjátok: hogy Isten akkor "potyogtatja nekünk a télire való tüzelőt":)))))

Legyen egy áldott, szép hetünk...mindnyájunknak!