Valamikor réges-régen...:)

általában minden mese így kezdődik...)
Ebben a meseszép kastélyban is minden nap nemtomhányszor is elmondják a kis mesét...de az első mondatnál többet még egyszer sem sikerült megértenem(azazhogy meghallgatnom...:) pedig ott van a Fórumban, de a patikából igazán csak a zenét halljuk...egyszer sikerült mentemben elkapnom a mese elejét és annyit látnom, hogy az erkélyen üldögélő mesefigurák, a történet közben mozognak...) Igazi vonzó látványosság a gyerekek részére:) Majd ha sikerül(megjavul a fényképezőgépünk...:), akkor megörökítem több oldalról is a kis kastélyt, az aranyos kis állatkákkal együtt amik körülötte vannak...:)

Kislánykorokban sokszor álmodoztam arról, hogy egy kastélyban szeretnék lakni:) Aki járt már a hunyadi kastélyban, az elhiheti, hogy megvolt az álmaim kastélya is:) elképzeltem pl., hogy milyen lenne, ha én lennék a kastély gondnoka:)))) Nem, arról már nem álmodoztam, hogy királykisasszonyként éljek ott, mert azt tudtam , hogy az lehetetlen...királykisasszonyok csak réges-régen éltek:)))

Most mégis azt mondom, hogy "királyi gyermek" vagyok én...tehát királylány:) és tapasztalom a Nagy Király csodálatos gondviselő kegyelmében való élet szépségeit:) kincseit:)
Minden nehézség ellenére ami ebben a világban minket sem kerül el, azt mondom, hogy "meseszép" az életünk:) "meseszép" helyen élünk (köszönjük Tündiéknek:) ami egy ilyen nagyvárosban "nagy szó"...amikor a kandalóban pattog a tűz, kellemes meleget árasztva szét...és a családdal együtt beszélgethetünk, játszhatunk, ünnepelhetünk...az nem meseszép?!...:)
Még szebb, mint egy mese:))) És ez nem egy "réges-régi" történet, hanem a mindennapi valós-valóság:)))

Amúgy, a kastély kapcsán jutott eszembe (bár itt nem látszik a kastély minden oldalról a sok kis ablakával...) az a szép adventi vers, hogy:
Adventi házunk van: sokablakos...
mindennap nyitunk egy ablakot:)