Ez a címe annak a könyvnek, amit Abigél kölcsönkapott egy barátnőjétől, majd nekem is ajánlotta, hogy olvassam el....
Őszintén kíváncsivá tett, már csak azért is,mert tényleg érdekel, hogy mi az, amit a lányom olvas, ami neki tetszik, ami ilyen hatással volt rá...
Az igazság az, hogy már rég nem olvastam ilyen típusú könyvet: egy kedves, nagyon megható, kis szerelmes történet:) Az első oldalak után, néhány napra félre is tettem...nem tetszett a stílusa, de aztán mégiscsak elővettem ismét és azután már nem is tudtam letenni, míg a végére nem értem...könnyes szemekkel vontam le magamnak is a tanulságokat....
Hogy a "leghosszabb út" nem mindig az, ami tényleg hosszúúú...sokszor a legrövidebb is tűnhet végtelen hosszúnak...a körülmények is meghatározóak,... de hosszú lehet az út néha szívtől-szívig is, vagy akár a szív-és értelem közt is...
"Jamie tanított meg a megbocsátás becsességére és arra, hogy ez az érzés mennyire átformálja a jellemet..."ez az út is néha hosszú és nehéz, de érdemes végigjárni...
Örülök, hogy rászántam azt a kis időt...úgy érzem ezzel is kicsit gazdagabb lettem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése